SZAKÁL BARNA, Sepsiszentgyörgy. Olvastam a Háromszékben Szilágyi Szabolcs írását az ebédszünetről, és igen elgondolkoztam rajta. 22 éves vagyok, és az előző munkahelyemen két tízperces és egy 15 perces szünetet kaptunk naponta, de ez utóbbi sem elég három szendvics nyugodt elfogyasztására.
Érdekes azonban, hogy ez csak engem zavart, a munkatársaim nem tartották érdemesnek szóvá tenni. Szerintem a legnagyobb gondunk az, hogy nem szeretjük saját magunkat sem, elfogadjuk, amiben vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért, mert mit mond a szomszéd, a főnök, a kolléga, a család stb. Ha megkérdeznénk magunktól, hogy mit akarunk és miért, talán már lenne ebédszünet, harcolna mindenki az érdekeiért. Ezt már az iskolában kellene tanítani, de ott inkább visszahúzzák az embert, már a tanulókkal éreztetik a különbséget, és akkor jön a család, hogy mi lesz belőled így. Pedig minden támadás elhárítható — ha egy kicsit mindenki magába nézne, magával foglalkozna, és nem azzal, hogy mások mit gondolnak. Aki önmagát becsüli, azt mások is tisztelik, még a munkaadói is — így megoldódna az ebédszünet és sok más gond is. Másik megoldás a megfelelő munkahely, ahol nem robotolást, hanem minőségi munkát várnak el, esetleg szabad időbeosztással lehet dolgozni. Ne mindig másokat hibáztassunk, mert lehet, hogy bennünk is van hiba.
FERENCZ BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Az ország területén 19 különböző nemzetiségű közösség él, ha a cigányokat is ide számítjuk, az összlakosság mintegy negyede valamilyen kisebbséghez tartozik. Hogy lehet akkor Románia nemzetállam? Szerencsére az alkotmány nem szentírás, lehet rajta változtatni.
MOLNÁR SÁNDOR, Sepsiszentgyörgy. Tízévi börtön után — verekedésért ültem le a teljes büntetésemet — hazatértem szülővárosomba, és testvéremmel együtt vállalkozásba kezdtem. Ezzel nincs is gond, de nem tudok úgy elmenni egy szórakozóhelyre, hogy a rendfenntartó erők belém ne kössenek. Február 12-én is rám tört egy csoport fekete ruhás, álarcos, bevittek, és jól megvertek, folyton azt kiabálták nekem, hogy én vagyok a maffia és az alvilág képviselője a városban, majd ellátják a bajomat. Hát ha az vagyok, bizonyítsák be, de ha nincs bizonyíték, hagyjanak békén, mert amit elkövettem, azért elszenvedtem, amit kiróttak, azóta rendes életet élek. Hát most már nem mehetek el egy pohár sörre sehova? Lassan aludni sem tudok, attól kezdtem félni, hogy a lakásomon törnek rám.
LEVÉLÍRÓINKAT arra kérjük, hogy nevük mellett pontos elérhetőségüket is (lakcím, telefonszám) adják meg, ezek nélkül ugyanis közlendőjük a papírkosárban végzi, akkor is, ha közérdekű, valós gondokat, gondolatokat tár(na) fel; magánügyek kiteregetésére továbbra sem vállalkozunk. Megértésüket köszönjük, továbbra is érdeklődéssel várjuk küldeményeiket. (A szerk.)
