Tavaly a bevételek közel 30 százalékát vitték el (amikor az európai átlag a 22 százalékhoz közelített), de volt ez már 37,4 százalék is 2020-ban. Talán nem véletlen, hogy az EB ugyanakkor kezdeményezett túlzottdeficit-eljárást Románia ellen, amit azóta évenként megerősít. De nem is önmagában magas a közszférára fordított összeg, hanem a bevételekhez képest, mert ez az uniós átlag fölött fizetett siserahad (öt évig álltunk első helyen az EU-ban e téren, és most is dobogósok vagyunk, miközben az oktatásra, egészségügyre jutó pénzt tekintve a sereghajtók közé tartozunk) mélyen az uniós átlag alatt teljesít például az adóbehajtásban. Szóval az államapparátussal kezdeni kell valamit.

Ám mivel a Marcel Ciolacu kormányfő által tavaly meghirdetett – állítólag végéhez közelítő – takarékossági célú „átszervezés” arra a fonák eredményre vezetett, hogy csökkenés helyett havonta mintegy ezer fővel nőtt az állami alkalmazottak létszáma, mind sűrűbben kezdik emlegetni gazdasági mentőövként az ország közigazgatási átszervezését. Legutóbb a Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke hozakodott elő (nem először) azzal, hogy tízezer főnél kisebb városok és ötezer főnél kisebb  községek ne legyenek, a 42 megyéből pedig maradjon 10–15. Így feleslegessé válna sok polgármesteri és más hivatal, és lélegzethez jutna a költségvetés. Van benne logika, csakhogy ezt is a jelenlegi (és minden jel szerint jövőbeli) kormánypártoknak kellene kivitelezniük, és láttuk már, hogy mennyi kedvük van a klientúra elbocsátásához. Vagy ahhoz, hogy alapos, megfontolt, okos és fenntartható döntéseket hozzanak. Kár abban reménykedni, hogy jövőben nem korlátozzák őket választási szempontok: a mai koalíció elődje (az USL) 2012-ben kétharmados többséget szerzett a parlamentben, ígért is mindenfélét (többek között nulla toleranciát a korrupció és a kliensrendszer iránt, de alkotmánymódosítást is), aztán valahogy nem értek rá e nagy tervek megvalósítására. Mondhatni szerencsére, mert jóformán azóta sem született egy olyan fontos törvény sem, amelyet ne kellett volna utólag (olykor nagyon gyorsan és esetenként a felismerhetetlenségig elmenően) módosítani.

Semmilyen garancia nincs arra, hogy a közigazgatási átszervezés valóban jobbat hoz majd. Komoly előtanulmányok, kutatások ugyanis nem születtek e témáról sem (ahogy megannyi húsba vágó változást is hirtelen, hasra ütéssel vezettek be), mindössze néhány ötletszerű elképzelés került napvilágra az új közigazgatási egységekről, amelyek egyetlen közös vonása az volt, hogy a székely megyéket elválasszák egymástól és román többségű megyékhez csatolják. Valami gazdasági okot biztosan ki fognak agyalni erre, mert azt nyilván nem hozhatják fel, hogy meg akarják szüntetni a magyar tömböt. De csakugyan siralmas a helyzet, ha a „szakemberek” ezzel orvosolnák az ország pénzgondjait.

Tudor Benga brassói USR-s képviselő Brassóhoz csatolná Kovászna és Hargita megyét, de olyan terv is van, amely Bákóhoz. Fotó: Facebook / Tudor Benga