Talán gyermekkori olvasmányélményeimmel, a hős szkipetárokról szóló történelmi regények búvárlásával magyarázható az albán nemzet iránti szimpátiám. Tinédzser korban szerettem meg Szkander béget azzal a tudattal, hogy Hunyadi János hű szövetségese, Kasztrióta György magyar származású. Ő, aki rövid időre egyesítette a félnomád hegyvidéki albán törzseket, miután azok vezetői II. Murad szultán török hivatalnokká lett, de megszökött túszát a maguk fővezéreként ismerik el.
Későbbi törökellenes harci sikereinek eredményeként II. Mehmed szultán is elismeri Albánia urának, aki 1443—1468 között, haláláig, mintegy negyedszázadon át viselte a fejedelmi címet. Az albánok kelta eredetűek, magát az illirek leszármazottainak tartó őshonos európai nép. Koszovó, ez a közelmúltig Szerbia tartományaként számon tartott közigazgatási terület azonos azzal a Rigómezővel, amely a magyar történelem egyik tragikus háborújának emlékét őrzi. Tulajdonképpen két háború zajlott itt le a török birodalom terjeszkedésének megindulásakor. 1389-ben a törökök legyőzték a délszláv fejedelem egyesült csapatait, és Szerbiát vazallus állammá tették. Majd 1448-ban a magyar sereg próbálta megállítani a török szultán hadainak előnyomulását Rigómezőnél. A magyar hadat Hunyadi János kormányzó vezette, de a csata elveszett. Hunyadi az áruló szerb deszpota, Brankovics György fogságába került. A Hunyadival való együttműködéstől eredeztethető a magyarság iránti albán szimpátia. A sok véráldozat és hősi ellenállás sem tudta megakadályozni az Oszmán Birodalom észak—nyugat irányú terjeszkedését, s 1455-ben a tartomány török fennhatóság alá kerül egészen 1912-ig. Az ötszáz éves török hódoltság alatt, 1690-ben III. Arzen ipeki patriárcha vezetésével harmincötezer szerb család (200 000 fő) áttelepül a Magyar Királyság területére, s ezzel a szerb őslakosság önként adja föl Rigómezőt (Koszovópoljét), míg az albánok maradnak. Az első albán állam 1913-ban jön létre a Londoni Konferenciának köszönhetően, melyből az albánság majdnem 60 százaléka kimarad. Koszovó-Metohiját a jó étvágyú Szerbiához csatolják Macedóniával együtt... Az első világháború után a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság része lett az eliszlámosodott Rigómező a Novi Pazar-i szandszákkal együtt. A II. világháború alatt nagy részét az olasz megszállás alatt álló Albániához csatolták. Az 1945 után újjáalakuló föderatív Jugoszláviában a szerb tagköztársaság autonóm területévé vált. Az albán törekvések ellenére önálló tagköztársasági rangot sohasem kapott. 1989—1990-ben a belgrádi kormány megszüntette a terület belső önkormányzatát. 1991-ben Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét... A tartományban fokozatosan kiépült egy Szerbiától független albán intézményrendszer. A többségi albán nép és a szerb kormány közötti egyre fokozódó feszültség az 1998—1999-es háborúhoz vezetett, amikor a Koszovói Felszabadítási Hadsereg megpróbálta átvenni a tartomány irányítását. A utóbbi tíz esztendő politikai-katonai eseményei ismeretesek a tévéből, újságok híreiből. Mint ahogy az is, hogy most esztendeje a mindössze 10 887 km2 területű, 92 százalékban albán lakosságú tartomány (Hargita és Kovászna megye összterülete 10 315 km2) hivatalosan is, a nagyhatalmak, a NATO tudtával és beleegyezésével kiharcolta állami önállóságát, majd négy hónapra rá életbe lépett Európa legfiatalabb országának alkotmánya is önállóságának, függetlenségének jelképeként.
Hát ez és ilyen egy élni tudó, életre vágyó nép és nemzetiség, magyar testvéreim. Mert az albán nem félt sosem a gyermekáldástól, a szaporulattól. Koszovó népességnövekedése 1,45, Magyarországé -0,3 százalék. Az erdélyi magyarságét nem tudom, csak azt, hogy régecske kérjük, könyörögjük azt a minket, mint minden honalapítónak kijáró önrendelkezési jogot, az AUTONÓMIÁT!
