A 30. Erdővidéki Közművelődési Napok alighanem egyik legérdekesebb és legtanulságosabb előadását dr. Kaiser Ferenc biztonságpolitikai szakértő, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense tartotta szombaton este a baróti művelődési ház kistermében. Előadásának a Keleten a helyzet változatlan? címet adták a szervezők, témája az orosz–ukrán háború, annak első 36 hónapja volt.
Az előadó a háború kapcsán számtalan nemzetközi politikai és gazdasági összefüggésre rávilágított, egy dolgot azonban világosan kiemelt: Putyin orosz elnök nem fog hősként bevonulni a történelembe, bár szándéka nyilvánvalóan a birodalmi terjeszkedés, annak folytán pedig a babérok learatása. „Putyin egy autokrata vezető, hatalmának gyakorlásában semmi és senki nem korlátozza” – mondta róla, s így folytatta: „Politikai ellenfelei rendszerint kiesnek véletlenül az ablakon, netán mérgezés tüneteivel kell őket hirtelen kórházba szállítani, ennek folytán ő a hatalmat akadálytalanul gyakorolhatja, jelen állás szerint valószínűleg élete végéig.” Mert nyilván ilyen helyzetben az sem zavarja különösebben, hogy az orosz alkotmány két mandátumra korlátozta az elnöki tisztséget, ő pedig már az ötödiket tölti.
Rávilágított, hogy az ukrán háború kirobbanásában nem kis szerep jutott a Nyugat gyengeségének, erre Putyin sokat alapozott. Például az amerikai történelemben soha nem fordult még elő az, ami 2021 februárjában, hogy egy elnök – nevezetesen Trump elnökről van szó – ne akarja átadni a hatalmat. „Ez a belső felfordulás nyilvánvalóan az orosz elnök malmára hajtotta a vizet. Ugyanez a jelenség volt tetten érhető az izraeli–arab konfliktus esetén, ahol Netanjáhú miniszterelnök bírósági reformok végrehajtásával akarta tisztázni magát az őt ért vádak alól, ami belső konfliktusokhoz és az ellenfél számára kedvezőnek vélt helyzethez vezetett”– részletezte.
Visszatérve az orosz–ukrán konfliktushoz, az előadó elmondta, hogy a szomszédos balti, illetve skandináv államok nem ok nélkül tartanak az oroszoktól. Svédország például évszázados, történelmi semlegességét adta fel és csatlakozott a NATO–hoz. „Nemcsak a lengyeleknek, de ezek közül minden országnak megvan a maga Katyńja – mondta, utalva az 1940–ben az oroszok által Lengyelországban elkövetett vérengzésre. „Abban pedig biztosak lehetünk – mutatott rá –, hogy amennyiben Ukrajna eldől, Putyin nem fog megállni a határainál, utána nagy valószínűséggel Moldova fog következni.” „Hogy miért csinálja ezt Putyin? Mert nagy hódítóként akar bevonulni a történelembe” – vélekedett.
Azt is tisztázta, amennyiben Magyarország abban reménykedne, hogy egy esetleges orosz győzelem esetén Kárpátalja neki jutna, az a legnagyobb hülyeség lenne: a 60 ezer magyar mellett Kárpátalját kétmillió ukrán is lakja. Mit csinálna velük Magyarország? – tette fel a kérdést.
Végül elmondta, a konfliktus végét egyelőre nem látni, mindkét fél harcolni akar, bár Putyin bármikor befejezhetné, de nem fogja megtenni. „Az oroszok követelőznek, de a pénz az ukránok mögött van”– összegzett.
Azt is hozzáfűzte, hogy Putyin nukleáris fenyegetését nem kell túl komolyan venni, hiszen a válaszcsapás ez esetben nem késne, s ezt Putyin is jól tudja, viszont ő szereti az életet: a gazdagság, amelyben él, afférjai fiatal nőkkel ezt támasztják alá, s ennek az életformának ő sem szívesen mondana búcsút.
