A molnárok a lisztőrlés mesterei – ezt a gyönyörű mesterséget ünnepeljük, az ehhez kötődő hagyományokat ápoljuk a csernátoni molnártalálkozón – állt a meghívóban. Ennek szellemében dél körül fogadták a hagyományos molnárcsaládot, a Bíró család tagjait, akik Préda Barna zalánpataki író, helytörténész kíséretében érkeztek a Malomkertbe, a köszöntőbeszédeket követően jegyezték a többi molnárcsaládot (Bod Péter szülőfalujában egykor 34 vízimalom működött – szerk.), majd a rendezvény bemelegítőjeként dr. Ozsváth Gábor Malmok, molnárok, őrletők Csernátonban című előadását hallgathatta meg a szép számban jelen lévő közönség.

Mindeközben nyárson pirult a sertés, főtt az ebéd, a legkisebbeket népi játékok várták, ugyanakkor a Malomkert életébe is be lehetett pillantani egy szabadtéri kiállítás révén, a kíváncsiak pedig azt is megnézhették, miként működik egy hagyományos vízimalom.

A Legkisebbek imádták a vízimalmot

Miután dr. Ozsváth Gábor egy emléktáblát helyezett el a malom falán, rajta a csernátoni molnárok nevével, következett a rendezvény színes mozzanata, a molnárlegény-avatás: pár idősebb szakmabeli a Bíró család egyik tagját, Bíró Róbertet fogadta soraikba. A vizsga abból állt, hogy találós kérdésekre kellett válaszolnia, vékán egyensúlyozva kellett vállra vennie egy megtöltött zsákot, ugyanakkor pár vesszőcsapást is el kellett viselnie. A Kolcsár József színész által levezetett mókás eseményt követően Bocskor István, a csíkszentmártoni Bocskor Pékség vezetője tartott előadást a régi és a jelenkori malmokról, és a péklángossütést is bemutatta: a lepény kenyértésztából készül, a feltét tojással elegyített túró, amelyet gazdagon meghintenek hagymával és sonkával. Bocskor István kifejtette: ő nem hisz ebben a felgyorsult világban, jó lenne jobban ragaszkodni a hagyományainkhoz, abban találni meg gyökereinket, és ennek egy jó lökést tudnak biztosítani az olyan találkozók is, mint a csernátoni.

Bocskor István péklángossal traktálta a jelenlévőket

A rendezvény szervezője, Szőcs Ilona, a Mára Egyesület elnöke elmondta: az első, 2016-os találkozó szervezésének gondolata akkor született meg, amikor a civil szervezet megvásárolta a vízimalmot. „Tudtuk, hogy a vízimalmok mindig szocializációs térként is szolgáltak, nem csak pusztán őröltek az emberek, hanem beszélgettek, társalogtak, és szerettük volna annak a hangulatát visszahozni vagy éltetni, ha már egyre ritkább, a vízimalomban való őrölést háttérbe szorította az új technika. Úgy gondoltuk, hogy ez a tér maradjon meg egy olyan közösségi térnek, ahol összeülnek, énekelnek, vigadoznak, mesélnek az emberek és építik a jövőt” – magyarázta az ötletük mögött álló szándékot.

Benépesült a Malomkert

Az első találkozókat a Bod Péter Tanítóképző növendékeinek a bevonásával hozták tető alá – az oktatási intézmény Pro Schola erdei iskolája nem messze van a Malomkerttől –, a gyerekek rajzokat készítettek, a molnárokkal és a malommal kapcsolatos szólásokat és mondásokat foglaltak össze, a nagyszülőktől gyűjtöttek történeteket. Ebből a találkozókból nőtte ki magát a rendezvény, amelynek már-már fesztivál jellege van, és számos érdeklődőt vonz. „Jövőt csak úgy tudunk építeni, ha egy malomban őrölünk. Aki ide jön, az nagyon értékeli és örül a látottaknak: nem csak a garatot töltjük meg, hanem az emberek szíve is megtelik örömmel, és boldogan távoznak. De mielőtt távoznak, meg kell fizetniük a vámot a felsőcsernátoni malomban: nem búzát kérünk, hanem malmos népdalt, közmondást, szólásmondást azért, hogy bemutattuk a malmot” – magyarázta Szőcs Ilona.

A nap hátralévő részében a Madárlátta Pékség is bemutatkozott, volt népdalvetélkedő, a jó hangulatot a későbbiekben Ábri Béla és zenekara biztosította Préda Barna közreműködésével. Az est közeledtével néptáncot adott elő Fákó Alpár és barátai, a családias hangulatú rendezvény táncházzal ért véget.