Iohannis ambíciói mindig hatalmasak voltak és ügyesen araszolgatott felfelé a szamárlétrán. Egyszerű fizikatanárból lett Szeben megyei főtanfelügyelő, majd Nagyszeben polgármestere és végül Románia államelnöke, nem is egyszer, hanem két mandátumra is. Tíz esztendeje a Cotroceni-palota lakója, és ahogy teltek az évek, úgy foszlottak szét a hozzá fűzött remények. Kiderült, a Nagyszebenben megvalósított csodát nem tudja országos szintre átültetni, nagy tervei többnyire vágyálmok maradtak, vagy csupán setesuta, félszárnyú megvalósításokká váltak. Sorra koptak az elvek, eszmék, egyre szembetűnőbbé váltak a gyarlóságok. A stabilitás jegyében hatalomra emelte és engedte megerősödni egykori pártja ősellenségét, a szociáldemokratákat, saját biztonsága és hatalma szavatolásáért meggyengítette alakulatát, a liberálisokat. Egyetlen igazán jelentős megvalósítás sem fűződik nevéhez (a sokak által emlegetett Képzett Románia inkább kudarc, mint valós és értelmes reform), talán annyi, hogy nem engedte félresiklani az országot az euroatlanti útról. Igaz, nem is tette egyenrangú partnerré, inkább hajbókoló, a nyugati szelek által idefújt bármilyen ötletet kritikátlanul és azonnal alkalmazó olcsójánossá alakította. Állíthatják hívei, hogy hatalmas tiszteletnek örvend Európában és a tengeren túl is, láthattuk, mennyire vették komolyan, amikor NATO-főtitkárságra, ET-elnökségre pályázott. Gúnyos mosollyal megsimogatták buksiját, mint tanító bácsi a kedves, de butácska nebulónak, és visszatessékelték az utolsó padba.

Iohannis azonban egyáltalán nem érzi úgy, hogy eljött volna a visszavonulás ideje. Ha külföldön nem sikerült, itthon tör babérokra, a legfrissebb hírek szerint szenátor, pontosabban a szenátus elnöke lenne. Nem számít, hogy elnökként nem indulhatna pártlistán, hisz az alkotmány szerint függetlennek kell lennie, és az sem, hogy egykori pártja sem várja tárt karokkal, sokat ártott nekik, és félő, mostani indulása is inkább vinne, mint hozna szavazatokat. Mindenre van megoldás, feladhatja hamarabb államfői mandátumát, és a bukaresti szenátusi lista első helyéről csak sikerül betaszigálni őt a tisztelt házba. A külföldi pozíció megszerzését nem tudta befolyásolni, de itthon még van annyi hatalma és híve, hogy keresztülvigye akaratát.

Klaus Iohannis elnökként nem hagy maga után mély nyomot. De jó ideig emlékezni fogunk még arroganciájára, hatalmas hallgatásaira, költséges külföldi utazásaira, többhetes szabadságaira. Arra, hogy nem vette a fáradságot, hogy állást foglaljon jelentős ügyekben, mert éppen sízett vagy kirándult valamerre, vagy csak egész egyszerűen nem jutottak el őmagasságáig a tiltakozó, elégedetlenkedő tömegek hétköznapi gondjai. Most majd beül egy jól fizetett, immunitással spékelt szenátori székbe, ahol még ellebzselhet közpénzen négy esztendőt. Nyaralhat, telelhet, utazhat és pihenhet, anélkül hogy bárki számon kérné. Mi ez, ha nem egy sikeres pálya sikeres lezárása.

Iohannis, szász a szászok között, aki románabb lett a legnagyobb románoknál. Fotó: presidency.ro