A diplomáciai fejlemények mellett nem túlságosan szívderítő a több mint kilencven százalékban albánok lakta független ország gazdasági helyzete. Koszovó Európa szegényháza: a lakosság csaknem fele a szegénységi küszöb alatt él, vagyis kevesebb mint napi 1,5 euróból tengődik, a víz- és az áramszolgáltatás akadozik. A munkanélküliség hivatalosan is negyven százalék ― egyes körzetekben ennek a kétszerese ―, miközben a népesség ütemesen nő, a lakosság csaknem fele húsz éven aluli. Akinek van munkája, az sincs könnyű helyzetben: az átlagkereset havi 220 euró, miközben egy kiló hús hat és fél eurót kóstál; a koszovóiak zöme rá van utalva a külföldön ― német nyelvterületen, illetve a skandináv országokban ― dolgozó rokonok, ismerősök hazautalásaira.

Emellett nagyüzemben folyik a csempészet, súlyos gond a szervezett bűnözés. A fejlődés hiánya egyebek között a mindent elborító korrupcióra vezethető vissza. Az erőtlen központi hatalom ötvöződik a családi kapcsolatok felhasználásával való ügyintézés albán hagyományával, aminek eredményeként az egyszerű hivatali ügyektől az ösztöndíjak, sőt, az állami megbízások odaítéléséig mindent áthat a kenőpénzek rendszere. Noha az EU-normáknak mindenben megfelelő törvényeket fogadtak el, e jogszabályok gyakorlati érvényesítése finoman szólva is döcögve halad.

Noha tavaly nyáron Brüsszelben hatvanöt állam, illetve az EU összesen 1,2 milliárd euró újjáépítési segélyt ígért Koszovónak, s máris jelentős összegeket pumpáltak a fiatal államba, ennek egyelőre kevés jele van. Idén ugyan várhatóan döntés születik egy 2100 megawatt teljesítményű áramtermelő üzem felhúzásáról, de a gyengélkedő gazdaság felélesztéséhez ― például a barnaszén-, cink- és ólomkészletek kiaknázásához ― külföldi befektetésekre lenne szükség. Ezek azonban az országban uralkodó viszonyok, a bizonytalanság miatt egyelőre elmaradnak.

A stabilitással kapcsolatos nemzetközi aggodalmakat jól tükrözi az erőteljes nemzetközi jelenlét: az ENSZ folytatódó megbízatásával (UNMIK) párhuzamosan megkezdte működését az EU igazságügyi és rendészeti missziója, az EULEX, miközben 15 000 NATO-katona ügyel a rendre az országban.

Miközben az elmúlt egy évben megszülettek az önálló Koszovó állami szimbólumai ― elfogadták az alkotmányt, tizennyolc országban létesült koszovói nagykövetség, további kilencben konzulátus, nyár óta külön útlevelet bocsátanak ki, s a múlt hónapban megalakult a majdani hadsereg csírája ―, belpolitikai téren csigalassúságú a haladás. Mindennapos a hatásköri összeütközés az UNMIK és az EULEX között. Az északon egy tömbben élő mintegy 50 000 szerb teljesen kivonta magát a pristinai koszovói albán kormány fennhatósága alól; az itteni közalkalmazottaknak, orvosoknak, tanároknak, bíráknak Belgrád is fizetést folyósít, méghozzá magasabbat, mint Szerbiában, s az itt élőknek a születési anyakönyvi kivonattól kezdve a személyi igazolványon és az útlevélen át a jogosítványig minden iratot Szerbiában állíttatnak ki.