Már csak azért is időszerű egy feltérképezés, mert jól mutatja magát a vízhiány. Ha mi nem tartjuk szemmel forrásaink helyzetét, vizeink ihatósági mutatóit legalább községi, megyei szinten, kitől várhatnánk el ezt? Most Magyarhermányt választottuk ki, mégpedig két okból. Egyrészt, mert sok évvel ezelőtt, amikor vidékét többedmagammal bejártuk, meggyőződtünk arról, hogy itt van a legtöbb vegyes állapotú természetes forrásvízfeltörés, avagy kút. Másrészt pedig azért, mert itt minden kis területnek külön tulajdonosa van, s bár a borvíz ipari mennyiségben állami tulajdon, nem lehet bárkit megszólítani s felhívni figyelmét arra, hogy éppen ő lenne felelős az egyik legfontosabb kincsünkért. Nem csak a borvízért, hanem a hasonlóan értékes édesvízforrásainkért is, melyekből temérdek sorakozik mondjuk a kisbaconi Rezes-borvíztől a Kakukk-hegyig.

Manapság bárki láthatja, hogy pénzbe kerül nem csak a legtöbbször gyógyhatása miatt is fontos ásványvíz, hanem maga az ivóvíz is. Legyen felkiáltójel mindennapjaink emberének, hogy egyre több az olyan forrásunk, mely már alig szivárog, az olyan patakocska, avagy kisebb vízfolyás, melynek száraz a medre. Nem is olyan rég győződhettünk meg róla, hogy kiaszott a helyi iskola mellett elhaladó Illyefalvi-patak. Bőven volt alkalmunk arra is, hogy láthassuk-olvashassuk, Székelyföld-szerte budapesti önkéntes táj­építész egyetemisták tettek csodásan rendbe mifelénk (Bálványoson, Bölönben, Bodok-Oltszemen, Felsőcsernátonban, Kisbaconban stb.) egy-egy forrásvidéket, avagy éppen falusi fürdőhelyet, mofettát. Rezignáltan kell elmondanunk, talán azóta sem találtak ezek a rendezett helyek lelkes-önkéntes helyi gondozókra.

A felhagyott Szénakerti forrás

Életről és vizekről

Jóval előttünk megkezdődött a térség székely borvízkincsének feltérképezése, minőségének és gyógyhatásának értékelése, tartalékainak felmérése. El kell mondanunk, hogy 1832-ben, éppen 192 évvel ezelőtt éppen a mi földink, „szotyori Szotyori József Orvos Doctor Maros-Vásárhelyt a Ns. Ref. Kolégyom betűivel Katekhézist írt a szülők, tanítók s általjában felnőttek számára az életről és savanyú vizekről”. Nem más ez a kiadvány, mint egy gyógyító-diétás könyv, melyből azt is megtudjuk, hogy őelőtte már értekezett ezekről sok „tudós, a főorvos Nyúlas Ferentz, dr. Gergelyfi András, majd a szép míveltségű Pataki Sámuel is”.

Nem hiányoztak a jeles tudósok könyveiből a mi borvizes településeink sem. Benne volt már Poján, a Homoródi savanyúvíz, Bodok, Málnás, Előpatak, de Száldobos és Magyarhermány forrása is. Szotyori doktort követte a kézdivásárhelyi születésű Bányai János, a két világháború között dr. Victor Babeș, aki Budapesten végzett, majd dr. Csajághy Gábor (1903–1972), aki az 1940-et követő négy évben kimondottan Háromszéken és Erdővidéken kutatott, vizsgálódott, többek között Magyarhermányban is. Megállapításait, a források vegyi összetételét bemutatta a Magyar Földtani Intézet évkönyveiben, és egy példányt elküldött belőle Magyarhermányba is. E sorok írója is kapott belőle egy másolatot – nagy meglepetésére – a magyarhermányi Virág Andrástól, aki a hermányi források jó ismerőjének bizonyult.

