Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi Vadászati Közgyűjteménynek helyet adó Gróf Mikó Imre utca 11. szám alatti épületben szeptember 26-án Miklós Árpád, a Kárpát Gyepű Egyesület tagja vetített előadásban mutatta be Molnár Sándor Bodzai-havasok. Kis-Bászka folyó – Tatár-hágó című túrakalauzát, amely a Határjárók a Kárpátokban sorozat hatodik kötete. Megjelenését a szerző sajnos már nem élhette meg, decemberben elhunyt, de az előadó kifejtette: a Kárpát Gyepű Egyesületbe tömörülve próbálják tovább vinni ezt az örökséget, mozgalmat.
Az intézmény részéről Török Enikő muzeográfus köszöntötte a résztvevőket. A továbbiakban megismerhettük a határtúra mozgalom történeti hátterét, amiből kifejlődött később a határtúra sorozat. 2003-ban kezdődött a túrázás, eleinte csak turisztikai térképek alapján indultak el. Ehhez jött az iránytű, akkor még nem volt ennyire digitalizált világ. A harmadik legfontosabb része a túrázásnak a lelkesedésük volt. Később elérhetővé váltak GPS-es útvonalak, alakult Facebook-csoport, ahol az érdeklődőket megszólították. Aztán kemény kutatómunkával megszerezték az adatokat, katonai térképeket, felméréseket az 1800-as évekből, ezeket megpróbálták adoptálni a mai koordináta-rendszerre, térképekre, hogy pontosabb útvonalat tudjanak meghatározni. Szervezett formában próbálják bejárni az újabb és újabb szakaszokat. Az eddig megjelent kötetek: Fogarasi-havasok, Csíki-havasok, Tarkő, Nemere, Háromszéki-havasok. Molnár Sándor próbálta elérni a román közönséget is, hiszen békés célja van a határok megismerésének, így pályázatból sikerült románul is kiadni az első kötetet.
A Határjárók a Kárpátokban sorozat fő célja a régi, ezeréves határ lejárása, a határjelek feltérképezése és bemutatása, amit 18 kötetben lehet megoldani. „Az 1888-as években volt egy egyezmény a két állam között, amikor pontosították a határokat, mert mindig voltak határvillongások. Akkor kijelölték a határokat, megjelölték, és mi ezeket próbáljuk minél jobban beazonosítani, mert azóta több mint száz év eltelt, és eléggé megkoptak. Az 1970-es években volt egy nagy hajrá, amikor ki volt adva a katonaságnak, hogy ezeket meg kell semmisíteni, elég sokat sikerült is, de lehet azért még épeket is találni” – részletezte Miklós Árpád. A harmadik cél, hogy felkeltsék a közérdeklődést minél tágabb körben.
A gyepű szó jelentésének magyarázata után az előadó Jártó Gábor szavait idézte, hogy mit is jelent nekik a határtúra.
„Szerintem a határjárásnak van egy olyan lelki hatása, amelyet egy kívülállónak bajos volna elmagyarázni. Ez pedig a határjárásnak a lélekre, az egész ember lényére gyakorolt hatása.”
Ehhez jön még a történelmi vonzat is. A továbbiakban rátért a könyv szerkezetének bemutatására, a túraszakaszra, amelyet három nap alatt lehet megtenni, az első napra két változatot is ajánlva. Vannak fejezetek, amelyek a történelmi vonzatokat is taglalják, leírva a határ menti zónák történetét, a kötet végén pedig frissített térképek is találhatók, ahol megjelölték a különböző útvonalakat.
Az előadó hangsúlyozta, nemcsak fizikai túráról van szó, ahol időt töltenek és ismereteket szereznek, hanem valamilyen szinten önismereti túra is, mert a nehézségek között az ember önmagával is ismerkedik. Kell egyfajta jó értelemben vett megszállottság, mert nem a kitaposott turistaösvényeken mennek, hanem ahogy a határ meg volt húzva, árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, időjárástól függetlenül. A képkockákon különböző pillanatok villannak fel, a túrák örömteli és fáradt mozzanatai, majd a jól megérdemelt jutalom: egy megtalált halom, egy jelzett beton vagy kősziklába vésett szám.
A sorozat egy-egy részének a megtervezése, feltérképezése, bejárása és kötetbe kerülése hozzávetőleg egy évet igényel. A következő, készülő kötetet a Grohotis-hegység–Baj-havas–Nagykő-havas, a Bretocsa-hágótól Predeálig lévő szakaszt foglalja magában.
