A száztizenöt éve Kovásznán született, negyvenöt éve Budapesten autóbalesetben elhunyt Ignácz Rózsa (1909. január 25. – 1979. szeptember 24.) írónő, színművész emlékét ápoló rendezvénysorozatot nt. Balogh Zoltán, a belvárosi templom lelkésze, a Kézdi-Orbaiszéki Református Egyházmegye esperese, Szebeni Zsuzsa, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet vezetője és Gödriné Molnár Márta, az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület vezetője nyitotta meg. Ünnepi beszédükben valamennyien rámutattak: Ignácz Rózsa munkássága jelentős szerepet játszott a magyar irodalomban, különösen az erdélyi irodalomban. Íróként és színésznőként műveiben az erdélyi magyar identitás, a kisebbségi lét és az erdélyi táj iránti mély szeretet tükröződött. Színművei, novellái és regényei érzékenyen mutatták be a társadalmi változásokat, a hagyományok és az új idők közötti feszültségeket. Írásai sokszor a nők életének nehézségeit és a kisebbségi sorsot állították középpontba.

A megnyitón a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Tiszta Szív kórusa énekelt Gyerő Katalin karnagy vezetésével, Ignácz Rózsa Mindegy a hegynek? című versét Szabó Renáta szavalta el.

Emlékkonferencia

A belvárosi parókián „Én örökké szerettem otthon lenni: máshol” címmel tartották a hagyományos Ignácz Rózsa-konferenciát, amelyen Makkai Rebecca Rózsa, Makkai-Flóra Ágnes (Budapest), Köllő-Szabó Réka (Gyergyószentmiklós), Duma András (Klézse), Péter Irma (Szentegyháza), Gödriné Molnár Márta fő szervező, az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület elnöke, valamint Burus Endre, az Ignácz Rózsa műveit sorozatban megjelentető csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó vezetője tartott előadást.

Gondolatok Ignácz Rózsa nagymamámról című eladásában Makkai Rebecca így fogalmazott: „A nagymamám továbbra is tanít engem, a példáján keresztül. Tőle tudom, hogy lehet írni is és anyának is lenni, írni, amikor a világ darabokra hullik, írni, amikor mindenki ellened fordul, írni olyan dolgokat, amik miatt bajba kerülhetsz, írni még a leglehetetlenebb körülmények között is.”

A konferencia résztvevői. Fotó: Bodor János

Köllő-Szabó Réka felidézte: 14 éves volt, amikor Gödriné Molnár Márta magyar szakos tanárnő javaslatára a Kőrösi Csoma Sándor Líceumban megalakították a Kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Kört. Ignácz Rózsa művei és szellemisége végigkísérte diákévei alatt, hasonlóan Kőrösi Csoma Sándor szellemiségéhez. „Mindannyiunkat jól meghatározott céllal teremtett a jó Isten. Talán nem véletlen, hogy 219 évvel Zágoni Mikes Kelemen és 125 évvel Kőrösi Csoma Sándor születése után ismét fényes csillag született Orbaiszéken, aki ugyanazt az »álombeli Kovászna-illatot« szívta, a »vastartalmú, pezsgő, szénsavas ásványvizet« itta. Hasonló Isten- és hazaszeretet, kíváncsiság és tenni akarás vezérelte az útra, melyen elődjeink Belső-Ázsiából a Kárpát-medencéig jöttek. Kőrösi Csoma Sándor az út elejét kereste, honnan indul, ki álmodta meg, mikor és miért követték azt őseink, Ignácz Rózsa inkább a folytatásra összpontosít, a megmaradásra, az út menti rokonainkra és a jövő ösvényeire. A Keleti magyarok nyomában című regényes útirajzában ő maga intéz felhívást a »felelősségteljes« férfiakhoz, akik majd rálépnek az általa megtalált útra, amelyet kétszáz éve hiába keresett annyi Kelet-utazó, hogyan lehetne magyarnak megtartani a veszni indult moldvai magyarokat” – mondotta Köllő-Szabó Réka.

A konferencia után a jelenlevők koszorúkat helyeztek el Ignácz Rózsa emlékplakettjénél a belvárosi református parókián. Délután ünnepi műsorra került sor a Művelődési Központban, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum Diákszínpada telt ház előtt bemutatta Arany János Ágnes asszony című balladáját Molnár János tanár rendezésében, majd Török Tünde előadóművész és Rozványi Dávid író, a Boldogságbolt trilógia szerzője előadták Szellemi utazás Ignácz Ró­zsával – egy kortárs író műveivel című műsorukat.

