Csupa emlékezéssel van tele az én szülőfalum, Árkos lakóinak lelke. Ami bennem él, az mind kedves emlék. Nyugodtan énekelhetném az egykori könnyű dalt: „Csak a szépre emlékezem…” Boldog gyermekkoromból a legrégebbi emlékem nem más, mint az 1940 novemberében történt nagy földrengés, amikor alig fejezte be családi jussából apám a sepsiszentgyörgyi Petőfi Sándor utcai új házunkat, és a rengéskor engem ölébe kapott, nehogy ránk omoljon, s kirohant velem, négyéves fiával az udvarra. Nemsokára bevonultak Szentgyörgyre az Észak-Erdélyt felszabadító honvédek, ez is élénken él bennem. ’42-ben magyar óvodába jártam, még most is emlékszem néhány óvodás pajtásomra. Első osztályban a Kossuth Lajos utcai magyar királyi népiskola földszintjén bámultuk a Kormányzó úr és felesége arcképét a falon.
1943-ban Árkosra költözött a család, apám megvásárolt és kijavított egy régi házat. A bennvalónak óriási kertje volt, s ha jól meggondolom, most is érzem illatát a pónyiknak, a batulnak és a cigányalmának. Galambokkal és majorságokkal lett tele az udvar, zöldségfélékkel a kert, volt búbos kemencénk, tartottunk disznót, kapunk előtt csobogott a Falupataka. Apró pisztrángok fickándoztak vizében, megszöktek Szentkereszty báró udvari halastavából, akadt néhány halacska a mi gombostűből készített horgunkra is.
Szárazságra nagy tél jött, éhség, a Magyar Népi Szövetség gyermekeket vitt telelni Nagykároly környékére, Mezőpetriben unitárius létemre én voltam a plébános legkedvencebb ministránsa. Itthon, Árkoson se telefon, se rádió, de volt a Székely Nép újság, nem én olvastam, hanem édesapám, aki bár már egyszer megjárta Oroszországot, hamarosan ismét székely határőr lett, megjárta az Úz völgyét, s mert tartózkodott attól, hogy megszökjön, kikerült Ausztriába és a stájer Alpokba – száz háromszéki társával –, ahonnan félig-meddig gyalogszerrel hazaérkezett, mert jól ismerte az orosz nyelvet. Árkoson eltemették Szentkereszty Béla bárót, üres lett a kastélya, orosz katonák játszottak bakancsaikkal a kastély zongoráján…
A tanügyi reform után a sepsiszentgyörgyi magyar fiúlíceum diákja lettem, mert így akarta édesanyám. Harmincketten abszolváltunk 1950-ben Árkoson, kicsengetési kártyánk is volt, rajta Ady-idézet: „Mert a világ siet s most kerül dűlőre: Érdemesek vagyunk életre s jövőre?” 1953-ban meghalt Sztálin, s mi vártuk… a jobb jövőt.
Református templom
A bölöni vándor
A hatvanas évek elején egy bölön-alszegi idős Kisgyörgy nevű öreg mesélte, hogy „az árkosi Kisgyörgyök is Bölönből származtak, mert volt családjukban régen egy iszákos fiatalember, akivel már nem bírtak a szülei, és elűzték. Árkoson letelepedett, feleségül vette a falu bábaasszonyát. Sok gyerekük lett, a bába fáin embert rekcumolt belőle...” A csak szájhagyománnyal igazolt esetnek igaznak kell lennie, mint a továbbiakból is kiviláglik. Gyerekkorom előtt az árkosi temetőben mind hasogatott cserelői homokkőből készültek a sírkövek. Akkoron a faluban két Veress Dániel nevű kőfaragó élt, egyiket Dániel helyett Danelének nevezték, hogy nehogy összetévesszék. Ő volt Veress Eszter apai nagyanyám édesapja. Nos, az általa kifaragott sírkövet találta meg unokaöcsém, Kisgyörgy Gyula azok között a sírkövek között, melyeket a téeszelnök, id. Rétyi Ödön egy temetőrendezés alkalmával a kerítés melletti kőtárba helyeztetett, rajta a KISGYÖRGY és egy M betű látható, dédnagyapám, Kisgyörgy Mihály neve. Megörvendtem, ez apai ősöm sírköve volt, sajnos azonban, hogy nyughelye már nem azonosítható. Anyakönyveket kellett átlapoznom, amíg a nevére ráakadtam: Kisgyörgy Mihály (1827–1898) és felesége, szárazajtai Incze („Tag-béli”) Julianna dédszüleimig. Innen már könnyebb volt kutatni.
