A Terefere tábor, mely kisiskolásoknak szólt, az érzelmi intelligencia fejlesztése köré épült, játékokkal, mesékkel, tevékenységekkel, ahol a résztvevő gyerekeknek az adott feladatok megoldásakor a „valóságban” is mozgósítaniuk kellett különböző képességeiket, hiszen éppen ez volt a cél, hogy ne csak elméletben beszéljünk róluk.
A különböző feladatok megkövetelték a személyes részvételt, a kreativitást, a problémamegoldó képességet, de a csoportos munkában a kommunikációra, az együttműködésre, konfliktuskezelésre, empátiára is szükség volt. A gyermekek játékos feladványokat kaptak, mégis szükség volt a komolyságra, hiszen a „munkát” mindenkinek el kellett végeznie. Munkának nevezem, mert – mivel nem betanult információhalmazt kellett visszaadniuk – a saját képességeiket kellett elővegyék, eddzék, használják egy-egy feladat kapcsán. Így voltak mély beszélgetések – mint kudarcok, félelmek megélése, de voltak nagy nevetések, nagyszerű produkciók, ötletes kivitelezések.
A tábori foglalkozások azzal a céllal zajlottak, hogy a gyermekek megismerjék magukat, a másikat, továbbá az érzelmek felismerésével és a megfelelő módon való kezelésükkel miként érhető el az, hogy önmagukon belül jól legyenek, ami szociális kapcsolataik minőségét is befolyásolja, ez pedig az életminőségünk alapja is egyben. Különböző egyéni és csoportos kihívások során az önbizalom, az önfejlesztés, a tervezés és felelősségvállalás kérdése is előkerült, ami egyénileg rávilágított a személyes erősségek és kevésbé fejlett képességek meglétére. Az önismereti munka arra való, hogy önmagunk ismeretében tudatosan vezessük életünket a vágyott irányba. Mert ha nem mi irányítunk, akkor megteszi más, és a mókuskerék így „gyártja” a magányos, csüggedt, panaszos életeket.
Az érzelmi intelligencia fejlesztése bármelyik életkorban elkezdhető és tanulható. A harmonikus élet egyik eszköze, ha kezelni tudjuk érzelmeinket, ami a biztonságos kapcsolódás és lelki béke alapja. Nekünk – szülőknek, felnőttnek – kell megtanítani gyerekeinket, hogy teljes emberként legyenek képesek megtalálni helyüket a világban. És ez a folyamat belülről indul, így lehet önmegvalósító életet élni.
A páratlan élmény, amit a gyermekek lelkesedése, vidámsága, nyitottsága nyújtott, azt a meggyőződésemet erősítette meg, hogy a virtuális csábítások ellenére a közös együttlét, a közös játék és munka semmihez nem hasonlítható kölcsönös feltöltődést ad.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó