Az idei megemlékezésen pénteken, Pusztai halálának 69. évfordulóján a kézdivásárhelyi Benke Sándor elszavalta az ozsdolai betyárokról szóló saját versét, majd Ambrus Ágnes ny. egyetemi oktató felidézte az ozsdolai antikommunista lázadók sorsát, kiemelve Pusztai Ferenc halálának körülményeit, az 1955. augusztus 10-én este ezen a helyen történteket. Hangsúlyozta, hogy az ozsdolai betyárokért mondatott gyászmisék, illetve az almásréti megemlékezések mára már túlnőttek önmagukon, a kommunizmus összes áldozatára való megemlékezésekké váltak.

Arról is szólt, hogy az ötvenes évekbeli „osztályharc” – adórendeletekkel, erőszakos begyűjtésekkel, deportálásokkal, kettétört életek sokaságával – miként alakította át a székely falvak évszázadok óta hagyományos rendjét. Falvainkban egyesek, a kevesek a kommunista hatalom kiszolgálóivá váltak, saját falusfeleiket üldözték, munkatáborokba juttatták, besúgták, azok pedig, akik a kommunizmus elleni gyűlöletüknek adtak hangot, áldozatokká váltak, börtönbüntetést szenvedtek vagy életüket vesztették, mint az ozsdolai betyárok – mondotta Ambrus Ágnes. Hozzátette: mi, utódok úgy érthetjük meg jobban az ozsdolai betyárok sorsát, ha tudatosítjuk, az emberek egy része nem tűri a zsarnokságot, nem képes sokáig elviselni az igazságtalanságot, és egy bizonyos ponton azt mondja: elég volt! Akkor a saját kezébe veszi a sorsát, ezzel együtt mások sorsát is, ezért történhetett meg, hogy az ozsdolai ellenállóknak sikerült sokáig kitartaniuk, és csak cselszövéssel tudták őket tőrbe csalni, mert a kézdiszéki lakosság – rokonszenvezve velük, mint régen a betyárokkal – titokban segítette őket.

Ambrus Ágnes megemlékező beszéde után Bíró Erika szörcsei református lelkész áldást mondott, és a jelenlévők elmondták a miatyánkot az ismeretlen helyen nyugvó Pusztai Ferenc lelki üdvéért. A megemlékezés a kegyelet virágainak elhelyezésével és himnuszaink el­éneklésével zárult.