Romániában például az alkotmánybíróság kizárta az egyik jelöltet az elnökválasztási versenyből annak politikai meggyőződése és nyilatkozatai miatt – a döntés olyan alapjogokat vesz semmibe, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a szólásszabadság, a megválaszthatóság alkotmányos joga. Ráadásul veszélyes precedenst is teremt: ha most mindenféle következmény nélkül kiüthetik Șoșoacăt politikai nézetei miatt, holnap miért ne zárhatnák ki például Kelemen Hunort vagy az RMDSZ-t?

Különös vagy inkább beszédes az a csend is, amely az alkotmánybírósági döntést követte nemzetközi színtéren. Az Európai Parlamentben például épp a múlt héten tartottak „demokráciaórát”, amikor Orbán Viktor bemutatta a magyar uniós elnökség terveit és Budapest vízióját az EU jövőjéről, s miközben a magyar miniszterelnököt kis híján keresztre feszítették, csak úgy röpködtek a szebbnél szebb szavak demokráciáról, jogállamiságról, szabadságról. A demokráciát féltők egyesített kórusa azonban, amely Magyarországgal kapcsolatban oly sokszólamú és hangos, a romániai fejlemények kapcsán néma maradt. Érdemes eljátszani a gondolattal: vajon mi történne, ha például a magyar országgyűlési választások előtt pár héttel kizárnák a versenyből Orbán Viktor valamelyik kihívóját?

Igaz, kár illúziókat kergetni az Európai Parlamentben uralkodó demokráciafelfogás kapcsán, hiszen ugyanezen testületben történt meg, hogy a szélsőségeseknek bélyegzett pártok alkotta frakciót nemes egyszerűséggel kizárták a tisztségek elosztásából, fittyet hányva mind a szokásjognak, mind a választók akaratának. De hasonló jelenség Európa több országában megfigyelhető: ha a választásokon született eredmény nem tetszik a demokrácia bajnokainak, akkor semmibe veszik azt. Így aztán hiába győz a keletnémet tartományi választásokon az AfD, Franciaországban Le Penék pártja, Ausztriában a Szabadságpárt, ezen erők nem kerülnek hatalomra, mert különféle koalíciók köttetnek, amelyek egyetlen célja, hogy ezt megakadályozzák. A demokrácia ádáz védelmezői szerint ugyanis a demokráciában nem a választópolgárok döntése a legfontosabb, hanem az, hogy bizonyos közéleti, külpolitikai kérdésekben a fősodortól eltérő nézeteket valló erők ne kerüljenek hatalomra.

A hagyományos pártok, a felvilágosult megmondóemberek, politikai elemzők, a társadalmi folyamatokat értelmezni próbáló újságírók jó ideje kongatják a vészharangot: Európa-szerte előretör a „szélsőjobb”, az elitellenes közhangulatban egyre inkább teret hódít a kirekesztés, a gyűlölet, veszélyben a jogállamiság, a demokrácia. Csupa bevándorlásellenes, Európa- és Ukrajna-ellenes, neonáci, fasiszta szélsőjobbos. Mindent el kell követni, nehogy hatalomra kerüljenek – zúgja a kórus. Pedig talán nem ártana elgondolkodni azon – itthon és külföldön egyaránt –, hogy e jelenségnek valóban az-e a legjobb ellenszere, ha válaszul zárójelbe tesszük a demokráciát. Vajon nem történhet meg, hogy az ilyen sunyi háttérjátszmák, a megbélyegzés kultúrája, a választói akarat látványos semmibevétele maga is hozzájárul ezen politikai erők előretöréséhez?

Fotó: Facebook / Orbán Viktor