Demeter J. Ildikó
Legyen tapasztalt, nyugatpárti és független – ezt várja el a román választók (nagyobb vagy kisebb) többsége az államelnöktől. Észszerű igények, megnyugtató, hogy nyugatellenes és tapasztalatlan politikust kevesen kívánnak országvezetőnek.
A függetlenség és a párttagság hívei között azonban már kicsi a különbség, az elmúlt három hónapban tíz százalékot veszített vonzerejéből a függetlenség. Talán mert nem ehhez szoktunk: az eddigi államfők az alkotmányban előírt pártsemlegesség ellenére saját volt pártjaik, legtöbbször tehát a kormányok vagy kormányfők tényleges főnökei maradtak. Ion Iliescu mindig a szociáldemokratákhoz húzott, Traian Băsescu a demokrata párthoz, Klaus Iohannis pedig addig irányította vaskézzel a liberálisokat, amíg azok a PSD árnyékává nem váltak. Az elmúlt 35 évből 31-ben gyakorlatilag egyik államfő sem felelt meg annak a munkaköri feladatának, hogy közvetítő legyen a pártok, az emberek és a hatalmon levők között, még kísérletet is csak Emil Constantinescu tett erre, ő sem sok sikerrel. Az ország egyensúlya, fejlődése, jó úton való tartása mindig kevésbé foglalkoztatta a Cotroceni-palota lakóit, mint az önös vagy a pártos érdekek érvényesítése.
Most is ez mutatkozik a láthatáron. Az esélyes jelöltek egyike sem független (a szociáldemokratáktól elvált Mircea Geoană mögé is beállt egy kis pártocska), és más olyan területen sem tündökölnek, amelyen az államfőknek mozogniuk kell. Marcel Ciolacu képzettsége homályos, nyelvtudása hiányos, Nicolae Ciucă parancsra beszél és mozdul, Elena Lasconi és George Simion az államelnöki hatáskörökkel sincs tisztában. Nem mintha a felkészültség garancia lenne: tíz éve a „kis Titulescu” Victor Ponta kormányfő állt szemben Klaus Iohannis nagyszebeni polgármesterrel, mindketten diplomázott, nyelveket beszélő személyiségek voltak, és mindketten elbuktak. Ponta gyorsan, a nyeglesége miatt, Iohannis lassan, tíz év alatt járatta le magát. Eleinte mindenki azt várta, hogy ugyanúgy felvirágoztassa az országot, ahogy a szülővárosával tette, de végül azt bizonyította be, hogy milyen keveset számít az államfő: az élet akkor is megy tovább, ha munkaidejének felét elnyaralja.
Persze jó lenne egy országprojektekkel rendelkező, felelős államférfit látni a legmagasabb közjogi tisztségben, de arra valószínűleg sokat kell várnunk, hogy az RMDSZ jelöltje nyerjen. Addig is figyeljünk a parlamenti választásra, mert ott dől el, hogy milyen kormány fogja az életkörülményeinket befolyásolni.
Klaus Iohannis leköszönő államfő és engedelmes katonája, Nicolae Ciucă államfőjelölt. Fotó: Presidency.ro
