Új kutatási területeket szül a klímaváltozás az ornitológiában. Az egyik jelenséget Desitum victum-jelenségnek neveztük: mikor a madarak abbahagyják a tojások melengetését, vagy a kikelt fiókák táplálását, és hagyják utódaikat elpusztulni. A másik jelenség az Afrika-szindróma: a vándormadarak nem állnak párba, és a fiatal egyedekkel közösen kóborolva táplálkoznak úgy, mint az afrikai környezetben, nem vállalva szerepet a reprodukcióban.
Hasonló állapot ismert a madárökológiában, amikor a nagytestű madarak ivarérett egyedeinek egy része nem tölti be populációfenntartó szerepét. Jelenleg több száz gólya viselkedik így megyénkben.
Az esetek egyediek, ezért számos kérdésre kell még választ keresni, hogy kiderüljön a jelenség oka. De addig is, egy biztos: furcsán viselkednek a madarak.
Több ízben írtunk az utóbbi évben arról, hogy nem jó irányba halad a természet, valamit nagyon elrontott az emberiség, ideje cselekedni. Most rekordokat dönt a meleg. Harminc- negyven évvel ezelőtt több madárfaj élt a környékünkön és magasabb egyedszámban, mint ma, vagy olyan madárfajok fészkeltek megyénkben, amelyeket ma már csak könyvekben, esetleg más országokban láthatunk. A fent említett két jelenség elméleti prognózisa kísértetien hasonlít a Rachel Carson Néma tavasz című könyvében vázolt jövőképre. Albert Schweitzer orvos, filozófus szerint: ,,Elvesztettük azt a képességet, hogy előre lássunk, s a bajokat elkerüljük. El fogjuk pusztítani a Földet" vagy ,,… nincs madárdal, kókadoz a nád a tón." (John Keats).
Nagyon is aktuális az Európai Unió ismert természetvédelmi szlogenje: Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan. Igen, egyénileg is tudunk tenni a természet rombolása ellen, elég, ha nem csepeg a vízcsapunk, nem ég fölöslegesen lakásunkban a villany, szelektíven gyűjtjük a háztartási szemetet, nem piszkoljuk be az erdőket, mezőket, patakokat, tavakat stb. Bíznunk kell abban, hogy soha nem fog bekövetkezni a képzeletben is hátborzongató madárdal nélküli tavasz.
