Az utóbbi néhány hét alatt szerzett saját tapasztalatokra támaszkodva bátran mondhatjuk, hogy a Kommandó környéki hegyek-völgyek kiváló kikapcsolódási lehetőséget, üdítő élményt nyújtottak mindazoknak, akik az idei hosszú forró nyár alatt felkeresték e vidéket, de minden bizonnyal hívogatva várják azokat is, akik az őszi napokon terveznek kirándulni a térségben. Sokan voltak, akik kimondottan pihenni, a tájjal ismerkedni jöttek ide messzi földről. Bármerre ment az ember, a Kovászna megyei rendszámú autók mellett a járhatóbb erdei utakon találkozni lehetett Brassó, Hargita, Kolozs, Konstanca, Galac, Vrancea, Szeben, Gorj, Suceava, Iași, Neamț, Temes, Hunyad, Bihar megyei, illetve bukaresti, olaszországi és magyarországi autókkal. Legtöbbször Buzău megyei járművet láttunk, s olykor úgy tűnt, mintha Buzău megye felköltözött volna Kommandóra. De szembefutottunk sok atyánkfiával is, aki áfonyát és gombát szedett a környéken – kisebb-nagyobb sikerrel. Mert ugye, hiába ismersz jó helyeket, az erdő sem terem gyümölcsöt, ha nem lesz elegendő csapadék. Márpedig az idei nyár nem bővelkedett esőben a kommandói erdőrengetegekben sem.
Ménesbérc
A tengerszinttől 1071 méteres magasságban fekvő Kommandóról a zsidó temető melletti erdei ösvényen feljuthatunk a Ménesbérc pusztájára, melynek legmagasabb pontja 1413 m. Odáig bizony jócskán kell gyalogolni, s még mászni is a meredek helyeken, bozótok és szedertüskék között. A közel négyszáz méter szintkülönbség megerőlteti az izmokat, de a fáradtságot kárpótolja a pazar kilátás, amely a nagy kiterjedésű havasi legelőről nyílik a vráncsai és buzói hegyláncolatokra vagy a Lakóca- (1777 m) és Pentelő-csúcsra (1771 m), amelyek légirányban kb. egyenlő távolságra vannak a Ménesbérctől.
Ezt a helyet nem véletlen nevezik így, hiszen itt egész nyáron ötven-hatvan fős lócsorda legelészik – szabadon! Gazdáik többnyire a Kovásznához tartozó Vajnafalva lakói vagy a környéken működő esztenák tulajdonosai, akik a lovakat májusban elcsapják a havason, majd ősz elején hazaviszik telelni. A gondviselésre bízott lovak a magányos tájban kissé elvadulnak, s ha idegen ember merészkedik közel a csordához, a mének szembejönnek, hátrahajtják a fülüket, olykor a fogukat is mutogatják, ami azt jelenti: ne közelíts! Ha pedig medve vagy farkas jelenik meg a területükön, a mének és kancák körbeveszik a csikókat, s hátsó lábaikkal rugdosva védik a fiatalokat.
Csak óvatosan a lovakkal!
A tetőre felérve egy pihenőhelyet találunk, ahol farönkökből ácsolt asztalok és padok várják a fáradt túrázókat. A rusztikus pihenőnél lehet falatozni a hátizsák tartalmából, de aki autóval érkezik, s hozza a bele valót, akár bográcsozni is tud. Tudniillik a Kupán-patak völgyéből, a Halom-hágó felé vezető erdei úton, Kommandótól 7 kilométerre jobbra kanyarodva egy eléggé járható fakitermelési úton személygépkocsival fel lehet menni a Ménesbércre. Eme út jobb és bal oldalán esős idő után gombászni is lehet.
A tetőről visszafelé a Vadász-patak forrásától egy jelöletlen ösvényen ereszkedhetünk le gyalog a Nagy-Bászka völgyébe, ahol elérjük az egykori Gyula fűrésztelepről Kommandóra vezető erdei utat. Innen 4 kilométer gyaloglás után elérjük Kommandó faluközpontját.
Székely-vízesés buzăui tájakon
A kovásznai Pokolsártól 48,6 kilométerre, Kommandótól pedig mintegy 30 kilométerre a szomszédos Buzău megye területén, a Kis-Bászka folyó völgyében található a csodálatos Székely-vízesés. Erről a magyar nyelvű turistakiadványok, útikalauzok nemigen írnak. Pedig érdemes lenne népszerűsíteni és ellátogatni e méltatlanul elfeledett turisztikai látványossághoz a székelyeknek is, nem csak a hegyen túli kirándulóknak. A vízesés személygépkocsival könnyen elérhető, az odavezető makadámút minősége jó.