Dédapám közvitéze és nemzetőre volt a ’48-as szabadságharcnak (az utódok mindig emlegették, azt mondta: „szerencsésen hazatértem a nagy háborúból semmi baj nélkül”), tagja volt a Rikán Belüli Honvédegyletnek, szabados gyalog katonai levele volt akkor a Kisgyörgyöknek II. Rákóczi Györgytől (1846). A Teleki-téka gyűjteményében említik 1846-ból, hogy testvérének, Kisgyörgy Károlynak címerpecsét-lenyomatán három szál búzakalász volt látható. Tőle e család hét emberöltője született a világra, jómagam vagyok a hatodik, Kisgyörgy Bence (sz. 2021) nevű dédunokám a kilencedik.
Árkosnak több jeles szülöttje volt az eltűnt századokban, akikről alkalomadtán megemlékeztünk lapunkban. Most van alkalmam, hogy felidézzem unokaöcsém, Kisgyörgy Mihály (1957–2006) mérnök-tanár emlékét, akit 49 éves korában ragadott el a halál. Árkosi sírjánál időnként tiszteletüket teszik a kézdivásárhelyi Apor Péter Szaklíceum diákjai. A Székely Mikó Kollégium és a brassói egyetem erdészmérnöki karának diplomásaként, szerteágazó érdeklődéssel fordult a hely- és a családtörténet, fajtájának néprajzi értékei/hagyományai, unitárius vallása, de különösképpen a zenetörténet felé. Részt vállalt Kézdivásárhely közművelődési életében. Biológiát adott elő a Nagy Mózes Főgimnáziumban, erdészmérnökként dolgozott, élete utolsó éveiben a Gábor Áron Szaklíceum erdészeti osztályainak volt tanára. Tagja volt a Kriza János Néprajzi Társaságnak. Hagyatékát felesége, Kisgyörgy-Bartók Katalin kézdivásárhelyi tanítónő és két gyermeke őrzi: Ilka építőmérnök és énekes, fia, Apor programozó és zenész.
Máthé Árpád polgármester
A Sikó-hegy előterében
A Sugás-, Benkő- és Geje-patakból alakuló Árkosi patak völgyét üli meg a falu, tengerszint fölötti magassága eléggé nagy: 578 m. Nevét származtatták már avar kori sáncoktól, Árkos nevű ősfoglaló székely férfinévből, de aki egyszer eljutott ide, láthatja: árokban fekvő falu. Írásos dokumentumokban a pápai tizedjegyzékben fordul első ízben 1332-ben Arkus néven, az 1567-es összeíráskor 30 kapuval jegyzik be. A 19. század derekán 1643 volt lakóinak a száma, a 20. század elején 1558, 2002-ben 1288 fő élt itt. Nem csak a szájhagyomány, hanem egy családnév is bizonyítja annak valószínűségét, hogy Árkos őslakossága a közeli Szentegyházi dombon fekvő régi falu és az Olt keleti teraszán fekvő, de 1567-ben már lakatlan Bedeháza nevű település ide menekült lakóiból verbuválódhatott. A 19. század elején még Árkoshoz tartozott a mai Sugásfürdő területe is, melyet Sepsiszentgyörgy vásárolt meg a falutól fürdő és üdülőtelep kiépítése céljából.
Régiségeket takar mindenütt a föld
Olvasóink lapunkból nemrég értesülhettek arról, hogy Árkos határában, azon a helyen, ahova a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem campusa épülni fog, már a régészek első ásónyomai is meglepetéssel, 3000–4000 évvel ezelőtti leletekkel szolgáltak. Árkos lakói feltűnő érdeklődést tanúsítottak eddig is az előttünk itt élő népektől itt-ott napvilágra került leletek iránt, ezeket nevezik régészeink szórványleleteknek, melyeknek zöme mindig a Székely Nemzeti Múzeum értékeit gyarapította. Kit ne érdekelne, hogy vajon kik, milyen népek lakták ezt a helyet, mielőtt letelepedtek volna ide elődeink?
