Önmagában nagy dolog, hogy sor kerülhet a 32. művésztábor megtartására és a kapcsolódó kiállításra, hogy a házigazda Tóth család folytatja az apa, Tóth Ferenc által kitaposott utat, évről évre megszervezik a művésztábort, az elkészült alkotásokat pedig kiállítják. Ezekből mára egy nívós gyűjteményt is létrehoztak.
A ló, lovas, ló és ember viszonyához kapcsolódó tematika minden évben valami újat hoz elő a művészek számára. A téma mindannyiunknak fontos lehet, hiszen valamennyiünk szorosabban vagy tágabban érintettek vagyunk, akarva-akaratlanul találkozunk a lovakkal, valamint az ember és állat, az ember és környezete viszonya ma is időszerű.
2022-ben elhangzott, hogy a 2028-as olimpián a versenyszámok között már nem fog szerepelni az öttusa. A tavaly a NOB jelezte, hogy az öttusa ugyan megmenekül, vagyis maradhat olimpiai sportág, de 2028-ban már a lovas szám kimarad és azt akadályversennyel helyettesítik. Érdemes megjegyezni, hogy egykor az öttusa a lovas katonák harcedzettségét erősítette, lényegét éppen a lovaglás képezte, és ezt egészítette ki a terepfutás, úszás, vívás és lövészet.
Vetró András: Varázsló csoda
A témához kapcsolódóan emlékszem arra az interjúra, amelyben Papadimitriu Athina nagyon kifejezően érzékeltette, hogy lovak nélkül nem élhet az ember. A lovak segítenek empatikusabbá válnunk, és emberségünk sínyli meg, ha a lovak kikerülnek az életünkből. Csak az emberi teljesítményre figyelni, sőt, a gépek erejére alapozni embervoltunkat sérti. Mert a ló segíti a lovasát, akkor ha az tisztelettel bánik vele. Arról is beszéltek, hogy a lovas sportágak kiszorítása már évek óta elkezdődött, különböző módon korlátozzák a lovak jelenlétét és szerepét.
A Magyar Kultúra folyóirat lóról szóló tematikus számában olvasható, hogy „Írországban, ahol nagy a szaporulat, rengeteg angol telivér végzi vágóhídon pusztán azért, mert a versenyeken nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A tulajdonosok többsége azonnali eredményt akar, másfél-kétévesen már hajtják őket, [...] négyéves korukra kiversenyzett, testileg meggyötört lovak lesznek.”
Deák Barna: Varázs-ló
A lovakhoz való viszonyunk érzékeltetésére Papadimitriu Athinát szeretném idézni: „A ló azonnal átveszi az istállóba lépő személy érzéseit. […] Ezért megállhatja a helyét a mondás, miszerint a ló olyan az ember számára, mint a tükör: saját személyiségünket, az épp aktuális tudatállapotunkat sugározzák vissza. Úgy olvasnak lovasuk elméjéből, érzelmi állapotából, mint a nyitott könyvből. Vizsgálatokkal kimutatták, hogy a lovak […] ösztönösen védelmezik a gondozásra, figyelemre szorulókat, így az állapotos anyákat, a gyerekeket, főként a betegeket. […] A lovak misztikusnak nevezhető képességgel is rendelkeznek: […] a ló megérzi gazdája halálát, vagy ha a lovasa megbetegszik. […] Számtalanszor előfordult, hogy amikor a ló gazdája meghalt, akkor ő is követte a túlvilágra. […] Az ősi tanítások szerint erre az a magyarázat, hogy az ember és a társállata között olyan spirituális kapcsolat van, amely szó szerint a síron túl is tart.”
Ráduly Piroska: Áramlás
A lovak, a ló és lovasa közötti misztikusnak, szimbolikusnak, a földöntúli világba vezető kapcsolatnak számos képzőművészeti példáját ismerjük, a 15 000 évvel ezelőtti barlangrajzoktól kezdődően, ahol a lovak szabadon vágtatnak. A görög és római harci jelenetek ábrázolásain a lovak és lovasok együttes kimagasló teljesítménye érzékelhető, a Pantheon frízén (i. e. 440 k.) az Athéné ünnepén megtartott kocsihajtó versenyek győzteseit örökítették meg, ahogy négy paripa repítette kocsiról leugranak, majd felkapnak rá menet közben. „A győztesben az istenek választottját látták, áhítatos tisztelettel néztek fel rá, […] eredetileg azért rendezték a játékokat, hogy megtudják, kire esett az istenek választása, kit akarnak győzhetetlenséggel megajándékozni? A szobrokat valószínűleg azért csináltatták, hogy az égiek továbbra se feledkezzenek meg kedvencükről, és továbbra is kitüntessék kegyeikkel.”