Az alábbiakban kedvcsinálónak igyekezünk szakaszonként bemutatni a vízeséshez vezető útvonalat, illetve az ott látottakat azoknak, akik szeretnek a természetben barangolni, s azoknak is, akik e sorokat olvasva virtuálisan elkísérnének barangolásainkon a Keleti-Kárpátok kanyarulatában.
Székely-vízesés
Felújított úton a Halom-hágóig
Kommandótól Halom-tetőig – mintegy 10 kilométeres szakaszon – a nyáron felújították a makadámutat, s túlzás nélkül azt lehet mondani, jobban lehet közlekedni rajta, mint Kovászna és Kommandó között.
Ezt a szakaszt egy évvel az 1995-ös széltörés után nyitották meg a Halom-tetőn (1215 m) keresztül azzal a szándékkal, hogy a vihar által Kommandó környékén kidöntött több millió köbméter fából a Regátba is jusson. Addig a Kis-Bászka völgyéből csak Kommandó irányába lehetett fát szállítani az akkor még működő erdei vasúton.
Nos, miután a Nagy- és Kis-Bászka völgye közötti vízválasztón keresztül erdei utat nyitottak a fakitermelésnek, sok kommandói fa vette útját a Regát felé, onnan sokan szemet is vetettek a mesébe illő kommandói tájra. Így lepték el Kommandó felső fertályát a Buzău megyeiek. Ugyanakkor az itteni embereknek is lehetőségük nyílt könnyebben megközelíteni a Kis-Bászka völgyét, mely csodálatos tájaival elbűvöli az arra járókat.
A Halom-hágóra a Kupán-patak völgyén vezet az út. A tetőn turista jelzőtábla hirdeti, hogy innen 9 kilométerre van a Hármashatár (5–6 órára gyalog), 48 kilométerre pedig az Ojtozi-szoros (3 nap gyalog). Az északra haladó piros vonalú turistajelzésen a Kis-Kalabucs- (1475 m), Nagy-Kalabucs- (1616 m) és Nagy-Kupán-tető (1622 m) érintésével, majd a Kis-Mánicska (1677 m) és Nagy-Mánicska (1685 m) gerincén haladva elérjük a Köves Orr pusztáján balra kanyarodó, a Lakóca-tetőre vezető turistajelzést. A Halom-tetőről gyalog egy jelöletlen ösvényen majdnem fél óra alatt fel lehet menni a Ménesbércre is.
A Halom-hágó
„Két út áll előttem, melyiken induljak?”
Eszünkbe jut a nóta, amikor a Halom-tetőtől 2–2,5 kilométernyi távolságra elérjük Háromszék határát. Az itt található Benedek-hídon átkelve, ha balra térünk, elérjük a Nagy-Mánicska hegylábát, a Kis-Bászka forrásvidékét, az egykori erdei vasút egyik ágának végpontját. Ha jobbra kanyarodunk, innentől az út Buzău megye területén halad tovább a Kis-Bászka folyását követve egészen Varlam községig, ahol a Kis- és Nagy-Bászka egyesül, majd innen 18,6 kilométerre Nehoiu városban véget ér.
Most letérünk balra, egyet gombászunk, majd folytatjuk utunkat a vízesés felé.
Gombavadászat néhány csepp eső után
Augusztus derekán beborult az ég Kommandó irányában. Három nap egymás után úgy látszott lentről, hogy odafent a hegyekben zuhog az eső, villámlik és mennydörög, miközben idelent verőfényes napsütés volt, s árnyékban is olvadtunk el a melegtől.
Az eső láttán fellelkesedve hárman elindultunk gombászni. Korán keltünk, hogy más meg ne előzzön. Különben is: a reggeli hűvösben kellemesebb az erdő között bóklászni, mint a nappali rekkenő melegben.
A hegyek között az út nem porozott, imitt-amott tócsák is látszottak. A Halom-tető és a benedeki híd között egy helyen benéztünk az út bal oldalán levő fenyvesbe, de alig kétmaréknyi rókagombát, találtunk, azt is aprót és félig elszáradtat. Pedig ez jó hely szokott lenni, mindig szerepel a gombászó bakancslistánkon. Továbbmentünk, s a Nagy-Mánicska-hegy aljáig meg sem álltunk. Ez az a hely, ahová 2013-ban az amerikai érdekeltségű ploieşti-i Amromco Energy Kft. feltáró fúrószondákat telepített – az akkori sajtóhírek szerint palagáz után kutattak.
