Gyakran előfordul velem, hogy kérdezek. Mert nem vagyok elég okos, és a többi, és a többi… ahhoz, hogy megtaláljam magamtól a magyarázatokat. Rágódom dolgokon, gondolok azokról ezt-azt, de nem vagyok biztos abban, hogy az a tuti, amit én gondolok. Szóval: kételkedem és kérdezek. Sokszor írtam már a mobiltelefon „áldásairól’’. De igazából olyankor sem a mobilt szidtam, mert az csak egy kütyü.
Mindazért háborogtam, amit a vele kapcsolatos függőségünk mentén művelünk magunkkal, másokkal, egymással. Az vesse rám az első követ, aki nem kütyüfüggő. Le az összes kalappal előtte, a legnagyobb tisztelettel! Valóban nehezen tudunk uralkodni magunkon ebben a függőségben, egyre inkább úgy néz ki, hogy mi vagyunk a fent említett okoseszközökért, nem azok miértünk. Szidjuk a gyermekeinket, hogy folyton ezeken csüggenek. Miért, mi mit csinálunk? És végre rátérek arra, amivel kapcsolatban megint kérdések merültek fel bennem.
A mobiltelefonok iskolából való kitiltása kapcsán (és nem csak…) kerültem zavarba magammal. Mi tagadás, volt idő, amikor én is úgy gondoltam, hogy nem lenne rossz megoldás órák előtt begyűjteni a telefonokat, hadd menjen szünetben tovább a kütyüs csacsogás és minden egyéb. Aztán alábbhagytam ezzel. Most, amikor úgy néz ki, hogy ez meglesz, lázongó énem hirtelen előkapta a fejét. A szabadság nyirbálgatását érezte meg, valami diktatórikus korlátozást, azt hiszem. Volt „szerencsém’’ diktatúrás éveket megélni, talán ez a magyarázat. Két gyermeket neveltem fel, már mobilos világban szocializálódva. Tudomásom szerint az iskolában mindkettőnek megvoltak a kevésbé kedvelt és a rajongott tanáraik. Mint mindig, mindannyiunknak, bocsánattal legyen mondva. Mielőtt még mobilok lettek, közben és azóta is… Félreértés ne essék, tudom, hogy nem lehet könnyű a tanároknak megvívni a diákokkal a megvívnivalóikat, legnagyobb tiszteletem az erőfeszítéseik, kitartásuk, türelmük iránt.
De vajon tényleg megkönnyíti a dolgukat a mobilok megvonása? Vagy épp ellenkezőleg? Mi történik, ha megvonási tünetekkel küzdő diákokkal, kamasz lázongókkal találják szembe magukat? Pedagógus legyen a talpán, ha kivívja a figyelmüket! Vajon tényleg a mobilon múlik? Kérdezi egy kütyühasználó, aki bevallottan megvívja napi harcait a függőségével. De akiben igen rossz érzéseket ébreszt mindenféle diktatórikus tiltás, hogy a vélt vagy valós rossz magaviselethez járó büntetőszobáról ne is beszéljünk! Mert a rosszalkodók ezentúl ott kötnek ki. Vajon ezek a legfontosabb megoldanivalók tanügyi rendszerünkben?
Kérdezi egy folyton kételkedő, aki nemegyszer kerülhetett volna büntetőszobába, és akinek tizedik osztályban levonták a magaviseletét. Hogy miért, arra még lehet, hogy visszatérek. Ja, és akiből valahogy mégsem lett bűnöző.
Fotó: Pixabay.com