Családias hangulatban mutatták be a zabolai Csángó Múzeumban Pozsony Ferenc néprajzkutató, akadémikus legújabb kötetét. A Festett bútorok a Székelyföldön című kiadvány több évtizedes gyűjtő- és kutatómunka eredménye, amely végigkísérte a szerző munkásságát gyermekkorától napjainkig.
Nem véletlen, hogy a kötetet a szerző Haszmann Pál Péter emlékének ajánlja, hiszen néhai édesanyja segítségével a Zabolán létrejött gyermekkori kötődés és a gyűjtés a csernátoni múzeumban, majd később az egyetemi évek alatt és után bontakozott ki, hogy a Csángó Néprajzi Múzeum két évtizeddel ezelőtti megalapításával lehetőség nyíljon a gyűjtemény anyagának restaurálására is – hangsúlyozta Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője, a könyv szerkesztője. A gazdagon illusztrált kiadvány – több mint kétszáz fotó került a kötetbe – felvázolja az erdélyi festett bútorok megjelenését, elterjedését, jellegzetességeit. A székelyföldi kutatástörténet bemutatása mellett sorra veszi azokat a központokat is, ahol virágos ládákat, tékákat, ágyakat, kendőszegeket, szekrényeket, asztalokat, székeket készítettek elsősorban a férjhez menő lányok hozományaként, valamint a zabolai múzeumban őrzött darabokat.
Pozsony Ferenc rövid ismertetőjében további két, a festett bútorok iránti érdeklődését felkeltő és azt pallérozó személyiségre emlékezett, idős Haszmann Pál múzeumalapítóra és egykori tanárára, Szabó Józsefné Sütő Margitra, akik még gyermekkorában megismertették őt ezzel a rendkívül értékes hagyatékkal. Az évtizedekig tartó gyűjtés-kutatás eredménye azonban, amelynek során elsősorban a 19. században készült, még fellelhető darabokat lehetett megmenteni, restaurálás nélkül aligha kerülhetett volna a múzeumba, illetve szakszerű feldolgozásra. Ebben rendkívül fontos volt a magyarországi támogatás – elsősorban a Bethlen Gábor Alapé, amely egyébként a kötet megjelenését is lehetővé tette –, illetve a restaurátorok, muzeológusok, néprajzkutatók közreműködése. A szerző kiemelte a fiatfalvi Domokos Levente bútorrestaurátor munkáját, aki a zabolai múzeumban lévő darabok nagy részét újjávarázsolta.
Pozsony Ferenc dedikál
Pozsony Ferenc röviden vázolta a több ezer éves festettbútor-kultúra európai útját, amely az olasz és német földi reneszánsz idején éli virágkorát, és amely szász közvetítéssel, a céhes hagyományok révén a Székelyföldön is megjelenik, sőt, a 19. században új virágkorát éli. A szó átvitt és közvetlen értelmében is, hiszen ezek a bútorok, illetve lakásbelsők, amint a festett templomkazetták is, az életigenlés termékei, korántsem a szürkeség, hanem a színesség, a virágminták dominanciája jellemzi őket.
A kiadvány nem kíván akadémiai traktátus, még kevésbé múzeumi katalógus lenni, hanem olyan gyűjtemény, amely a népi diszítőművészet és lakáskultúra iránt érdeklődőknek, pedagógusoknak és alkotóknak, de a széles közönségnek is szól, mindazoknak, akik ennek az igen értékes kulturális örökségnek a továbbadását biztosítják.