Friss medvegomba
Nos, miután otthonról 29,5 kilométert autóztunk, megérkeztünk az általunk jól ismert fenyves szélébe. Az oldalban fakitermelési vágtér volt, az erdőbe vezető utat összetörték a kitermelést végző erőgépek. A pocsolyát kikerülendő a fenyves szélén kerestünk egy csapást, s azon elindultunk megközelíteni a remélt „gombaparadicsomot”. Minden ágat külön hajlítgattunk félre, hogy a mögöttünk jövő szemét ki ne csapja. A fák között titokzatos homály uralkodott, nagy zöld páfrányok alatt korhadt fatörzsek, fekete tuskók hevertek a mohás földön. Innen is csupán kétmaréknyi rókagombával tértünk vissza a völgybe, ahol egy másik gombászó csapattal találkoztunk. Ők az egykori erdei vasút végpontjától – ahol anno egy kőposztamentumra vasúti kocsit állítottak ki a kisvasút emlékére az egykori állami fakitermelő vállalat emberei – tértek meg, szintén csalódottan.
Bár azon a héten minden nap esett az eső egy-egy kicsit, azt a néhány cseppet felfogta az erdő, a fák alatt el sem ázott a talaj, így hát nem csoda, hogy alig találtunk egy-két tokányra valót.
Kereszt trikolórra mázolt fenyőkkel a Musánál
Benedektől a Musáig
Miután gombavadászatunk nem járt sikerrel, egyet kirándultunk a Kis-Bászka völgyében. Utunkba esett a benedeki két erdészház – a felső a kommandói, az alsó pedig a Gura Teghii erdészethez tartozik –, majd innen 4 kilométerre elértük a fehérbükki erdészházat. Kicsit visszább, jobbra található egy erdei út, amelyet jó pár évvel ezelőtt a rétyi Schweighofer tett járhatóvá a fakitermelést megkönnyítendő. Ezen az úton 20–25 perc alatt 4×4-es terepjáróval fel lehet kapaszkodni a Fehérbükk-pusztára, ahol a szeptember közepén kezdődő szarvasbőgés idején kis szerencsével tanúi lehetünk a szarvasok nászrituáléjának.
A Benedektől 8 kilométerre található a Musa, ahol 1892-ben Horn Dávid, Kommandó alapítója fűrésztelepet létesített. Ennek ma már híre-hamva sincs, nyomát sem látni, még az alapoknak sem.
Látni lehet viszont román nemzeti zászlóval fellobogózott hármaskereszteket, piros-sárga-kék színűre festett fenyőfa törzseket, piknikhelyek trikolóros lefödéseit és zászlófelvonásos jeleneteket.
Florin Nițulescu tanyája a Musában
A musai „tanya”
Itt egy Nițulescu Florin nevezetű bukaresti üzletember birtokol több hektár területet. Van rajta pisztrángos tó és néhány karám, amelyekben vaddisznókat, szarvasokat és háziállatokat nevelnek. Bár a tanyán több olyan épület is áll, amely alkalmasnak tűnik vendégfogadásra, ez sehol sincs feltüntetve. Egyszer arra pisztrángásztam, s megkérdeztem az ott tartózkodó gondozótól, hogy adnak-e ki szobát. Hogyne, 150 lej egy éjszakára, csak azelőtt telefonon be kell jelentkezni, válaszolta, s megadta a telefonszámot is.
Amikor legutóbb arra jártunk, a gondozó éppen a tanya 20–25 méter magas zászlótartó árbóca hegyébe volt felmászva. Cserélte a naptól, széltől, esőtől francia színűre fakult román lobogót.
A musai pisztrángnevelde romokban
Uniós fiaskó
A háromszéki és hegyen túli provincia közötti kontraszt nemcsak a nemzeti színek fitogtatásában érhető tetten, hanem a hanyagságban is, melynek ékes példája a Musa romos állapotban leledző egykori pisztrángneveldéje.
A Gura Teghii községben székelő erdészeti hivatal egykori pisztrángneveldéje jelenleg a szintén Gura Teghii illetőségű Atlanta Entertainment Kft. tulajdonába került. Nem sikerült megtudnunk, hogy mikor és milyen körülmények között történt a tulajdonváltás, viszont az interneten keresgélve kormányzati forrásokból annyit kijegyeztünk, hogy az említett cég egy 3 282 626,33 lej értékű beruházással a pisztrángos halasmedencék, az azokat üzemeltető berendezések, épületek felújítását-bővítését és korszerűsítését uniós forrásokból óhajtotta megoldani. A haltenyésztést és tengeri halászatot támogató, 2014–2020 között meghirdetett POPAM program keretében (Programul Operațional pentru Pescuit și Afaceri Maritime) a cég 1 456 714 lej támogatást kapott e célra, ennek több mint kétharmadát az Európai Uniótól, a többit a román államtól.
