Július 25. és 28. között immár harmadik alkalommal zajlott a sepsiszentgyörgyi és környékbeli nagycsaládosok tábora a Nagycsaládosok Oázisa Egyesület szervezésében. A helyszín, az előző évekhez hasonlóan, a középajtai Fűzi-tó maradt, ahol idén 32 nagycsalád és 103 gyermek örülhetett az együttlétnek. Az idei tábor mottója, amint azt a fő szervező, Bucsi Zsolt Tamás vártemplomi lelkipásztor elmondta, az Állandó megújulásban jelige volt.
Első nap, miután mindenkinek sikerült megérkeznie és elhelyezkednie, az egyesület elnöke köszöntötte a visszatérő és az új résztvevőket, és mindenki röviden beszámolt arról, mi történt a családjával az elmúlt egy évben. Ismerős arcok köszöntötték egymást, jó érzés volt megmártózni a meghittség és összetartozás közösség nyújtotta élményében.
A péntek délelőtt Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor, mentálhigiénés szakember interaktív előadásával indult, aki arra kérte a szülőket, házaspárokat, írják össze a házasságukban felbukkanó negatív és pozitív dolgokat, majd, ha szeretnék, osszák meg a többi résztvevővel. Érdekes volt megtapasztalni, hogy nagyjából közös motívumok bukkantak fel: a negatív részen a nézeteltérések a gyermeknevelésben, az otthonról hozott minták, anyós negatív befolyása, időhiány, eltérő munkaprogramok, temperamentumbeli különbségek, a kommunikáció hiánya, háztartási feladatok leosztása. Ezeket ellensúlyozta a közös problémamegoldás, az énidő megléte, a szeretet, a hála, egymás támogatása és segítése. A lelkipásztor azzal összegezte az őszinte megosztásokat, hogy a házasságban létfontosságú az egészséges helyzetfelismerés, társunk (és gyerekeink) szeretetnyelvének felismerése és a jó helyen – Istennél – való töltekezés.
A délutáni tapasztalatcsere a Pap Adolf és Balázs Réka családterapeuta házaspár interaktív beszélgetésével folytatódott, akik felhívták a figyelmet arra, hogy a mai társadalomban „elfogytak” a hagyományos szülői minták, és a zárt, biztonságot nyújtó kis társadalmak már nem tudnak megtartó erőként működni. Az aktuális, értékvesztett társadalomban minden családnak egyénileg kell szembenéznie a napi kísértésekkel, démonokkal. A házaspár a legnagyobb problémaként azokat emelte ki, hogy kapcsolataink ápolásával, megtartásával magunkra maradtunk, nehéz elköteleződnünk, elégedettnek lennünk és mintául szolgálnunk a gyerekeink számára. Tudatában kell lennünk, hogy szavainknak, viselkedésünknek súlya van, és a legnagyobb kincs, amit a gyerekeinknek adhatunk, az egy jó párkapcsolati minta. Ahhoz, hogy rendben legyünk önmagunkkal, és jól tudjuk működtetni a családi rendszert, hinni kell a spirituális értékekben, töltekezni kell általuk, hiszen ezek segítenek gyógyulni, rendbe tenni a párkapcsolatunkat, megtartani az egyensúlyt.
A szombati napon a családok egy művészeti tevékenység által kapcsolódhattak ki. A Dóczé Boglárka által vezetett bútorfestés során minden családnak sikerült egy kis madáretetőt elkészítenie, és ugyanakkor megismerkednie a hazánkban élő madarakkal, amelyeket kivetítőn mutatott be a foglalkozásvezető. Délután Langer Rozi mentálhigiénés szakember, leendő mindfulness-oktató mutatott rá arra, milyen fontos az olyan alkalmak keresése, amikor elidőzhetünk a tudatos jelenlétben. Ha egy cselekvésben jelen tudunk lenni az öt érzékszervünkön keresztül, ha a figyelmünket úgy tudjuk irányítani, hogy a pozitív dolgokra koncentráljunk, akkor javulhat a problémamegoldó képességünk és az életminőségünk is.
A tábori együttlét ideje alatt elkészült egy imakarkötő is, amelynek kis színes gyöngyei emlékeztettek pár fontos dologra az életünkben: bűneink megvallásának fontosságára, a szívünkben érzett hálára, a teremtett világ iránti tiszteletre, kapcsolatainkra, az önmagunkkal való törődésre, Istenre való odafigyelésre, és arra, hogy bátran éljünk és ne aggódjunk, ne féljünk: „Mert nem a félelemnek a lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2 Timóteus 1:7) A karkötők készítőit minden „állomásnál”, azaz házikónál ilyen idézetek, imák segítették a megértésben.
A szervezők délelőtt és délután a táborozó családok gyermekei számára a vártemplomi egyházközség fiataljai által felügyeletet, játékos foglalkozásokat biztosítottak. A szabad programok alatt (fürdés, jakuzzi, játszás, horgászat, íjászat, viking sakk, pingpong, filmnézés, a péntek esti táncház és a szombat esti tábortűz) a családok ismerkedhettek, tapasztalatokat cserélhettek, emellett a foglalkozások előtti közös éneklésnek is közösségkovácsoló hatása volt.
A tábort a Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor által tartott hálaadó istentisztelet zárta, amelyben újra megemlítették a tábort végigkísérő fontos gondolatokat: az elcsendesülés, töltődés fontossága, az erőforrások megkeresése és igénybevétele, a keresztény értékek szem előtt tartása, amelyek segítenek az állandó megújulásban, a tudatos életvitelben.
Köszönjük mindazok támogatását, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg: Sepsiszentgyörgy Önkormányzatának, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, Kovászna Megye Tanácsának, Sepsiszentgyörgy Vártemplomi Egyházközségének, a Communitas Alapítványnak, valamint Berszány Tibor, Szőcs Gyula, Bálint József, Horváth M. Attila, Gecse Olga vállalkozóknak.
Gál Judit
nagycsaládos édesanya
