Feltehetők a kérdések: miért éppen itt, miért pont ezen a napon és miért ebből az alkalomból történik mindez? Bár gyorsan kínálkoznak az egyszerű, banális válaszok, ezek rendszerint figyelmen kívül hagyják a lényeget. Az ünneplés, a történelmi elidőzés varázsa éppen abban rejlik, hogy közel kerülünk az igaz válaszokhoz.

Sokan segítettek a válaszkeresésben, elsőként Váry O. Péter, a Háromszék napilap munkatársa, az eresztevényi emlékpark létesítője és házigazdája mutatta be az emlékhely történetét. Az 1892-ben létesült emlékmű az író kezdeményezésére 2014-ben, Gábor Áron születésének 200. évfordulóján kopjafaerdővel bővült, az elmúlt tíz évben 67 kopjafát állítottak települések, közintézmények. 2024-ben, Gábor Áron halálának 175. évfordulóján az emlékműre felkerült az ágyú, és ezzel a kiegészítéssel úgymond befejezetté vált. A mi kopjafánk 68. katonaként áll be a sorba Gábor Áron születésének 210. évfordulóján. Köszönjük Váry O. Péternek, az eresztevényi emlékpark alapítójának, hogy ápolja a helyi nagy hős emlékezetét, gondosan őrzi a síremlék helytörténetét és befogadta iskolánk emlékjelét.

A 68. kopjafa az ’56-os magyar forradalom és szabadságharc 68. évfordulóján került felállításra, ezen a napon indultak a budapesti egyetemisták békésen tüntetni a kommunista terror és a szovjet megszállás ellen. A kopjafa helye és a felállítási ünnep ideje egyszerre emlékeztet az 1848–49-es és az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, akik életüket áldozták a szabadságért.

Történelmi emlékezetünkben tisztelettel őrizzük az emberfölötti áldozatokat, de látnunk kell azt is, hogy a legyőzött harcok ellenére a szabadság szelleme megállíthatatlanul működött tovább, így Háromszéken is felismerték, hogy a szabad polgári társadalom, az egyenlőség irányába kell haladni. Málik József tanár javaslatára 1874-ben létrejött a Sepsiszentgyörgyi Felső Leánytanoda, Háromszék első olyan tanintézete, mely biztosítja a lányok rendszeres felsőfokú oktatását. Ennek az előremutató, modern gondolatnak köszönhetően születik meg egy olyan családias légkörű, szabadelvű iskolai intézmény, melynek igénye a későbbi viszontagságos időkben is tovább él. A szabadságvágy utat tör magának és mindig helyet talál a diákok körében.

Az ünnepség tehát különleges jelentőséggel bírt iskolánk számára is, hiszen ebben az évben ünnepli fennállásának 150. évfordulóját. A Mikes ma is egy olyan iskola, ahol a diákok nemcsak tudást szerezhetnek, hanem az egykori leánytanodához hasonlóan egy elfogadó, őszinte, nyitott, barátságos közösség, ahol a diákok önmagukra találhatnak, és olyan jövőt építhetnek, amelyről a ’48-as márciusi ifjak, Gábor Áron, az ’56-os forradalom egyetemistái és az első sepsiszentgyörgyi diáklányok álmodtak. Mi pedig, a XXI. század fiataljai, akiknek számtalan lehetőségünk van arra, hogy a világot a lehető legjobb irányba formáljuk, az elmúlt századok ifjainak örökké tartó álmát éljük. Ezekkel a gondolatokkal vettünk részt az október 23-i megemlékezésen.

Az új leányiskola megnyitójáról így írtak az 1874-es újságok: „Az iskola megnyitóünnepélye olyan volt, mintha városunk bizalmas családi ünnepet ült volna, oly vonzó, oly egyszerű, mégis oly magasztos volt.” Ünnepségünk programját tekintve, talán ma is hasonlóra sikerült: Solymosi Annamária igazgatónő beszédét a diákok köszöntése követte, Korodi Kata, Juhász Salomé, Csákány Orsolya és Sebestyén Fruzsina szavalattal, ünnepi beszéddel és énekkel tette teljessé az eseményt. A kopjafát Szőcs Levente nyugalmazott testnevelő tanár faragta, hosszú időkre bevésve iskolánk 150 évét. Az emlékhely számunkra legszebb alkotása lett.

A kopjafaállítás a történelem- és társadalomtudomány katedra szervezésében, a IX. C, X. C, XI. C és XII. C osztály részvételével és a Mikes Alapítvány támogatásával jött létre. A 150 éves Mikes köszöntötte a 210 évvel ezelőtt született Gábor Áront, az ’56-os budapesti fiatalokat és a szabadság szellemét!

Deák Zsófi XII. C osztályos tanuló