A találkozás, az ismerkedés, a közösségben eltöltött idő és játék örömével, az ima belső csendjével ajándékozott meg mintegy húsz családot a sepsiszentgyörgyi unitárius egyházközség harmadik alkalommal szervezett családos tábora, melyet az előző hétvégén a sugásfürdői Benkő vendégházban tartottak. A találkozó megvalósulását Sepsiszentgyörgy önkormányzata támogatta a testi és lelki egészség megőrzését szolgáló programja révén.
Az egyházközségben az év minden időszakában zajlik valamilyen tevékenység, ezek rendszerint különböző korcsoportokat szólítanak meg, de szerettek volna arra is alkalmat teremteni, hogy a családok apraja-nagyja együtt részesüljön az élményekből, így született meg a családos tábor ötlete – vázolta érdeklődésünkre Péterfi Ágnes unitárius lelkész. Biztató visszajelzésként értékelte, hogy a korábbi táborokban részt vevő családok idén is fontosnak tartották, hogy bekapcsolódjanak a programokba, van, akit a lelassulás, a csend és béke, egyfajta belső megérkezés vonz, s ehhez kétségkívül hozzájárul a tábor helyszínéül választott, az erdő közepén található Benkő vendégház is – vélekedett.
Az idei találkozó kicsiknek és nagyoknak is kínált érdekes, hasznos elfoglaltságot, alkalmat a közös játékra és vetélkedőkre, meghitt beszélgetésekre, a tábortűz körüli éneklésre, a fák ölelte szabadtéri kápolnában elcsendesedésre, belső önvizsgálatra, hálaadásra, közös imára egyaránt.
A vasárnap délelőtti istentiszteleten a családokért és szeretteikért, a találkozások öröméért mondott köszönetet Péterfi Ágnes, hálát adva a Jóistennek azért, hogy „van, kinek kezét szorítani, hogy mindig van lélek, amely vezet, és mindig van élet, ami szeret”. Egy, a 25. zsoltárból kölcsönzött igére alapozva arról beszélt, hogy sokszor örülnénk, ha a mindennapokban a zsebünkben ott lenne egy iránytű, amely megválaszolná kérdéseinket, segítene a döntéshozatalban, megmutatná azt, hogy melyik úton haladjunk. A mai világban, a mai társadalomban ugyanis azt tapasztaljuk, túl sok a választási lehetőség, túl nagy a kínálat, miközben a kérdés mindig ugyanaz: vajon merre induljunk, hogyan hozzuk meg a döntéseinket?
Megerősítette: mindannyiunk lelkében ott van az iránytű: a lelkiismeretünk, a jóérzésünk, a bennünk lévő tehetségek – ezek segítenek kiválasztani a jó utat. És ha véletlenül rosszul döntenénk, a Jóisten akkor is lehetőséget teremt arra, hogy megtaláljuk a helyes utat – nyomatékosította. Reményét fejezte ki, hogy a családokkal eltöltött hétvége megerősítette a résztvevőkben „azt a belső iránytűt, azt az érzést, hogy érdemes a közösséghez tartozni, érdemes időt szakítani és szentelni egymásra, a beszélgetésre, a hallgatásra, a közös imádságra, az együttlét örömére, hogy megtapasztaljuk azt az áldást, amelyet a Jóisten ad a szövetség által. Mert az Úr bizodalmas azokhoz az emberekhez, akik szeretik őt, és szövetségével vezeti, tanítja őket” – összegzett beszédében.