E sorok írójának volt alkalma feltérképezni és felülvizsgálni a magyarhermányi terület forrásait 1968-ban, majd 1998 áprilisában is a helybeli, a vidéket kiválóan ismerő néhai hermányi Pető Gyula erdész társaságában, mi több, 2016-ban ellenőrizni, és legutóbbi utunk alkalmával meghallgatni Nagy Gábor jelenlegi vadőrt is, aki szintén jó ismerője a vidék forrásainak. Így rendelkezünk azokkal a terepen szerzett adatokkal, melyek alapján elmondhatjuk, hogy nincs teljesen elhanyagolva-elhagyatva minden ásványvízfeltörés Hermány vidékén, de még több figyelmet érdemel ez a kincs, melyről friss adatokkal szolgálhatunk.

Nagy Gábor. Fotók: Bojnár Csaba

Forrásról forrásra

A Barót vize legészakibb települése festői völgyben helyezkedik el, ahol borvízforrások sora tör a felszínre. Legtöbbnek vizét a források feltérképezése alkalmával megkóstoltuk, hasmenést nem okozott egyik sem. Mindenki kedvence itt az Alszegi forrás, hozama megfelelő, s aki megszomjazik, nem kell sokat várnia, gyorsan olthatja szomját. Újba tetette foglalatát Simon András, az idén leköszönő baconi polgármester, jelen voltam magam is a forrás­újítás avatóünnepségén, átadtam a forrás vegyi összetételét ismertető festett-virágos jelzőtáblát is, a sepsiszentgyörgyi Pásztor Ferencné László Csilla ajándékát, amelyet kellő vigyázattal megőriztek a helybeliek.

Feltételezhető, hogy vannak, akik kevésbé ismerik Magyarhermány települést, az Alszegi borvizet és a hozzá közel fekvő, de már Kisbacon határában levő Rezes-forrást és népi feredőt. Az Alszegi forrás kémiai analízisét a már említett dr. Csajághy Gábor vegyészmérnök végezte el, őreá bízták az akkor visszatért Erdély és Székelyföld ásványvizeinek tanulmányozását. Geológus is volt, ő állapította meg, hogy az erdővidéki bányák szénrétege alatt olyan szürke mészmárgaréteg húzódik, amelyben montmorillonit ásvány található, amely sok vizet képes magába szívni, ebből az okból mindig feldagad a bányatárnák feküje, s a bányászoknak alább-alább kellett ereszteniük a tárók járófelületét, ami megnehezítette a belszíni közlekedést.

Kisbaconi Rezes

Csajághy Balatonfüreden született, a Magyar Földtani Intézet vegyészeti laboratóriumának vezetője volt. Az Alszegi borvizet szemelte ki állandó hozama és minősége szempontjából a legalkalmasabbnak a vegybontásra. A felvételek geológiai részét a kézdivásárhelyi születésű dr. Bányai János geológus végezte. A laboratóriumi vizsgálatok 1942-ben történtek, és nem terjesztették ki minden egyes kémiai összetevőre. A minden alkotórészre kiterjedő elemzésnek már csak azért sem lett volna értelme, mert a megvizsgált hermányi források legnagyobb része foglalatlan volt, bélésezése kezdetleges állapotban, sajnos, ez így maradt fenn a mai napig is. (Megfelelő higiénikus foglalatot találtunk jelenleg a hermányi Ágostonhídi forrásnál.) A hiányzó foglalat nélküli források az áradások idején a Barót vize szintje alá kerültek.

Analíziseket végzett Csajághy Gábor a szomszédos kisbaconi, olaszteleki, székelyszáldobosi és erdőfülei „főbb forrásoknál is”. A magyarhermányi Alszegi borvíz szabad szénsavtartalma szerinte 1878 g/l volt, a kénhidrogén elenyészően kevés, hőfoka 14,8 °C, ugyanakkor a levegőé 15,8 °C volt. Csajághy szerint ez a víz a meszes-földes (kalciumos-magnéziumos) savanyúvizek csoportjába tartozik. Körutunkon – 2024. augusztus 6-án – kiderült, hogy a Barót vize magas vízállása miatt időszakosan ugyan, de eltűnt a Róka, a Boér és a Szikra nevű ismert és kitűnő forrás. Utóbbiak helyzete ugyan lehangoló, de nem végleges, megmentésük anyagiakat és kitartó munkát igényel.