Főhajtás Ignácz Rózsa mellszobránál

A központi parkban tartott koszorúzási ünnepségen Makkai Rebecca Rózsa, Ignácz Rózsa legfiatalabb unokája meghatottan mondta magyar nyelven: „Megtiszteltetés számomra, hogy magam, két lányom, Sylvia nővérem, négy fia és újszülött unokája nevében helyezhetem el ezt a koszorút. Édesapám, Makkai Ádám nevében is teszem, aki 2020-ban elhunyt, aki egész életében szerette Édesanyját, aki Vele együtt fekszik örök békében Budapesten.”

A koszorúzáson közreműködött a belvárosi református gyülekezet dalárdája, Nădejde-Benke Alpár VIII. osztályos diák elmondta Makkai Ádám Nem szoktam szonettel kezdeni új részt. Itt mégis szükségem van rá című versét, Ráduly Orsolya részletet olvasott fel Ignácz Rózsa Rézpénz című regényéből. Ünnepi áldást mondott ft. Mátyás Károly szentszéki tanácsos, plébános és Orbán Judit, kovászna-vajnafalvi lelkipásztor.

Makkai Rebecca Rosa emlékkoszorút helyez el. Fotó: Tasnádi Levente

Első kovásznai látogatása során Ignácz Rózsa unokája bejárta a belvárosi parókia épületének alsó szintjét, azokat a szobákat, ahol Ignácz Rózsa gyerekként élt. Megállt egy pillanatra az almafa alatt, ahol Ignácz Rózsa a kőasztalnál gyakran folytatott beszélgetéseket, tárgyalásokat, amikor felnőttként vissza-visszalátogatott Erdélybe. Felkereste a templomot, ahol a dédnagyapja, Ignácz László lelkipásztor igehirdetői szolgálatát végezte. Azzal a reménnyel távozott, hogy lesz még alkalma visszatérni és ihletet, erőforrást meríteni a gyökerekből.

Makkai Rebecca Rózsa lapunknak elmondta, hálás a kovásznai közösségnek, amiért ilyen szeretettel és tisztelettel ápolják Ignácz Rózsa emlékét. Hangsúlyozta, számára különleges élmény volt részt venni az eseményen, mert ezáltal ő maga is mélyebb kapcsolatot létesíthetett családi gyökereivel és nagymamája örökségével.

Irodalmi verseny

Az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület és a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola idén is Ignácz Rózsa irodalmi versenyt hirdetett V–VIII. és IX–XII. osztályos diákoknak, illetve a felnőtt korosztálynak prózamondó és alkotói műfajban.

A prózamondó versenyre két szöveggel/részlettel lehetett benevezni. Az egyik szövegnek kötelezően Ignácz Rózsa-műből kellett származnia úttal, utazással kapcsolatos témában, a másodikat kötetlen tematikában választhatták bármely magyar szerzőtől. Az alkotói műfajban minden benevező két alkotással pályázhatott. A versenyre összesen 19-en neveztek be.

Az alkotásokat Egyed Emese költő, író, Faludi Ferenc-díjas irodalomtörténész, ny. egyetemi tanár (Kolozsvár), Lőrincz P. Gabriella József Attila-díjas író, költő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja (Budapest), Tapodi Zsuzsa irodalomtörténész, egyetemi tanár (Csíkszereda) és Ferencz Éva, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület és Népfőiskola elnöke bírálta el.

Makkai Rebecca Rosa és Gödriné Molnár Márta Ignácz Rózsa szobránál. Fotó: Tasnádi Levente

A prózamondó verseny díjazottjai: I. Pătrânjel Viktória VIII. C, II. Péter Panna VIII. C, III. Péter Vanda VIII. C osztályos tanulók, dicséretben részesült Barti Kincső Lilla VI. C osztályos tanuló, mindannyian a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum diákjai.

Az alkotóversenyen a gimnáziumi kategóriában első díjat nyert Pap Anna, a kézdivásárhelyi  Petőfi Sándor Általános Iskola VI. osztályos tanulója, második díjat Gecse Dániel, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum VI. osztályos tanulója. A középiskolás kategória díjazottjai: I. Pálfi Szabina X. osztályos, II. Ferencz Boglárka X. osztályos, III. Jakab Mónika Katalin X. osztályos és Olosz Zenkő XII. osztályos tanuló, dicséretben részesült Bedő Dalma X. osztályos tanuló, mindannyian a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceumtól. A felnőtt korosztály díjazottjai: I. Szabadkainé Ágoston Eszter (Újszász), II. Bagoly Andrea (Kovászna), III. Szilasi Katalin (Szolnok), különdíj: Rybár Olivér (Veszprém), aki tanulmányt írt Ignácz Rózsáról.

A díjnyertes műveket a szerzők szombaton délelőtt bemutatták közönség előtt a Városi Művelődési Ház Ig­nácz Rózsa-termében.