Sok beton és vas kell ahhoz, hogy a létesítendő épület biztos alapokon álljon, de a legerősebb fundamentum maga az ember, mert ha nem a gyermekekre, a fiatalok taníttatására építjük jövőnket, akkor elvész minden, amit építünk – hangsúlyozta Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Sepsiszentgyörgyi Kara számára épülő campus tegnapi alapkőletételén. Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta: nagyon fontos, hogy a Sapientia Háromszéken is megveti lábát, itt olyan tudományos fellegvár jöhet létre, amely hosszú távon biztosítja a magyar közösség megmaradását, tudományos hátterét, érvényesülési lehetőségeit.
Sepsiszentgyörgy Csíkszereda felőli kijáratánál, a főút és az Árkosi út közötti, a Sepsi Arénával szembeni tizenkét hektáros területen építi fel ötszáz hallgatóra tervezett campusát a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, tegnap ennek alapkövét helyezték el. Fémhengerbe került az alapító oklevél, amelyet Kató Béla alapítványi elnök, Gulyás Gergely miniszter, Tonk Márton, a Sapientia rektora, Náhlik András, a sepsiszentgyörgyi kar vezetője, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere írt alá. A városvezető a székely zászlóra emlékeztető aranysávos kék szalagot is elhelyezett a kapszulába, amelyet említettek piros-fehér-zöld szalagra rögzítve engedtek le az erre kiképzett üregbe, amelyet egy méretes kővel zártak le. Ez volt az esemény zárómozzanata, ezt megelőzően a felszólalók a történelmi pillanat fontosságát hangsúlyozták.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke szerint nem mindegy, hogy fövenyre vagy kősziklára építünk-e, az alapkő mellett van-e szegletkő, amely összetartja az épületet.
Omladozó, szétesőfélben lévő világunknak szegletkőre van szüksége, mert szétszéledt népek, széteső kultúrák, szétszakadó szövetségek, szétbomló családok korában élünk, amikor a legerősebb fundamentum maga az ember – mondotta Kató Bélát.
Tonk Márton, a Sapientia EMT rektora kiemelte: az alapítás óta két és fél évtized kellett ahhoz, hogy az erdélyi önálló magyar nyelvű felsőoktatás legnagyobb intézménye szilárdan és visszafordíthatatlanul megvesse a lábát, és szakmai kínálatával, képzéseivel, diákjaival és oktatóival betöltse Erdély valóságos és szimbolikus tereit. A nagyváradi, kolozsvári, marosvásárhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi oktatási helyszíneken létező Sapientia-épületek nem pusztán azt fejezik ki, hogy az egyetem a kortárs magyar nemzetpolitika egyik legsikeresebb Kárpát-medencei projektje, hanem a magyarlakta vidékek szimbolikus és valóságos tér(vissza)foglalásának tényét is hirdetik – hangsúlyozta a rektor. Tonk Márton szerint minderre éppen garancia a magyar kormánnyal megkötött és fennálló stratégiai együttműködés, az RMDSZ-szel fennálló szövetség és a történelmi egyházakkal való kooperáció. A rektor a sikert abban látja, hogy mindannyian egy irányba húzzák a szekeret, és az új campus nemcsak egy épületet, falakat fog jelenteni, hanem egyetemet, amit a helyiek alapítottak.
Gulyás Gergely beszédet mond
Náhlik András arról beszélt, hogy az erdélyi magyarok számára a transzilvanizmus és a magyar nemzeti összetartozás megélése összeegyeztethető: egyrészt erdélyi magyarokként ápoljuk saját kultúránkat és nemzeti közösségünket, másrészt részei vagyunk a szélesebb erdélyi többnemzetiségű közösségnek, ahol fontos az együttélés harmóniája. Ellenben ahhoz, hogy ebben a folyamatban egyenrangú partnerként szerepelhessünk, mindenekelőtt gazdasági, kulturális, szociális és oktatási intézményeinket kell megerősítenünk és hatékonyan működtetnünk – mondotta. Magyarország, a magyar állam támogatása nélkül erre az erdélyi magyarságnak és általában a nemzetrészeknek nincsenek meg a megfelelő erőforrásaik, ennek oka a többségben élő közösség nemzetállami koncepciója és az állami támogatások egyenlőtlen elosztása – véli a karvezető. Náhlik András leszögezte: jelenleg nemcsak egy épület alapkövét teszik le, hanem az erdélyi, székelyföldi magyarság jövőjének egy építőkövét is.
Az erdélyi magyarság története a folyamatos újrakezdésekről szólt, ez történt az 1918-as impériumváltás, majd a második világháború után, de a kommunista diktatúra 1989-es bukását követően is. Minden alkalommal szinte a semmiből kellett újraépíteni a közösséget, az intézményeket, a semmiből kellett perspektívát adni, a remény lángját újragyújtani az erdélyi magyar közösség számára – indította beszédét Kelemen Hunor szövetségi elnök. Szerinte ez azért volt lehetséges, mert az állóképességünk meghaladta mindazt, amit rólunk sokan gondoltak. Olyan erős állóképességgel rendelkezett az erdélyi magyarság, amely lehetővé tette, hogy újrakezdje az életét, újraépítse a jelenét és megtervezze a jövőjét – mondotta. Ma azonban a demográfiai mutatók okozzák a legnagyobb gondot, kevés gyermek születik, sokan vándorolnak el, és elöregedő társadalom vagyunk, ezért olyan politikát kell folytatni, amely a reményt ébren tartja és a fiatalokat támogatja abban, hogy itthon tanuljanak, itthon képzeljék el a jövőjüket, alapítsanak családot, vállaljanak gyermekeket – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
A magyar történelmi egyházak képviselőinek áldása
Mintegy az elhangzottak megerősítéseként szólalt fel Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter, aki szerint az egykori történelmi Magyarország mindannyiunkban él. „A nemzetegyesítés az általunk épített templomokban, iskolákban és intézményekben él. Ez nemcsak a múltra igaz, hanem igaz mindazokra az intézményekre is, amelyeket az elmúlt években, a nemzeti összetartozás napjáról szóló emléktörvény elfogadása után nagy számban sikerült megépíteni mindenütt, ahol magyarok élnek.”
Tegnap délután temették a tragikus hirtelenséggel elhunyt Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkárt, a néhány órával azelőtt tartott sepsiszentgyörgyi beszédében Gulyás Gergely azzal emlékezett meg róla, hogy idézett Potápi Árpádnak a Sapientia 2022-es tanévzáróján elhangzott beszédéből, amelyet ma is aktuálisnak tart: „Legyen a célunk a szülőföldjén sikeres és elégedett magyarság. Magyarország kormánya részéről a szülőföldön való megmaradást egy erős intézményrendszer kiépítésével tudjuk támogatni. Ez a bölcsődétől, az óvodától az egyetemig segíti azt, hogy az új nemzedék anyanyelvi közegben nőhessen fel, ismerhesse meg kultúráját és szerezhessen versenyképes tudást.”
Az alapító okirat elhelyezését követően a magyar történelmi egyházak képviselői – Kolumbán Vilmos, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese, Andrási Benedek, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője, Hajdu János katolikus főesperes-plébános és Zelenák József evangélikus esperes – megáldották az időkapszulába elhelyezett ereklyéket és áldást kívántak az egyetem épületének megvalósítására. Isten adja, hogy éljenek mindazok, akik remény által jövőt építenek – fohászkodott Andrási Benedek.
