(…) Első versei a magyar epigon-líra s a magyar konzervativizmus sablonos villanásai, de ahogy az erdélyi új magyar világ tengelyébe kerül, költészete és szempontjai egyre nemesednek, emelkednek, konzervativizmusa erdélyi konzervativizmus már: türelem, szeretet, minden csepp erő megbecsülése hatja át, s emberi emelkedése megérzik lírájában is…" Megbecsüléssel szólt róla az erdélyi irodalmat érdeklődéssel figyelő Babits Mihály is. ,,A transzszilván színek kitörölhetetlenek lelkemből s könyvemből… emlékszem Reményik első verseire, még könyve sem volt akkor, és senki sem ismerte, erdélyi irodalom még nem is létezett…" S később is elismeréssel szól róla, őt tartja ,,az erdélyi költőnek", Jancsó Elemér pedig egy nagy, tisztelgő tanulmányban állapítja meg már a költő halála után, hogy ,,...költészete mély értelmű, és elválaszthatatlan találkozás volt a szenvedésben magányossá lett költő és a mindenkitől elhagyott, magányosságban szenvedő magyarság között, de ugyanakkor híd is volt, mely ledöntött templomokon, mesterségesen felállított határokon át a szétszórt magyarságot egyesítette egy új és megtámadhatatlan lelki birodalomban. Ez költészetének egyik jelentősége. A másik a jövőbe mutató út verseinek örök magyar és örök emberi mondanivalói…" A három, egymásnak itt-ott ellentmondó, de egymást ki is egészítő értékelés bizonyos vonatkozásait bontja ki és árnyalja Reményik egyik legjobb erdélyi ismerője, Kántor Lajos Reményik Sándor — a mítosz és az erdélyi valóság (Reményik (1890—1941) és utókora (1983—2006))* című könyvének a kilencven után íródó tanulmányaiban. Ehhez tudni kell, hogy ,,az erdélyi költő" sorsa a felszabadulás után furcsán alakult, egy ideig nevét sem lehetett leírni, majd az Utunk Nézzünk hát szembe rovatában, melyben megpróbáltak szembenézni a két világháború közötti korszak vitatott íróival, Omló világ ,,árnyék kapitánya" címmel született róla értekezés, amely lényegében nem csak politikai verseit utasítja el, de szerelmi költészete kapcsán is élettelen ars amandi-ról beszél. Először a Sőni Pál szerkesztette Magasra száll az ember dallama című antológiában jelent meg három verse, még tizenkét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a Tanulók könyvtára immár második, kétkötetes, erdélyi költőket bemutató antológiájában a válogató Cs. Gyimesi Éva már részben jelentőségéhez mérten kilenc verssel szerepeltethesse. Aztán l983-ban (igaz, bizonyos népszerű, de akkor kiadhatatlannak ítélt versei mellőzésével) Kántor Lajos előszavával és válogatásában megjelenhetett Az építész fia című kötete a Romániai Magyar Írók sorozatban. 1990 után aztán újra kiadták összegyűjtött, majd hátrahagyott verseit, levelezését Olosz Lajossal, 1998-ban Kisgyörgy válogatásában jelent meg egy emlékkönyv, s az idei könyvhéten, a Nap Kiadó sorozatának 60. köteteként Dávid Gyula válogatásában a Reményik Sándor emlékezete című gyűjtemény. Most már minden feltétel adott egy Reményik-monográfia megírásához. Közben Reményik népszerűsége ismét régi fényében ragyogott, ahogyan Kántor könyve bevezetőjében megállapítja: ,,...divatba jött, főszereplője lett iskolai és egyéb ünnepélyeknek. Nyilván, a »harcos« költőt szavalták, szavalják ma is elsősorban." Főként a nagy kultuszverseit, az Ahogy lehet, az Eredj, ha tudsz vagy a Templom és iskola címűeket. Kántort mint ,,Reményik-szakértőt" több szimpóziumra is meghívták, így születtek ezek a Reményik-képet árnyaló tanulmányok, melyek új elemeket visznek be a Reményik-olvasatba, hozzájárulva a Reményik-líra s az ettől elválaszthatatlan emberi magatartás mélyebb megértéséhez...

* Pallas-Akadémia, 2007.