– Utoljára a SepsiBookon láthatott-hallhatott a szentgyörgyi közönség, Nagyálmos Ildikó verseit énekelted. Azóta?

– Azóta főképp Mozsikácska- és BRVLG-koncertekkel jártuk a vidéket. Az egyik legemlékezetesebb napunk a Tusványos keretében megtartott Hangzó Helikon Fesztiválon való fellépéseink.

– Elöljáróban tisztázzuk: hány zenei projektben vagy benne? A BRVLG az a Borvilági akar lenni, ott van még az Evilági, a Mozsikácska, mi még?

– Most épp előkészítek egy egyéni műsort, tehát létezik egy ilyen magányos dalolás is. Továbbá ott van az általad említett Evilági is, mellyel az utóbbi évben Akusztik című műsorunkat játszottuk, nemsokára pedig – most már szülőkként – újra daloljuk a Varró Dani korszerű mondókáira épülő családi dalcsokrunkat. Mindezek mellett a legendáriumos rajzfilmeknek, dokumentumfilmeknek alkotok kísérőmuzsikát.

– Zeneszerzés, tanítás, apaság, netán még valami hobbi is – ezért ilyen ritkák a fellépéseid?

– Valóban sokféle feladatot ruháztak rám, vagy húzok én magamra, s ebben komoly kihívás az egyensúlyokat megtalálni. Utazni szeretek, de ha itthon vagyok, akkor legszívesebben halászok – ez apai örökség. A fellépések pedig projektenként összeadódnak, így az évi ötven-hatvan fellépéssel én köszönöm, jól elvagyok.

– Az átlagban havi két fellépés, és elég ritkán ismételed magad, tehát sokat kell készülni az előadásokra. Mikor?

– Sokféle repertoárt kell napirenden tartanom, s mindegyre újabbakon is töröm a kobakom. Törekszem az időt hatékonyan beosztani – most például készülünk az említett családi koncertre, ezt már itthon hangosan gyakorolhatom, hiszen a gyermekeim könnyen tudnak kapcsolódni. Van, hogy bevásárlás közben pörgetek át dalokat – igaz, ilyenkor általában valami lemarad a listáról…

– Családi koncertet említettél, de az nem úgy értendő, hogy Te és a családod léptek fel, hanem hogy a közönségbe várjátok a kis- és nagygyerekes családokat. Miért is?

– Tekintettel arra, hogy Varró Dani olyan frappánsan írta meg ezeket a mondókákat, hogy gyerek-szülő egyként hallgatja őket, így főleg azokon az eseményeken daloljuk, melyekre közösen jönnek. Főképp kisgyermekes családi helyzeteket jelenítenek meg ezek a korszerű mondókák olyan címekkel, mint pl. Lábméregető, Tüsszentgető, Zokninemtalálgató, Dacoskodó stb.

– Akinek a lába hatos... Varró Dani úgy jó tíz évvel ezelőtt járt itt, sepsiszentgyörgyi találkozója nem csak a lelkes közönség miatt, de a ti meglepetés-kiskoncertetek okán is emlékezetes marad számára.

– Számunkra is emlékezetes, mert akkoriban szinte lehetetlen volt őt elérni, szerencsére Szonda Szabolcs könyvtárigazgatónak sikerült, ami nekem nem, s így személyesen is megismerhettük.

– Mikor, hol lesz hát az általad családi koncertnek nevezett fellépésetek?

– Szeptember 5-én, csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Kokojza teraszán. A Gábor Szabolcs, Gyergyai Szabolcs s jómagam Evilági-alaphármasához csatlakozik Balázs Zoltán ütőhangszeres. Mivel teljesen magánkezdeményezés, ezért a belépő adományjellegű lesz.

– Felkérésre tartjátok a koncertet?

– Ez már a második magánkezdeményezéses koncertünk az elmúlt évben, mert olykor rákényszerülünk ilyenre is. A koncert családi vonatkozása miatt egyértelműen a Kokojzára esett a választás, s örvendetes, hogy nyitott ajtók fogadtak.

– A Varró Dani-műsor után mi következik?

– A kokojzás koncert után főképp borvilágis (BRVLG) jelenések következnek, elsőként Nagybányára utazunk a Főtér Fesztiválra, majd ősszel a vidéken fogunk megfordulni több településen, amit majd egy dalfelvétel fog megpecsételni. Ezt követően szeretném bemutatni egyéni előadásomat idehaza és odahaza is, azaz Sepsiszentgyörgyön és Székelykeresztúron. Utána színházzenei alkotás következik, s azzal már meg is érkezünk a jövő évbe, ami jubileumi év, hiszen a Mozsikácska tízéves lesz.

– Terveztek valami nagy bulit az alkalomra?

– Ha ebben a városban kerül egy intézmény, amely nagy bulit varázsol ebből a szerénységből, akkor meglehet – másképp tartunk egy kis családit, ahogy szoktuk. Vagy a választ fogalmazhatom úgy is, hogy a nagy bulihoz nagyobb szervezői apparátus szükséges, mint amilyen nekünk van, ezért nem rajtunk múlik. De el tudnám képzelni például azt, hogy városunk gyermeknapján első ízben játsszunk, s egyből egy ilyen kerek születésnapit.

*

Orbán Feri művészetét ismeri és értékeli az őt befogadó Sepsiszentgyörgy, talán valóban kerül egy olyan intézmény, amely egy igazi nagy koncertet szervezzen számukra. Azaz nem is számukra: a leghálásabb közönség, a gyerekek számára.