Milyen legyen az államelnök?

2024. október 30., szerda, Máról holnapra
Demeter J. Ildikó

Legyen tapasztalt, nyugatpárti és független – ezt várja el a román választók (nagyobb vagy kisebb) többsége az államelnöktől. Észszerű igények, megnyugtató, hogy nyugat­ellenes és tapasztalatlan politikust kevesen kívánnak országvezetőnek.

A függetlenség és a párttagság hívei között azonban már kicsi a különbség, az elmúlt három hónapban tíz százalékot veszített vonz­erejéből a függetlenség. Talán mert nem ehhez szoktunk: az eddigi államfők az alkotmányban előírt pártsemlegesség ellenére saját volt pártjaik, legtöbbször tehát a kormányok vagy kormányfők tényleges főnökei maradtak. Ion Iliescu mindig a szociáldemokratákhoz húzott, Traian Băsescu a demokrata párthoz, Klaus Iohannis pedig addig irányította vaskézzel a liberálisokat, amíg azok a PSD árnyékává nem váltak. Az elmúlt 35 évből 31-ben gyakorlatilag egyik államfő sem felelt meg annak a munkaköri feladatának, hogy közvetítő legyen a pártok, az emberek és a hatalmon levők között, még kísérletet is csak Emil Constantinescu tett erre, ő sem sok sikerrel. Az ország egyensúlya, fejlődése, jó úton való tartása mindig kevésbé foglalkoztatta a Cotroceni-palota lakóit, mint az önös vagy a pártos érdekek érvényesítése.

Most is ez mutatkozik a láthatáron. Az esélyes jelöltek egyike sem független (a szociáldemokratáktól elvált Mircea Geoană mögé is beállt egy kis pártocska), és más olyan területen sem tündökölnek, amelyen az államfőknek mozogniuk kell. Marcel Ciolacu képzettsége homályos, nyelvtudása hiányos, Nicolae Ciucă parancsra beszél és mozdul, Elena Lasconi és George Simion az államelnöki hatáskörökkel sincs tisztában. Nem mintha a felkészültség garancia lenne: tíz éve a „kis Titulescu” Victor Ponta kormányfő állt szemben Klaus Iohannis nagyszebeni polgármesterrel, mindketten diplomázott, nyelveket beszélő személyiségek voltak, és mindketten elbuktak. Ponta gyorsan, a nyeglesége miatt, Iohannis lassan, tíz év alatt járatta le magát. Eleinte mindenki azt várta, hogy ugyanúgy felvirágoztassa az országot, ahogy a szülővárosával tette, de végül azt bizonyította be, hogy milyen keveset számít az államfő: az élet akkor is megy tovább, ha munkaidejének felét elnyaralja.

Persze jó lenne egy országprojektekkel rendelkező, felelős államférfit látni a legmagasabb közjogi tisztségben, de arra valószínűleg sokat kell várnunk, hogy az RMDSZ jelöltje nyerjen. Addig is figyeljünk a parlamenti választásra, mert ott dől el, hogy milyen kormány fogja az életkörülményeinket befolyásolni.

 

Klaus Iohannis leköszönő államfő és engedelmes katonája, Nicolae Ciucă államfőjelölt. Fotó: Presidency.ro

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a december elsejei parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1538
szavazógép
2024-10-30: Közélet - Bartos Lóránt:

Robbantások keserítik a bereckiek mindennapjait

Panasz futott be szerkesztőségünkbe, olvasónk jelezte: a bereckiek és a martonosiak életét megkeseríti, hogy a katonaság minden héten robbantgat a falu határában. Emiatt az épületek károsodnak, az emberekre és az állatokra stresszhatással van a tevékenység.
2024-10-30: Jegyzet - Pálmai Tamás:

Dolgok (Békési levelek)

Vívódom az egészségügy mai dolgain. Fura világot élünk. Nap mint nap nehézségekbe ütközünk, amelyek igen összetettek, hiszen várakozási listák, szakemberhiány, empátia sorvégen kullogása, finanszírozási anomáliák mind-mind benne vannak. Ráadásul ebben az inkább mínuszosnak tűnő környezetben felfedezhető egy furcsa „pazarlás” is. Idézőjelbe tettem, mert egy olyanfajta túlbiztosítottságnak vagyunk tanúi, amely a defenzív medicína egyik markáns jelének tűnik.