Hunyadi Olga iskolaigazgató
Itt is, mint sok más helyen, a pénz hiánya, később pedig a fennálló politikai rendszer miatt nem fordíthattak kellő figyelmet a nemzeti kisebbségek eredetét bizonyító kérdésekre. 1883-ban Benkő Ferenc egy „kőből való fejszét”, majd a Vadason egy „kőfokost” talált, 1891-ben pedig két kőeszköz került a faluból a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba. 1928-ban „a rézkor végéről vagy a bronzkor elejéről származó két fejsze” jutott napvilágra. Ezeket Roska Márton, a neves régész határozta meg. Id. Bíró Mihály kovácsmester műhelyébe egy rézbaltát vittek be, Dancs József pedig Gejemezején a rézsalak- és holtszenes rétegből, valamint a szántóföldből két rézbaltát és egy rézből való nyílhegyet mentett meg. A felsorolt leletek mind az említett múzeumba kerültek. Az 1920-as években Incze Kálmán alszegi lakótelkének Éhmáj mezőrészre rúgó oldalában csűrépítés alkalmával őskori agyagedény-égető kemencére bukkantak Régeni Áron unitárius kántortanító jelenlétében. A töredékekből egy 20 cm magas, keskeny nyakú kancsót lehetett összeállítani. „A leleteket beadták a Sepsiszentgyörgyi Múzeumba” – tájékoztatott néhai Imreh Domokos (1915–2002) helytörténész tanárom. A falu közeléből, az úgynevezett Sicc-kertből előkerült egy cseréppipa, melynek eredetéről eddig semmit nem lehet tudni. A szakemberek szerint a 4. századból származik. A Székely Nemzeti Múzeumban található egy ujjlenyomatokkal díszített cserépedényalj is, amelyet Kisgyörgy Benjamin (1940–2002) talált 1955-ben a Veresgödör nevű árokban, a Szentkereszty-kastély mögött.
A már említett Bedeházán és a Szentegyháza nevű helyen végeztek régészeti feltárásokat. Előbbi helyen kora középkori kerámiát, 9–13. századi lakásmaradványokat tárt fel László Ferenc 1912-ben, valamint az akkori sepsiszentgyörgyi Tartományi Múzeum és a Román Akadémia közös régészcsoportja 1949-ben. Régészeti lelőhelyként tartjuk számon az Árkos bejárta előtti terasztetőt, melyet a helyiek régen „Romos Szentegyháza” néven emlegettek, jelenleg Szentegyháza-tető a neve, ahol egy régi román kori, félköríves szentélyű, egyhajós templom alapjait (28×9,5 m) tárták fel 1958-ban. A szakemberek szerint a 14. század elején épült. A leletmentők kerámiát és csontokat találtak. Ez lehetett Árkos legelső és legrégebbi temploma. A helyet önszorgalomból emléktáblával jelölte meg Bálint Zoltán, Árkos néprajzi-helytörténeti gyűjteményének létrehozója, a Vasalóház névre hallgató egyéni vállalkozás tulajdonosa. Saját lakása udvarán működteti a Vasalóház vendégházat, melynek területén gazdag néprajzi-helytörténeti gyűjtemény, a hagyományos fa- és vasmegmunkálás, vasöntés, a mezőgazdaság és az állattartás eszközei láthatóak. A vendégházában megszállóknak idegenvezetést is kínál, egyéni vándorkiállítása pedig magyarországi favakba is eljut.
Bálint Zoltán helytörténeti gyűjtő
A neve: Várhegy
Régóta foglalkoztatta Árkos lakóit a „várhegyi titok”. A Benkő-patak által közrefogott meredek hegycsúcsot (735 m) már Orbán Balázs is felkereste 1868-ban, ám falakra nem talált. Minden bizonnyal az árkosiak alkalmi védekező- és rejtekhelye lehetett a vészes tatárjárások idején. Hasonló véleményt fogalmazott meg 1947-ben Székely Zoltán (1912–2000) sepsiszentgyörgyi régész-tanár is, aki egy 76×72 m átmérőjű „földvárat” tárt fel, melyet mély árok és egy 3 m magas földhányás övezett.
Régen az a hit élt a falban, hogy Várhegyen kincsek vannak elásva: „aranyekék, aranysodronyok”. A hiedelem szerint – mondták – „a föld alá csak egy hetedik szülött és kék szemű fiúgyermek láthat be, ennek körmeit be kell kenni fehér mák olajával, és bekötött szemével kell kémlelnie a föld alatt rejtőzködő kincset. Tegző Sámuel (később árkosi pedagógus, e sorok írójának tanítója), László Ferenc régész és kollégiumi tanára biztatására munkához láttak. S bár ők már alig hittek a népi hiedelemben, „az elvárásoknak eleget tevő” Szép Józseffel kémleltették a várhegyi kincseket. Mondanunk sem kell, hogy sem kincset, sem egyebet nem találtak.
