Ma lesz egyéves Európa legfiatalabb állama, az önálló Koszovó. A függetlenség kikiáltása óta eltelt tizenkét hónap kijózanítóan hatott: a volt dél-szerbiai tartományban élők leszámoltak azzal az illúzióval, hogy az önálló államiság nyomán gyorsan, érezhetően javul a gazdasági és szociális helyzet. Az új államot egyelőre csak ötvennégy ország ismerte el. Pieter Feith, az EU koszovói megbízottja úgy véli, hogy jobb lenne, ha többen ismernék el az önálló Koszovót.
A diplomáciai fejlemények mellett nem túlságosan szívderítő a több mint kilencven százalékban albánok lakta független ország gazdasági helyzete. Koszovó Európa szegényháza: a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, vagyis kevesebb mint napi 1,5 euróból tengődik, a víz- és az áramszolgáltatás akadozik. A munkanélküliség hivatalosan is negyven százalék ― egyes körzetekben ennek a kétszerese ―, miközben a népesség ütemesen nő, a lakosság csaknem fele húsz éven aluli. Akinek van munkája, az sincs könnyű helyzetben: az átlagkereset havi 220 euró, miközben egy kiló hús hat és fél eurót kóstál; a koszovóiak zöme rá van utalva a külföldön ― német nyelvterületen, illetve a skandináv országokban ― dolgozó rokonok, ismerősök hazautalásaira.
Emellett nagyüzemben folyik a csempészet, súlyos gond a szervezett bűnözés. A fejlődés hiánya egyebek között a mindent elborító korrupcióra vezethető vissza. Az erőtlen központi hatalom ötvöződik a családi kapcsolatok felhasználásával való ügyintézés albán hagyományával, aminek eredményeként az egyszerű hivatali ügyektől az ösztöndíjak, sőt, az állami megbízások odaítéléséig mindent áthat a kenőpénzek rendszere. Noha az EU-normáknak mindenben megfelelő törvényeket fogadtak el, e jogszabályok gyakorlati érvényesítése finoman szólva is döcögve halad.
Noha tavaly nyáron Brüsszelben hatvanöt állam, illetve az EU összesen 1,2 milliárd euró újjáépítési segélyt ígért Koszovónak, s máris jelentős összegeket pumpáltak a fiatal államba, ennek egyelőre kevés jele van. Idén ugyan várhatóan döntés születik egy 2100 megawatt teljesítményű áramtermelő üzem felhúzásáról, de a gyengélkedő gazdaság felélesztéséhez ― például a barnaszén-, cink- és ólomkészletek kiaknázásához ― külföldi befektetésekre lenne szükség. Ezek azonban az országban uralkodó viszonyok, a bizonytalanság miatt egyelőre elmaradnak.
A stabilitással kapcsolatos nemzetközi aggodalmakat jól tükrözi az erőteljes nemzetközi jelenlét: az ENSZ folytatódó megbízatásával (UNMIK) párhuzamosan megkezdte működését az EU igazságügyi és rendészeti missziója, az EULEX, miközben 15 000 NATO-katona ügyel a rendre az országban.
Miközben az elmúlt egy évben megszülettek az önálló Koszovó állami szimbólumai ― elfogadták az alkotmányt, tizennyolc országban létesült koszovói nagykövetség, további kilencben konzulátus, nyár óta külön útlevelet bocsátanak ki, s a múlt hónapban megalakult a majdani hadsereg csírája ―, belpolitikai téren csigalassúságú a haladás. Mindennapos a hatásköri összeütközés az UNMIK és az EULEX között. Az északon egy tömbben élő mintegy 50 000 szerb teljesen kivonta magát a pristinai koszovói albán kormány fennhatósága alól; az itteni közalkalmazottaknak, orvosoknak, tanároknak, bíráknak Belgrád is fizetést folyósít, méghozzá magasabbat, mint Szerbiában, s az itt élőknek a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a személyi igazolványon és az útlevélen át a jogosítványig minden iratot Szerbiában állíttatnak ki.