Napjaink jellemző vonása, hogy a családok életében egyre inkább háttérbe szorul a népmese, szokásrendjükből kihal a mesemondás és a meseolvasás, helyét pedig átvette az elektronikus média révén gyorsan, egy gombnyomással elérhető „meseélmény” – hívta fel a figyelmet Nagy Erzsébet, a sepsiszentgyörgyi Csipike Napközi Otthon igazgatója azon a szakmai konferencián, melynek középpontjában a népmese állt, illetve annak szerepe a gyermekek testi, lelki és érzelmi egészségének megőrzésében.
A megyeszékhelyi óvoda a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében szervezte meg a népmese-feldolgozás lehetőségeire összpontosító előadásokat és műhelymunkát egyaránt magába foglaló kétnapos rendezvényét, partnerségben a megyei tanfelügyelőséggel, a Szóperencia Egyesülettel, valamint a Csutak Vilmos Pedagógusok Házával. Hogy mekkora az igény a hasonló jellegű értekezletekre, jól jelezte, hogy az eseményt péntek délelőtt telt ház előtt nyitották meg, a házigazdák Hargita és Brassó megyei, valamint háromszéki óvodapedagógusokat, óvodavezetőket köszöntöttek.
A rendezvényen elismert szakemberek – Bajzáth Mária budapesti mesepedagógus, neveléstudományi bölcsész, Krizbai Tímea klinikai szakpszichológus, gyermek- és ifjúsági pszichológus, Somodi Júlia mentálhigiénés szakember, Rusz Csilla tanító, drámapedagógus, Bende Zsuzsanna bábszínész, drámapedagógus, Zalányi Erzsébet vallástanár, a Marosvásárhelyi Református Kollégium igazgatóhelyettese, illetve Bedőházi Beáta néprajztanár, mesepedagógus és Sánta Yvette bábszínész – tárgyalták egyebek mellett a mesepedagógia módszereit és eszközeit, a mesék személyiségfejlesztő, a mentális egészség megőrzését szolgáló hatásait. A téma kapcsán előtérbe kerültek a drámapedagógia nyújtotta lehetőségek és a népmesék gyógyító hatása is, szó esett a Kett-pedagógiáról, illetve mesebemutató, bábelőadás, műhelyfoglalkozás gazdagította a programot.
A konferencia nyitányaként egyebek mellett elhangzott, sokféle fejlesztési lehetőség rejlik az élőszavas mesélésben, nem véletlen hát, hogy az óvodai hétköznapokban kiemelkedő helyet foglal el. Népmeséink az anyanyelv elsajátítását, kultúránk megismerését teszik lehetővé, miközben a gyermekek személyiségének fejlődését, érzelmeik gyarapodását szolgálják.
Mindezeket a konferencia első előadója, Bajzáth Mária, a Népmesekincstár mesepedagógiai program és könyvsorozat kidolgozója és szerzője is megerősítette. Felidézte, amikor a 90-es évek elején tanítani kezdett, nem tudott kapcsolatot teremteni a gimnazista és felső tagozatos diákjaival, végül Móra Ferenc Elbeszélések című kötetét hívta segítségül, melyből kiderül: hasonló problémája megoldására az író a mesélést vette segítségül, így ő is ezt a módszert választotta. „Azóta mesélek, nem hagytam el a pályát és nem választhattam volna jobb eszközt, mint a mesét arra, hogy hidat építsek magzati kortól egészen az idős emberekig, hogy bárki számára lehetőséget adjak arra, hogy történeteken keresztül tanuljon a világról, magáról és a másik emberről” – fogalmazott. Megerősítette, a mese eszköz ahhoz, hogy utat találjunk, hidat építsünk a gyerekekhez, az óvodapedagógusoknak és tanítóknak pedig jelentős szerepük van abban, hogy a mese a hétköznapok részévé váljon – szögezte le.
A budapesti szakember rövid játékkal érzékeltette, hogy közös kulturális kincset birtoklunk, az általa elkezdett mondókákat, dalocskákat, közmondásokat, találós kérdéseket hallgatósága ugyanis maradéktalanul befejezte, mindenki ismerte azokat. Mint mondta, aki magyar óvodában, iskolában tanult, ezeket ismeri, ezt tapasztalta a világ minden pontján, ahol magyarok élnek, s ez olyan kincs, amely révén egymáshoz tudunk kapcsolódni. „Az a kérdés, hogy 25 év múlva lesz-e, aki ezeket befejezze?” – vetette fel. Úgy vélte, „mesélni mindenki tud, mesélni mindenkinek kell, meséket, történeteket mondani mindenkinek joga van, de a hozzá kapcsolódó tevékenységekkel kapcsolatban nagyon nagy tudatosságra van szükségünk”.
