Arra emlékszem, hogy valaki fogja a kezem, gondolom, egy nagy diák, és terelget valamerre. Én a tömegben meglátok egy kék köpenyes, magas, szigorú nénit. A kék köpeny lehet, hogy nem is köpeny volt, hanem ruha, és a néni sem biztos, hogy szigorú volt, csak én voltam megijedve. És nem ő volt óriás, én voltam kicsi, mint Szabó Lőrinc Lócija. Megkérdezhettem a kezemet fogó valakit, hogy ki a kék ruhás „óriás”, mert megtudtam, hogy ő Grüman Margit tanító néni. Én nem hozzá kerültem, elkeveredtünk a tömegben, és másra már nem emlékszem, itt megszakad a film.

A napokban baráti társaságban megismerkedtem egy szimpatikus házaspárral. Magyarországon élnek nagyon rég, talán már találkoztunk valamikor, de nem voltunk benne biztosak. Sok év telt el, a régi arcok már nem ugyanazok… Felemlegetjük a közös ismerősöket, a fiatalságunkat, nosztalgiázik mindenki a javából. Egy idő után a férj büszkén hozza szóba, hogy pedagógus felesége pár hete egy jelentős elismerésben részesült. A pedagógus feleség meglepődik, és miután szerényen fogadja a gratulációkat, mesélni kezd. Az igazi, elhivatott pedagógusok lelkesedésével. Egy életen át a diákok szolgálatában végezte a munkáját, biztosan nem akárhogyan, hiszen nem véletlenül került hozzá az az elismerés. Tizenkét évig tanított Szentgyörgyön a Magyarországra való költözésükig, ahol tovább képezte magát. Több évtizedes, elhivatottan végzett munkáját nemrég Kiváló pedagógusnak járó elismeréssel és emlékéremmel jutalmazták. Nyugdíjba is csak úgy engedték el, ha továbbra is számíthatnak rá.

Magával ragad az a lendület, lelkesedés, ahogyan ennyi év után is beszélni tud a hivatásáról. Aztán elhangzik egy név. A Grüman tanító nénié. A kék ruhás nénié, aki nem az én tanító nénim lett, de újdonsült ismerősöm nála tanult. És szinte az első pillanatoktól tudta, hogy ő is tanító néni lesz. Pontosabban: Grüman tanító néni lesz. Otthon a tükör előtt gyakorolta a gesztusait, utánozta a beszédét, próbált átalakulni. Egy valami nem stimmelt, a magas sarkú cipő. Ő abban játszott, a tanító néni nem járt magas sarkú cipőben. De egy pár magas sarkú cipő azért mégsem maradhatott ki a játékból, nem igaz?

Miután átvette a díjat, és kérdezgették – ahogyan ilyenkor szokás –, azt mondta, hogy a legkedvesebb tanárának, tanítójának köszönheti a hivatását. Nem lett Grüman tanító néni, és nem csak a magas sarkú cipő miatt. Grüman tanító néni és Enikő is csak egy van. Lánynevén Pakucs Enikő, hátha a kék ruhás néni emlékszik rá. A kislányra, aki magas sarkú cipőben a tükör előtt Grüman tanító néni akart lenni. Aki sok év múltán átvehetett egy rangos elismerést, ami talán kicsit a legkedvesebb tanítójának is szól…

Grüman Margit. Fotó: A család gyűjteményéből