A legmagasabb állami tisztségre pályázók lajstromát elnézve első látásra megállapítható, igen színes társaság gyűlt össze, illetve az is egyértelműen látszik, hogy a román politikai préri az elmúlt években megváltozott, és nagyjából kétpólusú korábbi állapotából ismét hárompillérűvé vált, elsősorban az AUR megjelenése, majd látványos megerősödése nyomán.

Az eddig ismert felhozatal alapján nehéz lenne megmondani, hogy kié lehet a győzelem decemberben, de a jelöltek meghatározó része tökéletesen mutatja, milyen mély a román politikai élet válsága. Az előző államfőválasztásokon is voltak furcsa, nevetséges vagy éppen ijesztő, vérlázító pályázók, de a mostani ajánlat mintha még gyengébb lenne, tisztelet a kivételnek. És itt most kimondottan azokról beszélünk, akik egyál­talán labdába rúghatnak. Az említett három pólus szerint a baloldalon a jelenlegi kormányfőt, Marcel Ciolacut mindenképpen a második fordulóba várják, de vannak, akik jónak tartják a függetlenként induló, ám karrierjét teljesen az Iliescu–Năstase–Dragnea-féle PSD-ben befutó Mircea Geoană esélyeit is. A jobboldalon az ország leghíresebb katonája, a volt miniszterelnök Nicolae Ciucă áll, legjelentősebb kihívója saját térfelén az eddig kimondottan kellemes meglepetésnek ható Elena Lasconi. A harmadik pólus a mostanság szuverenistának nevezett szélsőjobboldalé, itt George Simion és Diana Șoșoacă közt választhat a szekértábor. Nem maradhat ki ugyanakkor a felsorolásból Kelemen Hunor sem; hiába szakadt mindhárom tábor legalább kétfelé, az RMDSZ jelöltjeként győzelmi esélyeit latolgatni teljesen értelmetlen, indulása azonban fontos üzenet, személyével, jellemével, eddigi tevékenységével erős görbe tükröt állít a többi jelöltnek.

Az igazán szomorú az elnökjelölti felhozatalban az, hogy a iohannisi évtized után az ország megérdemelne egy talpraesett, normális elnököt, erre azonban elenyésző esély mutatkozik. Egy félfasiszta szélhámos, egy balkáni ügyeskedő, egy félszeg, merev Iohannis-báb, egy diplomata pályán parkoló, korábban csúfosan elbukott politikus, egy minden tekintetben visszatetszést kiváltó botrányhős – ilyen jelöltek vannak a palettán: ezek mellett örvendhetünk minden üdítő kivételnek, kulturált, józan értelmiséginek. Az imént említett figurák közül azonban legalább egy biztosan ott lesz a második forduló szavazólapjain, s könnyen megtörténhet, hogy ez alkalommal is a kisebbik rosszat leszünk kénytelenek választani (a balkáni ügyeskedőt, esetleg a tétova diplomatát), elkerülendő, hogy egy nemzetféltő félőrült foglalja el legalább öt évre a Cotroceni-palotát. Ne feledjük, az ördög nem alszik, és a Simion-félék, bármekkora sületlenséggel, agyrémmel állnak is elő, okozhatnak meglepetéseket. A néma Klaus után pedig pont ez nem hiányzik senkinek.

Fotó: Albert Levente