Farkas Réka
Romániában a választási kampányok nemcsak szép ígéretekkel vannak tele, hanem riogatásokkal is. Kongatják a vészharangot a jelöltek, a véleményformálók, a szakértőnek kikiáltott megmondóemberek, s bennünk, egyszerű szavazópolgárokban napról napra nő a feszültség és az aggodalom: azt kívánjuk, bárcsak befejeződne már, a következő pillanatban pedig attól tartunk, hogy ha vége lesz, tényleg jön a világvége.
Az államelnöknek készülődők hada egymást ócsárolja. Nicolae Ciucă úgy szidja egykori barátját, Marcel Ciolacut, mintha nem együtt kormányoztak volna az elmúlt három évben. A szociáldemokraták ismét vörös veszedelemmé váltak a liberálisok szemében, Putyin szolgájának, George Simion csatlósának igyekeznek beállítani a PSD-vezért. Nem késik Ciolacu válasza sem, aki nem nagy gesztusokkal, de napi apró, éles szurkapiszkákkal teszi nevetségessé gyakorta szószegőnek titulált liberális vetélytársát. Szorgalmasan köpködik a szitkokat a kevéssé esélyesek is, festik a mumust a falra, hol ilyen, hol olyan arcmással, s a gyülekező sötét felhőket, melyek kemény vihart hoznak, ha nem őket választja a nép, az Istenadta.
A jelöltek szóáradatánál csak az úgynevezett gazdasági szakértők riogatása hatalmasabb. Aki követi a hírtévék műsorát vagy a világhálón jelentkező észosztást, napról napra, óráról órára értesülhet újabb, elkerülhetetlen katasztrófáról. Riogatnak a hatalmas költségvetéshiánnyal, a növekvő államadóssággal és a jövő évtől elkerülhetetlen adóemeléssel. Magas tudásukat igazoló címekkel – egyetemi tanárok, szakcégek elemzői stb. – nyomatékosítják mondandójukat, egyik nap áfaemelést, a következőn a vállalkozások adóinak növelését vizionálják, magyarázzák, hogy mindez elkerülhetetlen a felelőtlenül költekező kormány miatt. Hallgatván őket, gombóccá zsugorodik a gyomrunk az újabb várható gazdasági válság rémétől, a megfizethetetlenségig emelkedő energiaáraktól, a tovább dráguló élelmiszerek és a mind bizonytalanabb megélhetés okán.
Mostanáig Romániában is a kampányok a felelőtlen ígérgetések időszakai voltak. Immár igazodtunk a nemzetközi trendekhez, a nagy demokráciákhoz, és a választási verseny nálunk is elsősorban a riogatásról szól, a világvége-hangulatkeltésről, akár Amerikában, Németországban vagy Ausztriában. Jó és rossz, fekete és fehér összecsapásáról, nincsenek árnyalatok, csak végletek, pokol vagy menny. Erről szól a következő másfél hónap, jobb, ha szokjuk, edződünk, és főleg, ha nem vesszük nagyon szívre, túl mélyen gyomorra. Az utolsó szavazás másnapján is felkel a nap, nem érkezik a földi paradicsom, és nagy valószínűséggel a teljes összeomlás sem. Politikai játék az egész, csak a hangfekvés lett másabb, élesebb, igazodik a körülöttünk lévő, mind zűrösebb világhoz.
Fotó: Albert Levente
