Konfliktusok, félreértések, más nézőpontok adják azt a közeget, melynek során két (vagy több) személy egy bizonyos állítás/esemény vagy téma mentén más véleményen vagy más „igazságon” van. A személyes temperamentum meghatározza, hogy ki mennyire intenzíven vesz részt a saját igaza megvédésében.
A megfelelő kommunikáció lenne az a megoldás, ahogyan a kialakult helyzetet az érintettek feltárják saját szemszögükből, felfedve a személyes megélésüket ezzel kapcsolatban – és nem a másikat hibáztatva –, illetve empatikusan fogadva a másik féltől érkező meglátásokat, megélt érzéseket, melyeket az esemény kiváltott benne. És fordítva. A másik személy ugyanígy legyen képes elmondani a saját verzióját a szóban forgó dologról. Így lehetne tisztázni az adódó nézeteltérést, és miután mindenki a saját oldaláról látottakat, megélteket őszinteséggel részletezte, akkor jöhetne az „alku”, vagyis egy olyan közös megoldás, mely mindkét félnek kielégítő – erre mondjuk, hogy kompromisszum.
Az ilyen megbeszélés azokban az esetekben működőképes, amikor mindkét félnek közös a szándéka, éspedig, hogy egyetértés szülessen. Ellenkező esetben nem jön létre a közös problémamegoldás. Viszont még ilyenkor is hasznos, ha megbeszéljük, ugyanis ha a problémát mégsem sikerül megoldani és nem kerül sor kibékülésre, legalább segít a lezárásban és továbblépésben. Az a tény, hogy teret adunk az önkifejezésnek és empátiának, megismerve az ellenérveket is, összeáll egy teljesebb és „tisztább” kép a vitát kiváltó okról, és így közelebb kerülve az „igazsághoz”, indulatmentesen és megfontoltan lehet átlépni a döntéshozatal szakaszába a jövőt illetően.
Ha nem kerül sor a konfliktus megbeszélésére, minden benne részt vevő fél veszít. Veszít, mert nemcsak a kölcsönös tisztelet, hanem önmagunk tisztelete is csorbul. Mert ha nem állunk ki magunkért vagy nem védjük meg magunkat, akkor az önbizalom is károsodik, a lélek sérül. De az ego nő, a falak nőnek, melyekkel körbevesszük magunkat, hogy ne sérüljünk. Ez viszont csak ideig-óráig van így, mert a bezárt szív magányos lesz, hiszen a szív/a lélek tapasztalni, szeretni rendeltetett, ezért nyitottnak kell lennie. Így bátorságra van szükség, hiszen vállalni kell a kockázatot, hogy csalódunk. Éppen ez a sebezhetőség tesz erőssé, hiszen ha nyitva van a szívünk, akkor a szeretet megtalál.
Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó
