Kovászna, Hargita és Maros megye tanácsának elnökei az elmúlt évek gyakorlatához híven ismét asztalhoz ültek Tusványoson, közös mérleget vontak, majd azt vázolták, az elkövetkezőkben miben működhetnek együtt. Tamás Sándor, Borboly Csaba és Péter Ferenc úgy vélte, közös erővel számos kérdést megoldhatunk úgy, hogy abból mindannyiunknak haszna származzék. Ugyanakkor lényeges, hogy partnerséget alakítsanak ki a környékbeli román többségű megyékkel, Bukaresttel, Budapesttel és Brüsszellel is, mint ahogy az is, hogy ne csak az infrastrukturális beruházásokra költsenek, hanem kulturális célokra is.
Több a siker
Kijelenthető, Székelyföld egységes, közös entitásnak nevezhető, de a megyék közti együttműködés olyan, mint a szerelem: az idealisztikus mézeshetek után jönnek a szürkébb hétköznapok. Kiderül, nem minden tökéletes és szép, bizony vannak korlátok, amelyek az együttműködés szintjét és minőségét befolyásolják – mondotta Borboly Csaba. Amikor Tamás Sándorral egy időben, 2008-ban tanácselnökök lettek, Tusványostól alig néhány száz méterre letakarták a megyehatárokat, jelezvén jelképesen: egy térséget alkot a két megye, és tényleg egymás iránt elkötelezettek lettek. Az elmúlt tizenhat évben kiismerték nem csak egymás gondolkodását, de a másikuk hivatalát, intézményeit és azok munkatársait is. Nyilvánvalóvá vált, a hivatalok azért különböznek, ahogy a munkarendszerek, s gyakran más-más munkamegoldásokat választanak ugyanazon kérdés megválaszolására. Ez a különbözőség már akkor is akadály tud lenni, ha két egymás mellett található község valósítana meg egy-egy közös célt, három megyei intézmény esetén pedig még hangsúlyosabbak tudnak lenni – jelentette ki. Aztán felmerülnek olyan bürokratikus akadályok, amelyek miatt sokszor a legnemesebb ügyeket is „fagyasztani kell”, míg változik a jogszabály, a prefektus személye, a számvevőszék kérdéshez való hozzáállása, vagy éppen a folyamatot belülről akasztó kolléga el nem megy nyugdíjba. Mindennek ellenére azt kell mondani, egyetlen közös projektjük sem nevezhető csődnek, olyan viszont akad, amelyiket „ki lehetne hordani”.
Borboly Csaba
Ha kudarcokról kell beszélnie, akkor az uniós források meg nem szerzését mondaná. Egy-két milliót tudtak szerezni, de nem annyit, mint más térségek, amelyek százmilliókban mérhető pénzt kaptak területfejlesztési beruházásokra. Hargita és Kovászna megyéhez képest Maros megye kicsit jobban áll ebben a tekintetben, mert számára jutott a méltányos átállási alapból. „Nagy akadályt jelent számunkra, hogy nincs elég elkölthető pénz; Székelyföldet forráshiányosan hagyták rendszerváltozás előtt és után is. Sokkal több pénzzel rendelkeznek a határ menti és nagy ipari megyék, és kicsit jobban áll Maros megye, viszont Hargita és Kovászna megyét mindenféleképpen forrás nélkül hagyták” – jelentette ki Borboly Csaba
Két területen érez előrelépést Székelyföldön: „nagyon szépen ment” a gazdaszerveződés a magyar kormánynak, illetve a Magyar Gazdakörök és Gazdaszervezetek Szövetségének (MAGOSZ) köszönhetően, a másik sikertörténet pedig a vendéglátás fejlesztése – jelentette ki a még tisztségben levő Hargita megyei elnök.
Kicsiként is vonzhatunk sokat
Tamás Sándor úgy vélte, ha jó a szervezés, pénz is akad. Példa erre, hogy bár Kovászna megye az ország lakóinak alig egy százalékát adja, a kormányzati források négy-öt százalékát sikerült megszerezniük. Ebben nagy szerep jutott az ország Európai Unióhoz való csatlakozásának, mert abból jó lehetőségek származtak. „El merem mondani, be tudom bizonyítani, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben sokkal több pénzt hívtunk le Brüsszelből, mint amennyit száz év alatt Bukarestből a román kormány adott” – mondta Tamás Sándor, hozzátéve, hogy a kormányzati forrásból származó jövedelmek is szaporodtak. Többek közt azért, mert az RMDSZ kormányon volt, Cseke Attila és Tánczos Barna személyében pedig olyan miniszterek voltak hivatalban, amilyenek azóta sincsenek, valamint sokat jelentett az is, hogy Kelemen Hunor iránt nagy a tisztelet Bukarestben.
