Az ismert jelöltek ugyanis igen keveset mutatnak fel abból, ami egy államfőtől elvárható. Marcel Ciolacu kormányfő a szociáldemokraták múlt heti kongresszusán ugyan bemutatott egy programot, de az inkább miniszterelnöki, mint államfői hatásköröket ölel fel, ami azt jelzi, hogy a Victoria-palotában maradna; ugyanakkor megkérdőjelezi eddigi teljesítményét, hiszen e tervek megvalósításához már minden eszköze megvolt. A kormányzás azonban nem nevezhető éppen sikeresnek: az emberek magas árakkal és alacsony színvonalú közszolgáltatásokkal küzdenek nap mint nap, és a választások lejártával nem könnyebb, hanem nehezebb időkre számítanak. Okkal, mert Ciolacu egy szót sem ejtett a korábban bőszen hangoztatott reformokról, és miközben meg-megcsipkedte jelenlegi és jövőbeli koalíciós partnerét, a liberális pártot, a szélsőségeseket békén hagyta. Ez nem túl jó ajánlólevél, de másutt sem látszik egy valamirevaló politikus.

Az ország második embere, Nicolae Ciucă szenátusi elnök kétmillió eurós reklámmal állt ki a gátra; ezt közpénzből költötték el egy olyan könyvre, amely még nem jelent meg, egy olyan országban, amely az európai rangsor legvégén áll a könyvfogyasztásban. Az olvasási kedv fellendítése egyetlen párt programjában sem szerepel, pedig a statisztika beszédes: azok a jóléti országok, ahol többet olvasnak. De hát a tábornok úr nem a választókért indul, hanem azért, mert a PNL-t lépésről lépésre elsüllyesztő Klaus Iohannis engedelmes katonájaként szeretné meghosszabbítani a hatalmát. Ám ezt is elpuskázhatja: Ciucă az ötödik helyen áll az elnökjelöltek népszerűségi listáján, és nem véletlenül. Emlékszik valaki bár egy életrevaló kezdeményezésére?

Nem mintha a még mindig fő befutónak számító Mircea Geoană volt szociáldemokrata politikusnak lett volna. Legerősebb ütőkártyája az állítólagos függetlensége, programja azonban csak annyiból áll, hogy most nem igazán rózsás az élet Romániában. Kérdéses azonban, hogy indul-e, még mindig halogatja a bejelentést. Mellette szól, hogy az államfőre tartozó külpolitikai, katonai és diplomáciai szinten jóval többet tud felmutatni, mint Ciolacu, aki egy idegen nyelvet sem beszél, az viszont ellene, hogy ő sem emelkedik ki az általános szürkeségből.

Ebbe a mezőnybe Elena Lasconi USR-elnök egy kis friss levegőt hoz, de ez nem jelenti azt, hogy felkészültebb az államelnöki feladatokra. Programja neki sincs, de az egyetlen jobboldali jelölt, akinek esélye van bejutni a második fordulóba, és az elég biztos, hogy Iohannisnál nagyobb csalódást már nem tud okozni választóinak.

Aki még az első sorban versenyez, az a szélsőséges AUR elnöke, George Simion. Neki aztán visszhangos programja van, s habár az olcsó lakások osztogatásának annyi valóságalapja sincs, mint Ciolacu újraiparosítási álmainak, még megteheti a PSD jelöltjének azt a szívességet, amit Vadim Tudor tett meg Ion Iliescunak 2000-ben. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor ez azt jelenti, hogy a Iohannis-évtized alatt 24 évet hátrált az ország. Mondhatni, szép kilátás!

Fotó: presidency.ro