Egy régebbi utunk alkalmával még megkóstoltuk a szénakerti két borvízforrás vizét. Most sajnos az egyiket teljesen eliszapolt-elhagyott állapotban találtuk, hozama megfelelőnek tűnt, gazdag szén-dioxid-feltöréssel, társát már segítségekkel sem sikerült megtalálni. Csog András és Baló József ez irányú közreműködését ezúttal köszönjük meg.

Gere Mózes ny. pedagógus

A Fekete-patak völgye és a Kakukk-hegy

Ezekkel is gondunk akadt. Sikertelennek bizonyult a langyos ásványvizet felhozó egykori fúrás megtalálása a Fekete-patak völgyében, melyet vaskőkutatás céljából végeztek több évtizeddel ezelőtt. Itt igazolódik be, hogy egy-egy vízfeltörés folytonos megfigyelése-követése is nagyon fontos az elkövetkező idők ivóvíztartalékainak biztosítása szempontjából.

A Fekete-patak völgyében legutóbb Gere Mózes nyugalmazott helybeli pedagógus kalauzolt, aki szerint a vízfolyás felső részén jelenleg is jó hozamú tartalékkal rendelkeznek a Darmóorri- és a Forró-kút nevű kiváló édesvizű források. Előbbinél ottjártunkkor éppen egy helybeli csoport tartalékolt magának, ami bizonyítja, hogy egyre nő a lakosság igénye a kifogástalan és megfelelő mennyiségű ivóvíz iránt.

Szerencsés módon szót tudtunk ejteni Nagy Gábor vadőrrel, aki elmondta, hogy érintetlen és jó állapotban vannak a Kakukk-hegy előterében feltörő szénsavas borvízforrások: a Cigánylábi, a Pető-borvíz, a Medgyes-pusztai és az Agyélikai.

Magyarhermányban és a hozzá tartozó területeken összesen 12 borvízfeltörést tartottunk nyilván kataszterünkben, melyek közül körjáratunkon csupán hetet találtunk működő állapotban, három forrást elöntött a Barót vize, kettőt pedig eltűntnek nyilvánítottunk.

Segítőink: Csog András és Baló József

Mackó bácsi feredője

Más-más néven szerepelnek a népi köztudatban azok az ásványvizek és gazdag ásványvizes helyek, amelyek Elek apó faluja, Kisbacon határában vannak. Van itt olyan hely, ahol minden ásónyomra felbugyorog az ivásra kitűnő szénsavas víz. Sok orvost és szakembert szólaltatott meg a borvizek érdekes története a kiadványokban, többek között a történetek-mesék nagy mesterét, Benedek Eleket is. Így történt meg már évtizedekkel ezelőtt, hogy még a tőlünk messzire fekvő Budapesten is felfigyeltek a pusztuló forrásokra, építésre-mentésre váró borvízkutakra, fürdőmedencékre, főleg Székelyföld területén.

A budapesti Herczeg Ágnes környezetvédő mérnök maga mellé gyűjtötte az éppen vakációzni kívánkozó tájépítész egyetemi hallgatókat, s elindult Csíkország és Háromszék irányába. Hadd mutathassa meg egy maréknyi mérnökfióka, hogy mire képes. És megszülettek a legötletesebb elképzelések, megújultak a forrásfoglalatok, melléjük filagóriákat és pihenőalkalmatosságokat álmodtak meg a fiatalok. Jöttek velük lányok is, másképpen ki tudta volna kifesteni-kipingálni az építményeket, nem akárhogy, hanem éppen az illető helység hagyományos díszítményeivel-ornamentikájával. Így érkeztek 2010 augusztusában a pestiek Kisbaconba, mert hát ki ne hallott volna legalább egy mesét Benedek Elektől? Tíz napon keresztül az Ars Topia Alapítvány vezetésével magyarországi tájépítészek a helybeli fiatalok bevonásával – a Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka program keretében – Kisbacon határában népi fürdőt építettek, de olyant, hogy csodájára járt a vidék. Nem csak új szabadtéri fürdőmedence épült, hanem felújították a régi forrásházat és esztétikus parkolót alakítottak ki. Szabadidejükben meglátogatták Elek apó kisbaconi házát és az ő nevét viselő feredőt a Györkovács-patak völgyében (Elek apó feredője), dobásnyira a legendás bodvaji vaskohótól.

