Zelenszkij ukrán elnök viszont győzelmi tervvel ment Amerikába, mind a regnáló elnökkel, Joe Bidennel, mind a két elnökjelölttel, Kamala Harrissel és Donald Trumppal is találkozott. Kamala Harris teljes támogatásáról biztosította. Trump azt ismételte meg, hogy ha nyer, rögtön véget vet a háborúnak, de nem fedte fel tervét, biztosan azért, hogy az amerikaiak kíváncsiságból rá szavazzanak. Mikor pénteken találkoztak, Trump azt mondta: „Nagyon jó a kapcsolatom (Zelenszkijjel), nagyon jó a kapcsolatom Putyin elnökkel is. És azt hiszem, hogy ha győzünk (mármint ő), szerintem nagyon gyorsan megoldjuk a problémát.” (Az ukrajnai háborúba biztosan ő viszi majd a – sült – békegalambot.) Zelenszkij közbevetette, hogy reméli, vele azért jobbak a kapcsolatai, mint Putyin­nal. Ezek után az eredeti mondás, hogy az ellenségem ellensége a barátom (mivel itt a Zelenszkij ellensége Pu­tyin és a Putyiné Zelenszkij), úgy módosul, hogy a barátom ellensége is a barátom.

Trump republikánus párttársai kissé megorroltak Zelenszkijre, azzal vádolva őt, hogy beavatkozik az amerikai elnökválasztásba, mert többek közt meglátogatott a Harris-párti demokratákkal egy lőszergyárat, amit kampánytámogatásnak tekintettek. Mivel köztudott, hogy az elnökválasztást Amerikában az nyeri meg, akit a fegyvergyárosok támogatnak, lehet, hogy a fegyvergyártók előtt nem a legjobb a békecsinálást hangoztatnia Trumpnak, mert az olyan, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni. Előzőleg Trump alelnökjelöltje, J. D. Vance szenátor olyasmit mondott, hogy „Ukrajna áldozatot kell hogy hozzon a békéért, ami Zelenszkij számára elfogadhatatlan”. (Hoztak ők már elég áldozatot!) És azt is mondta Vance: „nem értékelem, hogy Zelenszkij idejön és megmondja az amerikai adófizetőknek, hogy mit kellene tenniük, ahelyett, hogy köszönetet mondana az amerikai segítségért”. Aztán Donald Trumpot kezdte dicsérni, mondván, hogy amíg ő volt az elnök, Oroszország egyetlen szomszédját sem rohanta le, és többször is mondta, hogy 24 óra alatt véget vetne az ukrajnai háborúnak. Trump még múlt szerdán támadta Zelenszkijt, azzal vádolva az ukrán elnököt, hogy akinek dollármilliókat adnak, az visszautasít egy „egyezséget” Oroszországgal.

Bármennyire is támogatja a jelenlegi amerikai kormányzat Zelenszkijt, azt nem merik megengedni, hogy Ukrajna nagy hatótávolságú rakétákat vessen be Oroszország ellen, mivel attól tartanak, hogy azt az oroszok megtorolnák s atombombát is bevethetnének, pedig tudják: szemet szemért, fogat fogért, és atombombát atombombáért ők is kaphatnak. (Érdekes, hogy soha nem vetődött és vetődik fel az, hogy a vitatott területeken népszavazást tartsanak, hadd lássák, mit is akar a nép, az istenadta.)

Már nálunk is felvázoltak egy sötét forgatókönyvet arra az esetre, ha netán Oroszország ellen kellene háborúznunk. Tízszer kevesebb katonánk van, mint amennyi a forradalom előtt volt. Megszüntettük a kötelező sorkatonaságot, és most itt állunk megfogyva (bár törve nem), és azokból, akik (sor)katonák voltak, már vén tartalékos bakák lettek, de legalább célba lőni tanultak és éreztek puskaporszagot. De azt sem lehet tudni, hogy csapot-papot hagyva nem menekülnének-e el, ha mozgósítanák őket, mikor a fiatalok Nyugatra mennek még most, békeidőben is.

Lehet az is (ami csak halkan vetődik fel), hogy az Egyesült Államok nem is az oroszok nukleáris arzenáljától fél, hanem egy, a Putyin utáni hatalomváltástól. Oroszország esetleg darabokra szakadhat, és akkor nem lehet tudni, hogy kinek kezébe kerülne a hatalom és az atomfegyver, és ki tudja, a Putyin után következő vezér nem lesz-e eszetlenebb, mint ő.

Így sokkal jobb, ha Ukrajna háborúzgat az oroszokkal, egyik sem győz, Oroszország és Ukrajna mellett még európai szövetségesei is jól meggyengülnek. Ezért az Egyesült Államok (mert neki az bagó) továbbra is szállítja a fegyvereket és nagy hatósugarú rakétáit, amelyekkel nem szabad messzire lődözni.

Fotó: Facebook / Joe Biden