Kuti János
A múlt hét legfontosabb eseménye az a tévévita volt, amelyiken egymásnak esett a volt amerikai elnök, Donald Trump, és a jelenlegi alelnöknő, Kamala Harris. Mindkettő elnök akar lenni, de ahogy két dudás egy csárdában nem fér meg, úgy két elnök sem lehet. Pedig az Egyesült Államok 50 tagállama megbírna két elnököt is, és ha mindketten majdnem ugyanannyi szavazatot szereznek, akkor, hogy a szavazók meg legyenek elégedve, lehetnének egymás mellett, párhuzamosan elnökök. (Alkalmazhatnák a volt szovjet modellt, a kollektív vezetés elvét.) De az amerikai demokrácia még nem tart ott, pedig állítólag a legnagyobb a világon, és mégiscsak ketten harcolnak az egyetlen elnöki pozíció elnyeréséért.
Miután Joe Biden az első tévévitán leszerepelt, Kamala Harrist állították jelöltnek reflektorfénybe és a tévékamerák elé Donald Trumppal szemben. Amerikában nagy hagyománya van a tévévitáknak és sokszor az abban való szereplés dönti el, hogy ki lesz az elnök.
Az első tévévita még 1960-ban zajlott le, amikor Richard Nixon és John F. Kennedy csatázott. Nixon azelőtt kórházban volt, és borotválatlanul jelent meg, visszautasítva, hogy sminkeljék. A 70 millió néző arra figyelt, amit látott, nem arra, amit a jelöltek mondtak, és mivel Nixon nem nézett ki valami jól, hát Kennedyt választották elnöknek. Az már más, hogy végül is lehettek olyanok, akiknek Kennedy sem tetszett, és ezért 1963. november 22-én lelőtte őt Lee Harvey Osvald, máig sem teljesen tisztázott okok miatt.
2016-ban, amikor az egyik jelölt, későbbi befutó, éppen a most is elnökjelölt Donald Trump volt, az exelnök Bill Clinton feleségével, Hillary Clintonnal vitázott az elnökségért, aki kritizálta Trumpot szexügyei és nőkkel szembeni agresszív megjegyzései miatt. Trump eltérítette a vitát, és a jelöltnő férjéről, Bill Clintonról azt mondta, hogy az rosszabbakat tett a nőkkel, mint ő, amivel Bill fehér házi huncutkodására célzott Monica Lewinskyvel.
Idén június 27-én aztán a jelenlegi elnök, Joe Biden csatázott Donald Trumppal, amiből győztesen került ki Trump, és ennek következtében lépett le, vagy inkább leléptették az elnökjelöltségről Joe bácsit.
Mi nem nagyon voltunk szokva a választások előtti tévévitákhoz, mert 1989-ig – ez van, más nincs alapon – 99,99 százalékkal választottuk meg nagy vezetőnket, Ceaușescu elvtársat. (Akit nagy örömünkre lelőttek, aztán most már sokan visszasírják.) Később a nagy demokráciában sem akaródzott nekünk a változást választani. Így vezette Romániát elnökként háromszor Ion Iliescu, kétszer Traian Băsescu és Klaus Iohannis is. Sajnos, a törvény csak két mandátumot enged, mert hanem most ismét biztosan újraválasztanánk Iohannist.
Nálunk is voltak azért tévéviták a második fordulóba bejutott jelöltek között, melyek közül emlékezetes maradt az 1996-os, amikor Emil Constantinescu azt kérdezte a hithű kommunista Ion Iliescutól, hogy hisz-e Istenben? Constantiescut kivételesen csak egyszer választottuk, biztosan azért, mert ő egy korrekt elnök volt.
2004-ben Băsescu vitázott Adrian Năstaséval, és azt mondta. „Micsoda átok lehet ezen a népen, hogy végül oda jutott, hogy két volt kommunista, Adrian Năstese és Traian Băsescu között kell választania?” Persze, mivel őszintének tűnt, hát őt választottuk. Aztán másodszor, mikor Mircea Geoană indult ellene, Băsescu azt kérdezte tőle, hogy tetszett neki azelőtt való este a Sorin-Ovidiu Vântunál tett látogatása. (S. O. Vântu a börtönbe került FNI-s csaló szélhámos.) Băsescu sokat jópofizott, ezért még egyszer újraválasztottuk.
Klaus Iohannis az előző elnökválasztáskor nem állt ki Viorica Dăncilăvel vitázni, pedig a hölgy könnyű préda lehetett volna számára.
Most abban reménykedem, hogy mivel Kelemen Hunor is indul az elnökválasztáson, esetleg bejut a második fordulóba, ő is részt vehet egy ilyen tévévitán. Már előre elképzelem, hogy miket kérdeznének tőle. Például, hogy melyik futball- vagy hokiválogatottnak szurkol, a románnak-e vagy a magyarnak? Vagy milyen utasításokat kapott a Fidesztől? És ehhez hasonlókat.
Fotó: Facebook / Donald J. Trump
