Még jó, hogy az olimpiai érmek kissé elvonják a figyelmet a szokványos, nyáridős közéleti uborkaszezonról, s főként, hogy élmény a sportesemények követése. Hangsúlyozandó a sport és nem a melléktermék, mint a megnyitót követő, az egész világot behálózó vita, magyarázkodás, botrány, kinek hogy tetszik.
És érdemes észrevenni az előremutató üzeneteket is: amikor a húszéves úszóbajnok, David Popovici szerényen és közvetlenül arról beszél, hogy ő nem egy csoda, hanem egy egyszerű, másokhoz hasonló ember, s ha neki sikerült olimpiai bajnokká válnia, akkor ez másnak is lehetséges.
Érdemes meghallani az efféle mondatokat is, hiszen elégedetlen, zsörtölődő hangokat jócskán hallunk, érdemes látni – nem csak a fiataloknak –, hogy a kitartásnak, az alapos munkának is lehet eredménye. Persze, az éremnek Popovici esetében is két oldala van: hiszen azt is elmondta – nem panaszként, hanem tényként –, hogy élsportolóhoz, olimpiai bajnokhoz méltánytalan körülmények között edz, még mindig a Lia Manoliu szabadtéri úszómedencében, ahol négyéves korában úszni tanult, azért is ilyen napbarnított. Mert egyszerűen nincs jobb, miközben más országokban lényegesen nagyobb figyelmet kap a sport. Többet kell a sportba fektetni, nem elég a politikusok ígérete – sommázott. Mind Popovici, mind a hozzá hasonlóan gondolkodó sportolók példája, alázata követendő: nem kifogásokat keresnek, hanem dolgoznak, bizonyítanak.
Az olimpia mellett a kevésbé jelentős, máskor nehezebben észrevehető hírek idejét éljük, nyár van. Diáklányokat zaklató professzor borzolja a kedélyeket, érthetően, ám az is jó lenne, ha az egyetemek, egyetemi oktatók, az egyetemi oktatás kérdése nem csupán efféle botrányok kapcsán kerülne terítékre, mintha csupán ez lenne az egyedüli problémája a felsőoktatásnak. Számokat sorol, jobb híján, a hazai kereskedelmi és iparkamara elnöke, kizárólagosan gazdasági szempontok alapján hangoztatva: elkerülhetetlen a közigazgatási átszervezés, mert a mostani teljes ráfizetés. Nem túl fontos személyiség, de mivel közigazgatási átszervezésről beszél, azonnal rögzítendő: e témakörben nem a gazdasági, hanem a közösségi, társadalmi és politikai szempontok az elsődlegesek. Ez a kiindulópont, nem a könyvelői szempontok. A székelyföldiek, hasonlóan más önérzetes közösségekhez, nem fogadhatnak el semmilyen, életüket, sorsukat nehezítő, ellehetetlenítő változtatást.
Beszédes gazdasági hír továbbá: a jegybank összesítése szerint az elmúlt évben a külföldön dolgozó romániai vendégmunkások majdnem ugyanannyi pénzt küldtek haza, mint amennyi a befektetések értéke. Abszolút rekordként emlegetik a 6,505 milliárd eurót (e kimutatás nem vonatkozik a zsebben hazahozott, statisztikában nem nyilvántartott készpénzre), szemben a drasztikusan lecsökkent külföldi befektetések 6,6 milliárd eurós értékével. Az eurómilliárdok óriási segítséget jelentenek a vendégmunkások itthon maradt családtagjainak, látványosan növelik a fogyasztást, ez azonban mégsem egyenértékű a munkahelyteremtő befektetésekkel. Ráadásul a hazaküldött pénz is csupán az érem egyik oldalát jelenti: nehezen megválaszolható kérdés, hogy az itthon maradt családtagok, gyermekek később milyen árat fizetnek mindezért. Visszatérnek-e egyáltalán a külföldön dolgozók azért, hogy itthon fektessék be, kamatoztassák a külföldön összegyűjtött tőkéjüket? Hogyan lehet áthidalni a többmilliós emberveszteséget?
Nyár van, uborkaszezon. Még jó, hogy örvendezni lehet az olimpiai bajnokoknak, a még mindig létező sportviadaloknak, az érmeknek. De jó lenne gyakrabban örvendezni.
Úszóbajnokok a párizsi olimpián. Az aranyérmes kínai Pan Csan-lö (középen), az ezüstérmes ausztrál Kyle Chalmers (jobbról) és a bronzérmes David Popovici (balról) a férfi 100 méteres gyorsúszás eredményhirdetésén. Fotó: MTI / Kovács Tamás