Kolumbán Juliska néninek nem kellett nagyszerű tetteket végrehajtania, mégis szerette egész Erdővidék, sőt, annak határain kívül is sokan. Az erdőfülei asszonynak ehhez elég volt 2020-ban az Emlékgyárosok filmkameráiba belenéznie és nemes egyszerűséggel, nagy közvetlenséggel mesélnie múltjáról. Kivételesen hosszú élete során – négy éve éppen százkét éves volt! – sok mindent megélt, nehézségek során ment át, mégsem keseredett meg, jó kedéllyel tudta a világot szemlélni.
Arcán már-már csibészes mosollyal mondta el, ő bizony idősebb, mint Románia, mert amikor 1918-ban meglátta a napvilágot, itt még magyar volt a világ, „utána, nemsokára elváltoztak román vezetőségre”. Családja nagy volt; hogy mindenkinek jusson, hetente hat-hét kenyeret kellett sütni, gyakran tíz-tizenkét emberre főztek. Ennivaló volt, de az élet nem volt könnyű. Aztán jött a kollektív, amelyet a nehézségek korszakának mondott. A politikát nem értette: miért van annyi viszály a világban, miért nem tudnak a nemzetek békességben élni egymás mellett? – kérdezte.
Hogy milyen az élet száz év felett? Mint mondotta, ha a lába nem fájna, minden rendben volna, de nem panaszkodik, elég ereje van, hogy tevékenyen éljen: kertjében zöldségek sokasága, szereti gondozni őket, s tud örvendeni szép gyarapodásuknak. „Amikor megnőnek, minden olyan szép. Örvendezek benne, hogy milyen szépek. Nézem, és megnyugszik a szívem, hogy milyen szép termény. (…) Ember a földön nem tud adni esőt sem, nem tud adni semmit. Ő neveli meg a terményt, mindent, a Jó Atya. Ő neveli meg. Bízni kell, hogy az van, az létezett és létezik!” – mondta a filmben.
Az Emlékgyár alkotói, Szőcs Szilárd és Deák András aztán vissza-visszajártak Juliska nénihez, s olyankor még néhány mondatot hozzátett a történeteihez. Ami sosem változott, az az egyszerű, igazi falusi nénis nyájasság volt: a legegyszerűbb dolgokról is úgy tudott szólni, hogy a hallgatónak, a filmkockákat szemlélőnek is önkéntelenül mosolyra szaladt a szája.
Legutóbb, február végén 106. születésnapján köszöntötte családja és a falu részéről Balázsi Zoltán református lelkipásztor. A felvételeken nem látszott a kora, évtizedekkel fiatalabbnak tűnt, amikor asztal mellett poharat koccintva nevetett. Akkor azt kívánta, az emberek szeressék egymást, éljenek békességben és ne feledjenek a Jóistenben bízni. Hajlott kora ellenére komoly tervei voltak: szemüvegre kívánt költeni, mert a betűket egyre nehezebben látja, nehezére fog esni, hogy a születésnapjára kapott könyveket elolvassa.
Juliska néni nem olvas tovább, megfáradt szemeit csütörtökön végleg lehunyta. Erdővidék egy pici könnycseppet ejt, jó embere távozott.
