Az ünnepi eseményt konferáló Nagy Zoltán történész először Kálnoky Dénes kalandokban gazdag életútjáról ejtett szót. Benedek-Huszár János, Barót város polgármestere személyes hangvételű történelmi visszatekintőjében úgy vélte, „mi, mindannyian főhajtással kell viszonyuljunk Ön felé, főispán úr!” mindenek­előtt annak okáért, hogy a hátrahagyott erős erdélyi szellemiségének köszönhetően a miklósvári kastélyt a történelem viharos kitérői után ma ismét a Kálnoky család gondozza. „És ez történhetett volna sokkal rosszabbul is” – összegezte.

Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa képviseletében Gyombolai Péter konzul Kálnoky Dénes emberi jellemét emelte ki beszédében, Erdély történelmi sajátosságának nevezve, ahogy az egykori nemesek az egyszerű közemberekhez viszonyultak. „Ha ezek az emberek 1945 után is itt lehettek volna, sorsunk is kedvezőbben alakult volna” – mondta.

Tamás Sándor megyeitanács-elnök a közösségünk számára oly fontos történelmi tudat ápolásáról szólt és arra szólított, legyünk büszkék múltunkra, jeles személyiségeinkre, mint amilyen Kálnoky Dénes is volt.

Gróf Kálnoky Tibor, a Kálnoky Alapítvány elnöke a Kálnokyak ősi törvényére hagyatkozva, mely szerint a birtoknak mindig Kálnoky-kézben kell maradnia, felelevenítette a miklósvári kastély visszaszerzésének nehézségeit, mely utat, pontosan a Kálnoky örökség szellemében, soha fel nem adtak. Feleségével, Annával és két fiával, Miklóssal és Mátyással együtt ma ott állhatott elődje, Kálnoky Dénes mellszobrának leleplezésénél, hogy a történelem szövevényes fonalát tovább szőjék a miklósvári kastélyuknál.

Leleplezés után a szobrot Lőrincz Barnabás miklósvári plébános szentelte meg, majd a kastélyban ünnepi programok kezdődtek.

Böjte Ferenc