Gyerekkoromban ősszel nem jártam, pontosabban nem vittek gombászni. Nem volt őszi vakáció, szombaton is iskolába jártunk, az egyre rövidülő vasárnapi nappalokon pedig a háztáji termés betakarításában, eltevésében illett a szülőknek, nagyszülőknek segédkezni. Csak jóval később – amikor októberben, novemberben egyedül kezdtem járni az erdőt-mezőt – döbbentem rá, hogy ez a szezon mennyire gazdag fajokban. Bősége olykor a nyáriét is felülmúlja.
Ráadásul az egyre hűvösebb időjárásnak köszönhetően a gombák valamivel hosszabb életűek, több idő áll a gombász rendelkezésére, hogy megtalálja őket. Továbbá kevésbé kukacosodnak, romlanak, nem füllednek össze, így a szállítást is jobban bírják. Az őszi fajok közt akadnak szép számban nagy hozamú konyhai csemegék is. Itt főleg a pereszkékre, rizikékre, őzlábakra, tuskógombákra és vargányákra gondolok. A csiperke nemzetség (Agaricus) utolsó terméshullámai is most csengenek le.
Október a városi gombák világában sem telik el észrevétlenül. Az általában szárazabb szeptember után jól észlelhető pezsdülést hoz magával. Ez az egyik leggazdagabb időszak, ami a fajok számát illeti, e hónapban az elmúlt tíz év alatt több mint 170 fajt figyeltem meg Sepsiszentgyörgyön. Közülük négy, nagyobb termetű őzlábgombát ismertetek október folyamán.
Nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera)
Az egyik legnagyobb kalapos gombánk, kiterült kalapjának átmérője akár a 30–40 centimétert is elérheti. Felülete gyapjas-szálas, fehér alapon nagy, barnás pikkelyek borítják. Fehéres, széles lemezei a tönk előtt megtorpannak és felkanyarodnak, anélkül, hogy azt érintenék. Tönkje gyorsabban fejlődik, mint a kalapja, ezért fiatalon a hosszú száron ülő tojásdad alakú kalappal dobverőhöz hasonlít. Szára üreges, kígyóbőrszerűen márványozott, csuklósan kifordítható a kalapból. Kétélű, jól fejlett, vastag gallérja könnyedén eltolható. A hús vastag, fehéres, színtartó, a kalapban puha, a tönkben rostos, szálas, kellemes ízű és illatú.
Kissé félénk természetű, ezért kevés a valószínűsége, hogy a belvárosban valaha is megjelenjen. A településszéli (elhanyagolt) gyümölcsösökben, mezsgyéken, bokros helyeken, árkok hűvösében azonban találkozhatunk vele. Ha kedvez az időjárás, már május második felében megjelenik, de igazi szezonja ősszel van, és kitart egészen a novemberi fagyokig.
A sepsiszentgyörgyiek egyik közismert és nagyra értékelt gombája. A kifejlett, tenyérnyi vagy annál nagyobb kalapú példányait a kezdő gombászok is felismerik és bátran kosarukba teszik. Tönkje esetleg porítva értékesíthető, azonban kalapja tojásban és lisztben ropogósra kisütve ínyencfalat. Megkészítés előtt ne forrázzuk, ne sózzuk meg (a sót és az egyéb fűszereket a tojásba keverjük bele), mert összehúzódik, rágós lesz húsa.
Farkas János