„Az elmúlt négy évben komoly kormányzati források nyíltak meg, és annak a hatása – bár tavaly óta nem vagyunk kormányon – még ma is érezhető. Komoly szerződéseket, tízmilliós nagyságrendű szerződéseket írunk alá most is a kormánnyal” – jelentette ki a háromszéki megyeelnök.
Legyen közös út
Péter Ferenc elismerte, Maros megye még országos viszonylatban is elég jó pénzügyi helyzetben van. Ahhoz nagymértékben hozzájárul, hogy az ország legnagyobb gáztartaléka a megyében található, aköré pedig több jelentős cég szerveződött, s jelentős bevételt hoznak az olyan szolgáltatások is, mint az egészségügyi vagy éppen a külföldi beruházások. Ez a gazdagság azonban viszonylagos – jelentette ki –, például ha nincs bukaresti támogatása a délnyugati terelőút megépítésének, akkor az jó ideig nem is fog elkészülni, pedig azáltal Marosvásárhelyen fel lehetett volna számolni a forgalmi dugókat. Maros megye számára nem találtak 260 millió eurót, de rá egy hétre Kolozsvár számára már nem volt gond az 1,1 milliárd euró előteremtése…
Péter Ferenc
Az uniós pályázatok esetében már jobban állnak: sikerült a regionális operatív programból megvalósuló pályázatukat teljesen befejezni, átadni és elszámolni. Ezt nem kevés szerencsével érték el, legyen szó útépítésről vagy kulturális intézet felújításáról, sikerült olyan kivitelezőket találniuk, akik kiváló munkát végeztek. A három székely megye számára azt tartaná igazi sikernek, ha megépülne az a gyorsforgalmi út, amely Marosvásárhely, Szováta, Székelyudvarhely, Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy között teremtene összeköttetést. Amennyiben mindegyik jelentősebb településnek sikerülne csatlakoznia az autópálya-rendszerhez, annak jelentős gazdasági hatása lenne.
Pótolják, amit elvettek
Borboly Csaba úgy vélte, kicsit félreértették. Pénz még-még akad, időszakosan céltámogatások érkeznek, jelen pillanatban is kormányzati forrásból származó 950 millió lejre van aláírt-megkötött szerződésük. Amit igazán hiányol, az az, hogy a nagy, átfogó társadalmi-szerkezeti átalakítást – mint volt a kiegyezés után vagy a kicsi magyar világban – lehetővé tevő pénz hiányzik. Az elmúlt száz évben rengeteg lehetőséget elvittek tőlünk, helyébe pedig nem hoztak semmit.
Annak nem sok jele van, hogy készülnének külön pótolni – ha adnak, mindenkinek adnak egy keveset –, ezért az uniós forrásokat kell megszerezni. Például a Központi Fejlesztési Ügynökségen keresztül, ahol a három magyar vezetésű megyének szinte többsége van.
Igenis a szervezés!
Tamás Sándor kitartott a véleménye mellett: igenis, a szervezés biztosítja a pénzt. „Amennyiben nincs szervezés és nincs összhang közvetlen szomszédainkkal, akikkel a közös érdekek mentén lehet együtt dolgozni, pénzügyi forrás sem lesz. Csakis úgy lehet Bukarestből, Budapestről és Brüsszelből pénzt szerezni, ha hosszú távú stratégiánk van.”
Tamás Sándor
A megyei tanácsok feladata igencsak összetett – megyei kórház, út- és hídépítő részvénytársaság, filharmónia, hulladékgazdálkodási üzem, gyermekvédelmi rendszer, speciális iskolák tartoznak hozzá –, szükséges tehát tudniuk, mit akarnak elérni a következő tíz-tizenöt évben.
Nem elég az aszfalt
Borboly Csaba szerint kórház és épület kell, és hasonlóképp autópálya is, de ezek főleg a kormány napi feladatai közé tartoznak. Székelyföldnek a sajátos projektjeire is oda kell figyelnie. Például, hogy Székelyföldön hivatalossá váljon a magyar nyelv, népviseletünk, néptáncunk, sajátos kultúránk élő maradjon, maradjanak meg székely kapuink, minél szélesebb körben ismerjék meg Székelyföld térképét, és legyen székely–szórvány együttműködés. Elkészült a székelység történetének angol és német nyelvű változata, de jó lenne, ha francia vagy éppen orosz nyelven is kézbe vehető lenne – tette hozzá a Hargita megyei elnök.
