Ahogy már említettem, Sepsiszentgyörgy területén szép számban akad ritka, természetvédelmi értékkel bíró gomba is. Ezekből a következőkben négy, főleg szeptemberben termő fajt mutatok be.
Sajnos, Romániában a gombák természetvédelmi értéke rendkívül alábecsült, hisz jelenleg egyetlen gomba sem élvezi valamely törvény vagy rendelet oltalmát. Amit egyelőre fel tudunk mutatni, az a Tănase-féle vörös lista 2005-ből, mely 179 veszélyeztetett gombát sorol fel. Egy faj felkerülése a vörös listára azonban nem jelent védelmet, de ez a lista kiindulópontja lehet a védettséget létrehozó jogszabálynak.
A Natura 2000-es területek természetvédelmi célkitűzései sem vonatkoznak gombákra. A különböző tevékenységek, beruházások alkalmával összeállított környezi hatástanulmányok egyszerűen meg sem említik őket. Például egy autópálya építésekor a hatásvizsgálat foglalkozni fog rovarokkal, puhatestűekkel, kétéltűekkel, madarakkal, emlősökkel, növényekkel, de gombákkal egyáltalán nem.
Magyarországon más a helyzet, ugyanis ott jelenleg 58 gombafaj védelmet élvez. A védett növényekhez (kb. 800 faj) és állatokhoz (majdnem 1200 faj) képest ez nagyságrendekkel kisebb, de mindennek van egy kezdete. A védetté nyilvánítást a Rimóczi-féle vörös lista (1999) előzte meg. Innen választotta ki a Magyar Mikológai Társaság szakmai testülete a védelemre javasolt fajokat. Természetvédelmi értéküket egyedenként 5000–10 000 forintra becsülik. Megjegyzem, hogy Rimóczi Imre mikológus, a magyarországi gombavédelem kiemelkedő alakja nem ismeretlen a sepsiszentgyörgyi gombászok körében, ugyanis a helyi László Kálmán Gombászegyesület rendezvényein többször is részt vett, valamint tartott előadásokat.
Csoportos csiperke
(Agaricus bohusii)
Akár 15–20 cm szélesre is megnövő kalapját sűrű, barna, szálas, többé-kevésbé koncentrikusan elrendezett pikkelyek borítják. Tönkje hengeres, viszonylag karcsú, alja gyakran orsószerűen elvékonyodik. Gallérja jól fejlett, kétélű, egyes példányoknál vékony, kifeszített szálak figyelhetők meg a tönk és a gallér alsó pereme között. Mind a hús (a kalapban és tönkben egyaránt), mind a lemezek nyomásra, vágásra erőteljesen vörösödnek, főleg a fiatal termőtestek esetében. Vastag, viszonylag kemény húsa kellemesen csiperkeillatú. Mindig többedmagával, csoportosan terem.
A városban idáig hét helyen sikerült megfigyelni. Ez egy kicsit meglepő, mert Székelyföld területéről még nem találtam közölt adatot róla. Valószínűleg jelen cikk az első.
A csiperkék általában a társas élet hívei, előszeretettel tömörülnek kisebb-nagyobb foltokba vagy boszorkánykörökbe. Ez a faj azonban nem elégszik meg ennyivel. Neki csak úgy szép az élet, ha érezheti társainak érintését, ha tönkje szorosan simulhat a szomszédok tönkjeihez, kalapja pedig egy nagy közös ernyő része lehet. És még van egy nem éppen csiperkés szokása: általában a fűfélékkel nem éri be, inkább a fák társaságát keresi (akkor is, ha nem mikorrhizás faj). Igaz, nem válogatós, ami a fafajokat illeti. Sepsiszentgyörgyön cseresznyeszilva, vadgesztenye, hárs, fűz, amerikai juhar, erdei- és vörösfenyő közelében találtam rá az Erzsébet parkban, valamint tömbház melletti kisebb zöldövezeteken.
Ehető, jó ízű gomba, de ritka. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 5000 forint. Latin nevét Bohus Gábor világhírű magyar mikológusról kapta, aki a mikológia szinte minden ágával foglalkozott, azonban szívügye az Agaricus nemzetség (csiperkék) vizsgálata volt.
Farkas János