Mackóbácsi feredője

Tizennégy év telt el azóta, s kénytelenek vagyunk elmondani, hogy a kisbaconi erdő-közbirtokosság kivételével alaposan megfeledkezett a példásan rendezett helyről majdnem mindenki. A kisbaconi Rezes-forrás csorgóházára helyezett birtokossági figyelmeztető táblák így szólnak: Figyelem! Megkérjük a borvízforrás-használót, hogy a szemetet tegyék otthon szelektív hulladékgyűjtőbe és ne hozzák a borvízforrás tövébe! Amennyiben a figyelmeztető nem talál megértésre, kamerákat fogunk elhelyezni a szemetelő azonosítása végett! Nem kímélte a kisbaconi Rezes-borvízforrás környékét senki, ottjártunkkor is szemét- és műanyagflakon-halom „díszelgett” a forrás közelében, beszakadtak a Kicsi feredőhöz vezető deszka átjárók, felvette a gaz a Nagy feredő környékét. Meglehet, hogy ilyen állapotban, még az igazi tulajdonosnak, Mackó bácsinak sem lenne kedve itt feredezni. Bízunk abban, hogy a Bacon községi induló új tanács feladatai között ott lesz a környék vízkin­csének kötelező védelme is.

– Mi besegítettünk Elek apó feredőjének felújításába is – nyilatkozta kérdésünkre a kisbaconi Benedek Márta, a 2004-ben alakult Kohó Egyesület elnöke. Mint elmondta, mostanában sajnos ilyen messzi és elzárt területeken nem mernek bármit is kezdeményezni, szervezni a medveinvázió miatt. „Minap este, hazafelé menet is egy medve sétálgatott szülőfalum kijáratánál – jegyezte meg. – Az egyletünk néhány éve jól látható táblákkal jelölte meg a völgy legfontosabb borvízforrásait.”

Tiszta forrásvíz a Feketésből

Nagy Gábor vadőr, akinek feladatkörébe tartozik az egész régió vadállományának ellenőrzése és nyilvántartása, elmondta: a bodvaji kohó körzetében levő Fenyős-patak mentén, miként annak tágabb vidékén is, sok borvízforrás van, ezek közül a Buzgónak és a Buzogónak kiadós a hozama. Ebből az övezetből szállít vezetéken jelenleg is sima víz palackozására alkalmas vizet a bibarcfalvi borvízpalackozó üzem, melynek palackján a Bățani lelőhely is olvasható.

Az 1971-ben végzett utolsó térképezés alkalmával kisbaconi területen 19 ásványvízfeltörést iktattunk kataszterünkbe, ezek a következők: Sántéri borvíz, kisbaconi Rezes, a Kőrises-ikerforrások, Tamásné borvize, Baló-borvíz, Zöld Péter borvize, Érces-borvíz, Aranybánya borvize, Istenkasi forrás, Györkovácsi fürdő, Györkovácsloki ikerborvíz, Gyöngyerdői borvíz, Bodvaji borvíz, 439. számú Szonda-borvíz, Kisfenyősi forrás, Nagyfenyősi forrás. Külön kiemelnénk a Kisfenyősi borvízforrás közelében hallható módon felszínre jutó szabad szén-dioxid-, vagyis mofettagáz-feltörést, ami egyfajta természeti ritkaság is, ehhez hasonlót még csak Zalánpatak vidékén találtunk.