Bevezetőül egy kisfilmet vetítettek arról, hogy mivel foglalkoznak a szakkörökben, és mit jelent a résztvevőknek ez a program, amelynek célja az egyik programvezető, Juhász Erika államtitkári tanácsos szerint éppen az, hogy a magyar nyelvhez, kultúrához, identitáshoz való kötődést, illetve a közösségeket erősítse.

Az első szakköröket 2021-ben indították el, a járvány miatt online videófelvételekkel próbáltak eszközt adni az otthon rekedteknek ahhoz, hogy akár egyénileg vagy családban is gyakorolni tudják ezeket a hagyományos tevékenységeket. Akkora érdeklődés övezte a kezdeményezést, olyan sokan nézték meg a videókat, hogy amikor újra lehetett találkozni, a magyar kormány támogatásával a jelenléti szakkörök is elindultak. Már az első évben bevonták az elszakított nemzetrészeket is, olyan partnereket keresve, akiknek több évtizedes múltja van a közösség összefogásában, a magyar kultúra, identitás megőrzésében – és ezek a partnerek bizonyítottak, ma is megvannak, tudnak közösen gondolkodni, és ha vannak problémák, közösen, egymást támogatva oldják meg azokat.

Maga a program az első évben 100-nál több szakkörrel indult, most pedig már a negyedik événél tart, és 600-nál több szakkör működik csak a külhoni térségben, az egész Kárpát-medencében pedig 2000 fölötti a számuk. Összességében minden negyedik szakkör a határon kívül működik, mindenhol kicsit másképp: Muravidéken a megmaradásért küzdenek, Kárpátalján a háborús nehézségek közepette is továbbvitték a programot (a mikéntjét közösen módolták ki), a Felvidék és a Vajdaság két erős bástyaként erősíti a programot. A legnagyobb létszámú külhoni magyarság Erdélyben él, így a legtöbb szakkör is a tömbmagyarságban, Székelyföldön működik, a sepsiszentgyörgyi Amőba Alapítvány koordinálásával, a szórványban pedig a kolozsvári székhelyű Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületével (EMKE). Minden külhoni szervezet megtalálta a szerepét, feladatát a programban, így sikerült elindítani a szakköröket, képzéseket. A tevékenységekhez a magyar kormány biztosítja a módszertant, mintaprogramokat, anyagokat, eszközöket, de a program irányítói is rengeteget tanulnak a külföldi magyaroktól az identitás megőrzéséről, közösségek összetartozásáról, kultúrák továbbviteléről.

Az új, 2024–25-ös évad szervezési és tartalmi kérdéseinek megvitatására összehívott sepsiszentgyörgyi megbeszélésre valóban sokfelől gyűltek össze: Magyarországról, a Felvidékről, a Délvidékről, a Muravidékről, Kárpátaljáról két szervezet képviselői, illetve Kolozsvárról is jöttek, ami nem csoda, hiszen évente több ezer résztvevővel, több száz településen indulnak szakkörök. Nagy Edina, a programot irányító Nemzeti Művelődési Intézet igazgatója szerint időnként újra kell fogalmaznunk, a társadalmi-gazdasági változásokhoz kell igazítanunk az identitásunkat, és ahhoz, hogy kulturális örökségünket fel tudjuk ragyogtatni, kreatív gondolkodásra és hatékony cselekvésre van szükség.

A kulturális intézményeknek nehezített terepen kell helytállniuk, de minél műveltebb egy társadalom, annál fejlődőképesebb; meg kell találnunk a saját válaszainkat a kihívásokra, és azokat a módszereket, amelyekkel megőrizhetjük és továbbadhatjuk a saját kultúránkat ebben a gyorsan változó világban, mai eszközökkel, a nagyvárosokban és a kistelepüléseken is. Nem az a lényeg, hogy híresek legyünk: legyünk névtelenek, de bizonyítsunk; ez ugyanis nem az egyéni ambíciók, hanem az értékteremtés ideje. A jövő az innovatív, komplex szemléletmódé, és a szakmai válaszok a megtartóerő forrásai: akkor leszünk érdekesek a társadalom számára, ha magunk is értékalapon szervezzük meg az életünket, és ki-ki a maga területén lámpássá válik – vélekedett. Elmondta: lesznek még hasonló programjaik – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például már tájegységi értéktárakat alakítanak ki –, a stratégiákon már dolgoznak. Megköszönte az eddigi együttműködést, amit a siker alapjának és kulcsának tart, és azzal zárta beszédét: „megtanítom, megőrzöm, továbbadom, tanítom, a szüleim nyelvét a gyermekeim hangján elkopni nem hagyom”.

Mindenhonnan nagyon pozitív visszajelzések érkeznek a szakkörökről – jelentette ki Percze László csíkszeredai konzul, aki szerint a minden korosztályt, fiatalokat, időseket bevonó közös tevékenység kifejezi a Kárpát-medencei összefogás sokszínűségét, segít abban, hogy mindenhol otthon érezzük magunkat, és megerősíti nemzeti öntudatunkat, ezért is szükség van rá, meg azért is, hogy néhány régi mesterséget ne hagyjon eltűnni.

A program népszerűsége még mindig növekvőben van: az Amőba Alapítványt vezető Bereczki Kinga közlése szerint idén 260 csoportra volt jelentkező Székelyföldön, de mivel nem mindenütt teljesültek a feltételek, végül 224 marad, összesen mintegy 1200 résztvevővel. 21-féle tevékenység között lehet választani, a részvétel díjmentes, az alapanyagokat, eszközöket, szakkönyveket és videókat a magyar kormány biztosítja, a csomagok már meg is jöttek, öt különböző lerakóponton vannak. Bereczki Kinga hangsúlyozta: a szakköri tevékenység a hagyomány és a népművészet fenntartása mellett innovációra, modern kézművesség gyakorlására is lehetőséget nyújt.

A tevékenységi paletta az aszakkor.hu oldalon látható, vannak kiemelt, mesterségekhez vagy ünnepekhez kötött tevékenységek. A teljesség igénye nélkül: hímzés, fonás-faragás többféle anyagból, bőrdíszmű, tojásdíszítés, csipkeverés, bútorfestés, nemezelés, éremgyűjtés, gyertyaöntés, kötés, horgolás, gyöngyfűzés, mézeskalács-készítés, natúrkozmetika, ötvöszománc-technikák, szövés, vizuális kultúra, quilling (papírcsík-díszek készítése) is van a kínálatban. Aki kipróbálná magát valamiben, az Amőba Alapítványnál ezen a héten még fogadnak jelentkezőket.