A megdöbbentő és egyben elborzasztó eset újabb beszédes példája, hogy milyen mélységekbe süllyedt az elmúlt évtizedekben a romániai egészségügyi rendszer. Az ügyészség által közöltek azt is mutatják, hogy még mindig van lejjebb, és évről évre újabb tragikus esetekkel kell szembesülnünk, amelyek mögött ott tornyosul az illetékes intézmények inkompetenciája, tesze-tosza hozzáállása. A bukaresti kórház intenzív osztályán elhunyt páciensek ügye sem jelent kivételt.

Az ügy még áprilisra nyúlik vissza, időközben három, különböző testületek által végzett ellenőrzés, vizsgálat is lezajlott, ám egyik során sem találtak semmi gyanúsat, kivetnivalót, az ügyészségnek kellett végül „robbantania a bombát”. A vádhatósági vizsgálat ugyanakkor azt sugallja, hogy az ellenőrzések a gyanú súlyához mérten nem voltak túl alaposak. Történt mindez egy olyan intézményben, mely nem az első hasonló botrányánál tart. Nyolc évvel ezelőtt szintén az intenzív osztály került képbe: az osztályvezető is elismerte, a gyógyszerhiány miatt az orvosok döntötték el, hogy mely pácienseket mentik meg.

Amint megszokhattuk, az illetékesek – köztük Alexandru Rafila egészségügyi miniszter – a botrány kirobbanását követően drákói szigorral szétcsapnak a vélt vagy valós felelősök között. A szédületes rendcsinálás közepette viszont nem esik szó arról, hogy hosszú évek óta miért nem sikerül elejét venni a tragédiáknak, a megdöbbentő eseteknek, illetve miért nem sikerül kiszabadítani az egészségügyet a korrupció és a tehetetlenség ördögi köréből? Az elmúlt pár évben több beszédes példáját láthattuk, hogy még a legmegrázóbb tragédiák (például a kórháztüzek) sem voltak képesek az illetékes intézmények, hatóságok ingerküszöbét bár annyira elérni, hogy a rendszer valós reformját legalább útjára indítsák.

Reform, melynek elsődleges célja a páciensek biztonságának és a minőségi, anomáliák nélküli ellátásának a szavatolása lenne, és ezért nemcsak az elégséges finanszírozásra, megfelelő felszereltségre, ellátottságra terjedne ki, de a rendszerben dolgozók teljesítményére is. És nem utolsósorban egy hatékony ellenőrző mechanizmus kiépítésére, mely révén elejét lehetne venni a további szerencsétlenségeknek, gyanús, nem ritkán korrupciót sejtető eseteknek.

Mindezek nélkül ugyanis a rendszer csak újabb és újabb torzszülötteket termel ki magából, melyek folyamatosan erősítik az így is fennálló bizalmatlanságot, a félelmet, bizonytalanságot, illetve a meggyőződést, hogy a változásnak még az esélye is kétséges.

A fővárosi Sfântul Pantelimon Sürgősségi Klinikai Kórház. Fotó: urgentapantelimon.ro