A lovak szerepét elsősorban a lovasához kapcsolódóan, harci jelenetekben és a reprezentatív ábrázolásoknál látjuk, főként az európai művészetben, de Közel- és Távol-Keleten is. Harcosok és uralkodók erejét, nagyságát emeli a ló, varázsa elsősorban ebben jut kifejezésre. Elég csak Mátyás király kolozsvári szobrára gondolnunk.
Sárosi Mátyás Zsolt: Szellem ló
A képek szimbolikus nyelvén, például a középkori Szent László-falképciklus képsoraiban érdekes azt megfigyelni, hogy a ló színe – fehér, deres vagy fekete – és a hozzá társított tulajdonság – jó vagy rossz – a gazdája, illetve annak megítélése szerint változik. A Szent László-legenda képi ábrázolásai között a birkózás jelenetében fellelhető, hogy itt a lovak is megbirkóznak egymással.
Hosszan lehetne példákat sorolni, de nyilván erre most nincs lehetőség. Csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy az európai művészeti hagyomány, amiből leginkább táplálkozunk, egyrészt nagyon gazdag a lovas ábrázolásokban, másrészt a lovak ereje inkább a hősök, szentek, uralkodók, nemesek, huszárok és katonák segítésében rejlik.
Bajkó Attila: Veres
Önálló ábrázolásuk, a romantika korából jelzi, hogy milyen nagyra becsülték. De a régmúltba gyökerező meséink, a fehér lóról, az aranyszőrű vagy tüzes paripáról szóló legendáink is érzékeltetik, hogy népünk körében a lovakhoz spirituális képzeteket is fűztek, akár varázslóként, varázserőt hordozóként tekintettek rájuk.
A lovak beszédes tekintetére utal Visky András a Kitelepítés című könyvében, amikor arról ír, hogy az embertelenségben egy ló szemében sejtette meg az isteni jelenlét valóságát.
Orth István: A varázsló idő
Kíváncsian vártuk, hogy a VARÁZS-LÓ témához miként nyúltak a meghívott művészek, a 32. művésztábor résztvevőit az idén mi indította alkotásra. Nagyon változatos a téma megközelítése, ahogy a művészi attitűdök és kifejezésmódok is különbözőek. Mégis hasonlóságok, azonos rezonálások is érzékelhetőek.
Deák Barna Varázsló című önarcképe a lovat mérceként, önmagával egyenlő félként állítja a néző elé. A művész keze alatt létrejött varázslat, a fába faragott, vésett munka Miholcsa József Varázsolt lovasa és a Kövér György által megformált Fehér ló, valamint Táltos csikó, andezit és fehér márványból formált, az átalakulást, átváltozást jelző kőszobrok.
Ürmös Péter: Lovak I.
Vetró András a Varázsló-csoda domborműben és az Elvarázsolva, Varászló-csoda, Varázslat közben grafikáiban a lovat megszemélyesíti és mintegy varázserővel ruházza fel. A női jegyeket magán viselő, cirkuszmutatványokra is képes, többfejű lovak a művészt is elbűvölik. Orth István Sámán a varázsló és A varázsló idő c. vászonképein lendületes vonalvezetéssel érzékelteti a varázsló kimagasló személyét, valamint a jelenlét és elmúlás valóságát.
Ürmös Péter tükörre rajzolt képein (Tükrös, Tükröm-tükröm), valamint az Égi pásztor, égi ménes, Varázsló c. vászonképein és a Tűzben születtek, Csiri bu – csiri bá, valamint a Lovak I–III. litográfiáin az emberi varázsló teremtőerővel bír, körülötte a lovak harmóniában élnek.
