Mindenkinek szüksége van a pihenésre, kikapcsolódásra, hogy a mindennapi teendők és munka robotját szüneteltesse. A nyári szabadság idejének pedig éppen ez lenne a célja, hogy valóban feltöltődés legyen, és lejártával megújult erővel folytatódhasson a munka.

Mégis látni megfeszített és erőltetett tempót a nyaralás körül, túllicitálást abban, hogy ki jut messzébb, ki költ többet, ki készít több izgalmas fotót, ki mit és hogyan tud megmutatni. Néhol verseny és parádé lett a szabadság(olás).

És akkor adódik a kérdés, hogy mit jelent a szabadság vagy szabadnak lenni. Vajon csak azt jelentené, hogy néhány napig nem kell bemenni munkába, vagy hogy egyedül lehetek? Talán ez a szabadság azt jelentené, hogy mindenáron el „kell” utazni, felelőtlenül ugrani bele könnyed szórakozásokba vagy akár túlköltekezésbe, illetve szabadon lehet csinálni bármit következmények nélkül?

A szabadság bennünk van, az érzéseinkben. Nem olyan dolog, amit a munkanapok szüneteltetése kell hogy megadjon, és nem is más személytől/családtól való különlevést jelent. Szabadság az, amikor belső értékeim mentén élek, ami a családban, a munkahelyen, a szabadidőben is megmutatkozik: ha szerető családi légkörben élek, ha olyan munkát végzek, amelyet szeretek, ha a barátok jóban-rosszban mellettem vannak.

A szabadság az, amikor szabadon haladhatunk saját utunkon. Amikor nem ragaszkodunk görcsösen semmihez, amikor nem elvárások és megfelelések teljesítésének mentén élünk. Viszont ebben a szabadságban benne kell hogy legyen a tudatosság, a felelősségvállalás, a fejlődés, hogy egyre jobbakká legyünk. Ezért adhatja a család, a párkapcsolat, a valahová/valakihez tartozás érzése és az önazonos élet azt a biztonságos teret, ahol töltekezhetünk és szabadnak érezhetjük magunkat.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó