Miközben sokan a tanévkezdés előtti napokban még nyaralnak az eddig még talán soha nem tapasztalt kelet-európai hőségben, a szintén forró ukrán nyárban sorra halnak az emberek. Van egy jó adag irónia abban, hogy az épp Franciaországban letartóztatott Pavel Durov által kifejlesztett Telegramon lehet egyedül látni a harcban elesett orosz és ukrán katonák vérbe fagyott holttesteit, akik most nemrégiben haltak meg Kurszknál. Ezeket én mindig megnézem, mert azt gondolom, a háború realitását akkor lehet igazán érteni, ha látjuk azt, hogy mivel jár az emberi testek irtózatos roncsolása és az emberi életnek az elvesztése. Ezen valóság vizuális befogadása nélkül a háború egyfajta katonai játékká silányul, amikor is az internet népe egyfajta Éhezők viadalaként nézi a szeme előtt zajló harcokat.
A kurszki betörés
Sok szó esik manapság a kurszki ukrán támadásról. Mindenféle elmélet napvilágot látott már, nyilván nekem is van véleményem róla. Miután a Donbaszban az oroszok katonai fölényt tanúsítottak, az ukránok számára égetően fontos volt az Éhezők viadalát néző közönség felrázása, mert nekik folyamatosan bizonyítani kell a világ felé, hogy még nem győzték le őket, hogy még mindig képesek harcolni, még mindig oda tudnak csapni az oroszoknak. Tehát jelenleg fennáll az a felemás helyzet, hogy az ukránokat lassan felőrlik a Donbaszban, de az ukránok közmegítélése, PR-ja mégis emelkedett a nyugati sajtóban, mert betörtek Oroszországba és a fennhatóságuk alá vontak egy kisebb orosz területet.
Az ukránok számára a jelenlegi amerikai politikai válság kellős közepén életbevágóan fontos volt erőt felmutatni, hiszen amennyiben az amerikai politika kereke fordul, egészen bizonyosan támogatás nélkül maradnak. Nagyon sok elemző mondogatja egy ideje, hogy amennyiben Amerika kiszáll Ukrajna támogatásából, ez a feladat Európára hárul. Én egyáltalán nem hiszek ebben.
Emlékezünk arra az érdekes térképre, hogy Európában hol húzódik az a határ, ahol az emberek étellel kínálják a látogatókat, és honnan nem. Nos, Magyarországtól nyugatra sehol sem kínálnak étellel senkit. De ugyanakkor éppen ezektől a magukba forduló társadalmaktól – melyeknek amúgy is megvan a maguk baja a migrációból származóan – várjuk el, hogy adakozzanak bőkezűen? Ez nem fog megtörténni, elsősorban a társadalom civil kultúrájából kifolyólag, mely nincs összhangban az áldozathozatallal, de azért sem, mert a gazdasági válság nagyon is érezhető Európában, tehát egyszerűen nincs pénz, másrészt olyan típusú ipari kapacitás sincs, amivel a háborút harci eszközökkel fenn lehetne tartani. Erről tanúskodik az a német fejlemény, hogy felére csökkentették Ukrajna támogatását. Lesz az még kevesebb is. Ezt az ukránok valószínűleg tudják, így égetően szükségük van az amerikai támogatás fenntartására, a kurszki PR-akció többek között erről is szólhat.
Vérre menő küzdelem Amerikában
Mindeközben az Egyesült Államokban egyre jobban kiéleződik a politikai harc, és a demokráciákban megszokott normális politikai küzdelem helyett egy világok harca típusú zsigeri küzdelem folyik. A demokráciákban teljesen mindegy, hogy melyik párt nyer, ugyanis a demokrácia előfeltétele, hogy mindenki elfogadja a játékszabályokat, miszerint a többség akarata mentén átveszi vagy átadja a hatalmat, és egyébként bárki nyer, biztosítja a szabadságjogokat a társadalomban. Itt azonban az egyik fél azt feltételezi a másikról, hogy egyrészt nem adná át a hatalmat, másrészt pedig, hogy nem biztosítaná majd a szabadságjogokat. A másik fél hasonlóképpen azt állítja a jelenleg regnáló félről, hogy nem tartja be a politikai szabályokat, és az igazságszolgáltatást politikai fegyverként használja, valamint határozottan kijelenti, hogy csalással kerültek hatalomra, tehát nem tartották be a játékszabályokat. Azt is állítják, hogy a társadalom szövetét roncsolják a woke ideológia és a bevándorlás nyakló nélküli támogatásával.
Hol kínálják étellel a vendégeket? A sötétkék azt jelzi, hogy itt majdnem mindig megkínálják a vendéget, a világoskék hogy általában igen, a rózsaszínnel jelzett országokban alacsony a valószínűsége ennek, a piros színnel jelzettekben pedig nagyon valószínűtlen, hogy étellel várják a betérőt. Térkép forrása: Instagram / Lover of Georgraphy
Amikor ennyire eltérő és egymásban ennyire nem bízó politikai táborok állnak szemben egymással, ennyire vehemensen, akkor a körülmények nagyon adottak egy hideg vagy forró polgárháború kialakulásához. Szociológiai szempontból ítélve a politikai táborok egymásnak rendszerszintű problémákban teljesen eltérő véleménye szokott polgárháborúba torkollni. Egyelőre nyitott kérdés, ki győz majd a választásokon, és én személy szerint azt sem tartom kizártnak, hogy a választások nem lesznek teljesen tiszták, ugyanis jelenleg egyik felet sem érdekli már a játékszabályok betartása. A győzelem ez idő szerint mindennél fontosabb, ugyanis ez lehet az a választás, amely során az Egyesült Államok ideológiailag elfordulhat tartósan egyik vagy másik irányba.
Egyre nehezebb a szabad információáramlás
Aki élt a kommunizmusban és megtapasztalta a cenzúrát, az valószínűleg azt az ismerős borzongást érzi, amikor hallja, hogy az Európai Unió alkut ajánlott Elon Musknak, miszerint ha bevezetik az X közösségi portál (volt Twitter) felületein a cenzúrát, cserében hagyják azt működni az unióban, vagy amikor hallja, hogy az Egyesült Királyságban embereket tartóztatnak le azért, mert a közösségi médiában hangot adtak a bevándorlókkal kapcsolatos ellenérzéseiknek, miután egy (második generációs) bevándorló által megkéselt három kicsi gyermek halála erőszakos lázadást váltott ki az angol őslakosok körében. Hihetetlen volt nézni egyébként, hogy a rendőrség, az Antifa és a muszlimok egymást felüllicitálva üldözték a tősgyökeres angolokat. Eléggé elrontott világ az, ahol egy kormány a lázadókkal szemben lép fel keményen, nem a lázadást kiváltó okokat próbálja megszüntetni.
És amikor az ember azt gondolná, nincs ennél lejjebb egy olyan európai társadalomban, mely magát a szabadság letéteményesének tünteti fel, folyamatosan ebben a szerepben tetszeleg, akkor jön a hír, hogy letartóztatták az orosz, de francia állampolgársággal is rendelkező Pavel Durovot, a Telegram alkotóját. Elképesztő módon azzal vádolják, hogy bűnrészes a terrorizmusban és a kábítószer-kereskedelemben, ugyanis Durov sem az orosz, sem a nyugati titkosszolgálatoknak nem adta oda azokat a kulcsokat, melyekkel ezek hozzáférnének a Telegramon megjelenő információkhoz. (Csak érdekesség, hogy Durov volt az, aki lehetővé tette azon üzenetek utólagos törlését és javítását, melyeket már elküldtünk valakinek, ezzel lényegében úttörő volt ezen a téren, hiszen a példát végül követte a Facebook is, s minden, a Facebookhoz köthető alkalmazás.) Durov letartóztatása nyilvánvalóan összefüggésben áll azzal, hogy a Telegram felett a Nyugat meg szeretné szerezni az ellenőrzést, hiszen a Telegramon kap nyilvánosságot a legtöbb szűretlen információ, melyet a Nyugat nem tud ellenőrizni, én is ott nézem a katonák holttesteit, emlékeztetőül a háború borzalmaira, mert máshol ezek a képek és ezek az információk nem jelennek meg.
Az a tény, hogy Durovot a franciák letartóztatták, arra utal, hogy a Telegram nagyon fontos közeg az információáramlásban, és ez a fajta média – mely az orosz szempontokat is pontosan ugyanúgy bemutatja – nagyon zavaró a Nyugatnak, tehát ellenőrzés alá akarják vonni. Az elkövetkezőkben kiderül, merre alakul ez az ügy, de az tény, hogy a szabad információáramlás egyre nehézkesebb és problematikusabb, és ez kimondottan aggasztó fejlemény mindannyiunk számára.
Benkő Erika
(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője.)