Ábrahám Jakab grafikájában a Varázsló, a varázslatos ló kerül reflektorfénybe. Hasonló megközelítésben látjuk a lovat A csúcson és a Habok között Deák M. Ria textilkompozícióiban, és Gábor Balázs Vízilovak, Pegasus op-artos linómetszetein. Xantus Géza páccal festett munkája (Elvarázsolt ló) a földi és égi dimenziók egységét, egybefonódását jelzi.
Májai Adrienn a Lóerő, Alázat monotípiáiban a ló lendülete és szépsége mellett megmutatkozik a ló teherviselése, ami együttérzésre késztet, illetve sorsunk kifejezőjévé is válik.
Tomos Tünde: Álom III.
A ló és ember közötti bensőséges viszonyt érzékelteti Ábrahám Imola Suttogó című rajza, valamint Nagy Lajos fotói: Kyrgisztáni lovaspásztor, Lovaim között, Lóvarázslók is.
A lovak jelenlétében emberi viszonyok és vágyak fejeződnek ki Vetró B. S. András Duplázó, Ábránd, Varázslat előtt vegyes technikával készült alkotásaiban. Látomások, álomszerű képek tűnnek fel Ráduly Piroska Áramlás, Kapcsolódás csurgatott, festett vászonképein és Tomos Tünde Álom I–II., III–IV. munkáiban. A nagyobb méretű vászonra festett képeket kisebb mesekönyv-illusztrációkra emlékeztető színes rajzok egészítik ki, melyben a lovak önálló életre kelnek. A bábszínházi hangulatot hozza elő Simó Enikő Legelészők I–II., kisebb grafikákból összeállított mozgalmas, szárnyas lovakból álló sorozata. Forró Ágnes az Első emelet és a Földszint c. pasztelljein átjárhatóvá teszi az elemeket, a ló báránnyá alakul, a kerítés lécei megelevenednek stb.
Sárosi Mátyás Zsolt: Paripa
A játékosság jellemző a szójátékokat kedvelő és művelő Csutak Levente beszédes című rajzaira: Lófehérke és a 7 póni, Varázslat-hódolat és Színvarázs. Ez utóbbival az Incitato-művésztábor előtt tiszteleg.
Fazakas Barna formai megoldásaival és az élénk színhasználata révén a lovakat kiszakítja megszokott környezetükből. A Túl I–II. címet értelmezhetjük mind a kerítésen / grádicson túlra, mind pedig az evilágon túlra mutatónak is.
Az idei plakáton Dimény András Varázs, ló címet viselő munkájából látható részlet. Az expresszív kék ló Franz Marc Kék lovára emlékeztet. A Der Blaue Reiter 1911-ben a lázadás, az új keresésének vált szimbólumává. Dimény András a Cipelőben a ló ábrázolását elemeire bontja, geometriai formává szublimálja. Az Extázis 1–2. digitális nyomat, vegyes technikával készült munkájában a fényképeket az absztrakció felé vezeti.
Sárosi Csaba Varázslatos emlékek című montázsán a lovak emberek megszemélyesítői, a lovaggá ütés rítusa is felismerhető, emellett a tábor jelképe a részt vevő művészeket is, a nevek felhasználásával, lóformába tömöríti.
Ráduly Piroska: Kapcsolódás
Bajkó Attila látomásképein a lovak jelképekké alakulnak: a Veres és a Sárkányló fantázialények, melyek a legendák világát idézik, de egyben emberi érzéseket is kifejeznek.
Végül, de nem utolsósorban Sárosi Mátyás Zsolt Szellem lova és Paripája ragadhat el bennünket. A részletgazdag képek az ősi törzsi és keleti hitvilág elvarázsolt világát idézik, a ló totemállatként való megjelenítése az időn és a földi téren túli szférákat nyitja meg.
Végső soron mindenik alkotás egy-egy jelképnek, totemoszlopnak is felfogható, amely az alvilági – földi – az égi létet összekapcsolja. Számunkra, nézők számára adott a lehetőség, hogy megtaláljuk bennük azt, ami leginkább megérint, amivel a leginkább rezonálni tudunk.
Hegedüs Enikő
(Elhangzott az Incitato-kiállítás megnyitóján az Incze László Céhtörténeti Múzeumban július 14-én. Szerkesztett változat. A tárlat megtekinthető augusztus 7-ig.)