A helyi hagyomány más „várakról” is megemlékezik. Ilyen a Macskavár a Macskaponk tetején, majd fennebb a Kisasszony vára. Néhai Rétyi István szerint „a mai Kovácsmár neve régebb Kovácsvár volt, ahol építkezések nyomai látszanak”. Sajnos, ezek a helyek, helynevek egyelőre hallgatnak.
1985-ben 261 db thassosi tetradrachmára és a Római Köztársaság idejéből származó éremleletre bukkantak Vásármezeje teraszormán (a vámhivatal közelében), melyet most megközelített az éppen elkészült sepsiszentgyörgyi terelőút. A szóban forgó övezetben megtalált pénzlelet Bukarestbe került – írta az azt feldolgozó Székely Zoltán –, s aszerint „I. e. a 2–1. században itt egy fontos kereskedelmi útvonal vezetett fel az Olt völgyén Oltszem felé”.
Megújul a jegyzői lak
Hogy mi a hír a szülőfaluban?
Csak házról házra lehet kitapogatni a település lelkének továbbélését. Árkosnak sikerült behoznia azt a történelmi elmaradást, amelyet a Sepsikőröspatakkal-Kálnokkal való közös községi lét ígérhetett annak idején. A település kiépített infrastruktúráját már csak szépítgetni-javítgatni kell, ami nem kis mértékben köszönhető az aktív községi tanácsnak. Ezt éreztük a Máthé Árpád polgármesterrel való beszélgetés közben is, aki elmondta, hogy 19 mellékutca aszfaltozása és 3 híd közeledik a befejezéshez. Ahol valamilyen oknál fogva nem lehet aszfaltozni, oda kavics kerül – jelezte a polgármester. Önerőből kifoltozták az Éhmájon haladó betonozott Bányautat, s nyertes pályázati alapból végre megkezdték a volt jegyzői lak felújítását a Felszeg utcában, melyben orvosi rendelő, gyógyszertár stb. kap helyet, tágasabb kertjében pedig játszótér épül.
Hasonló módon döntés született az ún. Alsó iskola régi épületének teljes felújításáról, ahol többek mellett helyet kap az iskola könyvtára, tornaterem és a soros délutáni foglalkozások – sorjázta Hunyadi Olga, a Gelei József Általános Iskola igazgatója, aki elmondta, hogy hamarosan kicserélik az iskola teljes bútorzatát, és megérkezik a korszerű didaktikai felszerelés is. Örvendetes a hír, ugyanis az említett épületet az unitárius egyház vásárolta meg Trianon után, hogy átmenthesse a magyar nyelvű oktatást a magyar tanulók számára, és sokunknak, akik ott tanultunk, nosztalgikus értékű a régi épület.
Biró Attila köri-esperes
Nem mond le a községvezetés arról a földterületről, melyet az árkosi határból elfoglalt az egykori sepsikőröspataki felszíni szénfejtés, de mivel ehhez nem részesültek kellő politikai támogatásban, a közösség óhaját peres úton próbálnák érvényesíteni.
Ami a jövőt illeti, a községvezetés segít az újonnan beépült lakóövezetek infrastruktúrájának kialakításában, és Árkos község igent mondott a földgáz bevezetésére is – fejezte be a polgármester.
00Felkerestük a történelmi magyar egyházfelekezetek lelkészeit is, az unitáriust, reformátust és római katolikust, ahol a közös összefogás szellemében dolgoznak, sehol nem volt hiányérzetünk. Megszólalnak a harangok idén is a reformáció évfordulóján – jelezte Józsa Tihamér református lelkipásztor –, és mint mindig, eseménydús lesz idén is az advent. Az új évben folytatják az unitárius templomvár harangtornyának tatarozását, a jelenlegi templombelsőben az előző, régi templom feltárását, a hívek és a nőszövetség önerejével a közösségi házban korszerű lelkészi irodát és konyhát alakítottak ki – tájékoztatott nt. Bíró Attila árkosi lelkész és köri esperes. November 30-án Felsőrákoson kórustalálkozón vesznek részt, itthon pedig Dávid Ferenc-emlékünnepséget tartanak. Megközelíti a háromszázat a Szent István tiszteltére felszentelt római katolikus filia híveinek száma – tudtuk meg Faragó István sepsikőröspataki plébánostól. Jelenleg az árkosi katolikus templom ablakcseréjével foglalkoznak a filia önkéntes hívei.
