Az előző évektől eltérően idén a Mária-búcsút nem a torjai faluünnep második napján, múlt vasárnap, hanem rá egy hétre, szeptember 14-én, szombaton, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján tartották meg.
A zászlóalja, élén a feldíszített feszülettel, a két kaposvári huszárral, a csíkszentgyörgyi Havasalja Fúvószenekarral és a nemrég elkészült csíksomlyói Szűzanya szobrának hű másával vonuló székely ruhás férfiakkal az altorjai plébániától érkezett az Apor család középtorjai neogótikus Mária sírkápolnájához, de a szakadó eső miatt az eddigi szokástól eltérően nem a kápolna kertjében, hanem a zsúfolásig telt kis kápolnában került sor az ünnepi szentmisére, és a hagyományos lovas-szekeres felvonulás is elmaradt. Páll László altorjai kántor elmondása szerint negyvennégy év óta először tartották a szentmisét a kápolnában.
A fő celebráns és szónok Timár Sándor, Asztrik OFM ferences szerzetes, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója volt (koncelebrált a környékbeli papság), aki szentbeszédében megbocsátásra szólította fel a híveket, majd azzal példálózott, hogy mit jelent az anyai szeretet. „Egyszer egy nyugdíjas plébános atyát látogattam meg, aki elmesélte: szülőfaluja alig pár kilométerre volt szolgálati helyétől, ezért nyugdíjba vonulásáig időnként, főleg vasárnaponként, felkereste édesanyját, aki mindig a kapuban várta és így köszöntötte: Isten hozott, fiam! Hazajöttél? Egyszer megkérdezte tőle: mondja, édesanyám, honnan tudja mindig, hogy mikor jövök? Mire az anyja így válaszolt: Fiam, anyád napjai munkával és imádsággal telnek, itthon vagyok, de valahol mindig veled vagyok.”
A ferences atya hozzátette: jó, hogy a Gondviselés anyát küldött a földnek, de anyát adott mindenki számára – a boldogságos Szűzanyát –, hogy sodródó, küzdelmes életünkben legyen, ahová menni. „Ma, égi édesanyánk neve napján azt mondhatom, hazajöttünk, hogy gyermeki szeretetünkkel köszöntsük őt. Köszöntsük gyermeki ragaszkodással, mert amióta a Golgota hegyén a kereszt alatt roskadozva állt, és szent fia, Jézus végrendelkezett és elmondta Jánosnak: Íme a te anyád!, azóta a Szűzanyánk többet van a földön, mint az örökkévalóságban. Ezt igazolta Lourdes, Częstochowa, Fatima, Csíksomlyó, Máriaradna, Szirakúza, Medjugorje és a többi Mária-kegyhely az országban és a világon” – hívta fel a hívek figyelmet a templomigazgató. Kifejtette: amikor elzarándokolunk egy-egy kegyhelyre, égi anyánk az arcunkat figyeli. „Mert arcunkon ott rejtőzködik az öröm, a gond, a megpróbáltatás, a sok-sok kérés. És ilyenkor biztat: Hazajöttél? Beszélj!” – mondta a búcsú szónoka, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy ha a magyarság meg akar maradni, akkor „minden falu és város Bethlehem kell hogy legyen, szükség van Noé-lelkületű édesanyákra, akik a világban Istennel járnak”.
Az is elhangzott, hogy majd minden egyházközség szomorú statisztikát mutat, szinte mindenhol több az elhalálozás, mint a születés. „Ha ez így marad, akkor falvaink néma sikolyok lesznek, és örökségünket mi magunk pusztítjuk el, veszélyben van a megmaradásunk” – összegezett a ferences templomigazgató, aki az abortusz káros következményeit sem hagyta szó nélkül, ami meglátása szerint „meghirdetett háború az élet ellen”.
A szentmise végén báró Apor Csaba és felesége megbízásából Hatos Mihály házigazda plébános egy aranyrózsát nyújtott át Asztrik atyának, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak a búcsús szentmise lebonyolításához. Az eső miatt az András József karnagy által vezényelt csíkszentgyörgyi Havasalja Fúvószenekar a Gyöngyvirág Panzió ebédlőjében adta elő repertoárja legjavát. Hatos Mihály plébánostól megtudtuk, hogy a Demeter József marosszentannai faragó-szobrász által készített Mária-szobor elhelyezéséről még nem született végleges döntés, vagy a Mária-kápolnában marad, vagy az altorjai Szent Miklós-templomba kerül.
