KézdimárkosfalvaIsonzó és Doberdó hősére emlékeztek szülőfalujában

2024. október 8., kedd, Élő múlt

Másodszor emlékeztek Sipos Gyulára, a hős katonára vasárnap délelőtt a kézdimárkosfalvi református templomban. Ennek külső falán egy esztendővel ezelőtt az egyházközség presbitériuma az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Kapitányságával közösen emléktáblát állított a falu jeles szülöttjének, Sipos Gyula ny. altábornagynak, Isonzó és Doberdó hősének, a Magyar Királyi Székesfehérvári 17. Honvéd Gyalogezred parancsnokának, aki a kis mezőföldi faluban született 152 évvel ezelőtt, 1872. szeptember 20-án, és akit az utókor méltatlanul elfelejtett.

  • A szerző felvétele
    A szerző felvétele

A megemlékezésen Beke Ernő, az Erdélyi Vitézi Rend kézdiszéki székkapitánya négy rendtársával vett részt, valamint jelen volt Könczei Csaba parlamenti képviselő is. Az esemény ünnepi istentisztelettel kezdődött. Isten igéjét Papp Zsolt református lelkipásztor tolmácsolta, aki igehirdetésében nemcsak Sipos Gyuláról, hanem az aradi vértanúkról is megemlékezett. Az istentisztelet végén átadta a szót Beke Ernőnek, a rend kézdiszéki kapitányának, hogy tartsa meg ünnepi beszédét.

A székkapitány részletesen ismertette Sipos Gyula életútját: 1915-től a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnoka volt és az első isonzói csatától az első világháború befejezéséig az olasz fronton harcolt, az ezrede élén maradt, az összeomlást követő felfordulásban pedig nem kis nehézségek árán rendben hazavezette ezredét az olasz frontról Székesfehérvárra, és ott szabályosan le is szerelte embereit. Abban az időben ez rendkívüli teljesítménynek számított, ami csak a parancsnok iránti bizalom és hűség alapján történhetett meg. Még a világháború alatt felállíttatta az ország első háborús emlékművét. Horthy Miklós kormányzó az Arany Vitézségi Érdemérmet adományozta részére. 1946. április hó 1-jével nyugállományú altábornaggyá léptette elő Tombor Jenő vezérezredes, honvédelmi miniszter javaslatára Szakasits Árpád köztársasági elnök. Nyugdíjasként élt Budapesten 1959. október 9-én bekövetkezett haláláig – tudtuk meg Beke Ernő ismertetőjéből.

Beszéde után Sánta Noémi tanuló alkalomhoz illő verset mondott el. Ezután az ünneplők a templom elé vonultak, ahol az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Kapitánysága és az egyházközség presbitériuma megkoszorúzta az emléktáblát. A koszorúzás után a résztvevők elénekelték a magyar és a székely himnuszt. Az ünnepség a művelődési otthonban folytatódott, ahol a színpadon fellépett az egyházi gyermek- és ifjúsági néptánccsoport Pakó Levente és testvére, Júlia irányításával. A családias hangulatú ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1880
szavazógép
2024-10-08: Élő múlt - Iochom István:

Főhajtás az aradi vértanúk emléke előtt (Gyűjtemények Háza)

Október 6-án este a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Háza 1948/49-es termében – ahol Vetró András szobrász adományaként az aradi vértanúk domborművei is helyet kaptak – az Erdélyi Vitézi Rend Kézdiszéki Székkapitánysága szervezésében a rend tagjai és hagyományőrzők idézték fel az aradi vértanúk emlékét.
2024-10-08: Élő múlt - Hecser László:

110 éve szolgálja Erdővidéket a baróti kórház

A környék betegeit ellátó egészségügyi intézményt a hétköznapokban baróti kórháznak mondjuk – ez a megállapítás állja is helyét. Jól van így, tekintélyes épülete de jure és de facto is Baróton, a Kossuth Lajos utcában áll, több mint száztíz éve immár. Mégis a helyes megnevezése az erdővidéki kórház lenne, hiszen az épüléséhez szükséges téglát és faanyagot a kistérség lakói adták össze, ők építették fel, biztosították működtetését. Hoffmann Edit, Erdővidék Múzeuma nyugalmazott muzeológusának az Erdővidéki Közművelődési Napok alkalmával bemutatott, Adalékok a Baróti Városi Kórház történetéhez című könyve száraz kórháztörténeti munkánál jóval több: miközben az intézményről olvasunk, Erdővidék 19–20. századi történetét és jó embereit ismerjük meg.