Az igazságügyi portál szerint az Atlanta Entertainment Kft. ellen jelenleg csődeljárás zajlik. A közvetlenül a Kis-Bászka partján fekvő, egykor jobb sorsot megért pisztrángnevelde a senki földje benyomást kelti. Ottjártunkkor csak a patak túloldalán legelő juhnyájat kísérő pásztorkutyák csaholtak ránk messziről, mi pedig zavartalanul szemügyre vehettük a romlásnak indult ingatlant. A telket körülvevő kerítés imitt-amott szét van korhadva, kapu nincs. Az irodaépület ajtói tárva-nyitva, bent szétromlott bútorok, üres üvegek, a szalagparkettán az uniós pályázat aktái, tervrajzok hevernek szanaszét.
Hármashatár kilátó a Giurgiu csúcs alatt
A Hármashatár kilátónál
A nagy egyesülés centenáriuma alkalmából 2018 szeptemberében a Romsilva erdészei egy 8 méter magas kilátót építettek fából a Vrancea-hegységben található Giurgiu-csúcs közelében, az 1435 méter tengerszint feletti magasságban fekvő ponton, ahol a három történelmi tartomány: Moldva, Havasalföld és Erdély találkozik.
A kétszintes kilátó alapzata hatszögű, földszintjén egy háromszögű kőtömb oldalain a három tartomány címere látható, az emeleten pedig egy háromszögű faasztal oldalaira a három tartomány neve van bevésve. Ez a hely a turista jelzőtáblákon Triplum Confinium (Hármashatár) Emlékhely néven szerepel, ám az ott lévő építményt a román hazafiak a Román Testvériség Kilátója néven tartják számon.
A kilátót hat évvel ezelőtt (2018. szeptember 13-án) avatták fel nagy csinnadrattával, azóta sokan keresik fel hazafias érzületből s mert úgy tartják, hogy annak a helynek köze van a Miorița balladához is. Mint mondják, ezen a havasi tisztáson, ahol mindig birkanyájak legeltek, soha nem volt határ a hegyi emberek, a pásztorok és az erdészek között. Mindig megosztották puliszkájukat, vagy ugyanannál a tűznél melegedtek, de olykor az erdő javaiért s jobb legelőkért ármánykodtak is, akárcsak a közismert ballada hősei.
Pentelő csúcs
A kilátó menedékként is szolgálhat azoknak a turistáknak, akik a Hármashatár térségében található hegyvonulatokban túráznak. Több útvonalon lehet megközelíteni, amelyből egy autóval is járható. Tehát ha a fentebb leírt, a Székely-vízeséshez vezető úton, a Benedektől 6 kilométerre letérünk balra, a Herbóka-patak völgyén, elég jól karbantartott erdei úton 5,5 kilométer után felérünk a kilátóhoz. Az út jobb oldalán több száz hektáros bükkerdő terül el, itt a laskagomba hazája. Késő őszi hónapokban szép laskagombatelepekre lehet találni az öreg bükkfák mohás oldalán vagy a ledőlt, korhadó fatörzseken. Ehhez természetesen ismerni kell a termő fákat, ugyanis a laskagomba minden évben ugyanazon a fán terem. A pakliban benne van az is, hogy a termőfák/lelőhelyek más gombászok túraútvonalán is szerepelnek, vagyis ahogy mondani szokás: ki korán kel, aranyat lel.
Visszatérve a kilátóhoz: innen keletre, légirányban mondhatni kőhajításnyira húzódik a vranceai Nyeruzsa-hegység, a földrengések epicentruma, északra lehet látni a Vágásponkot (1544 m), valamint a Giurgiu (1721 m), Górhavas (1785 m) és a Lakóca (1777 m) csúcsait, délre pedig a Pentelő (1771 m) csúcsát. A havasi legelőn esztenák is vannak, s ahol juhnyájak legelnek, ott kutyák is csaholnak. Az idegenekkel nem barátságosak, de nem kell megfutamodni előlük, inkább szólni kell hozzájuk, s általában a pásztor a közelben van, lecsitítja és magához hívja őket.
