A reformáció emléknapja alkalmából Történelmünk rovatunkban a 450 éve született Szenczi Molnár Albertet (Szenc, 1574. augusztus 30. – Kolozsvár, 1634. január 17.) idézzük meg. A magyar református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító életét nem száraz adatokkal mutatjuk be, hanem egy képzelt interjúval, mely Dicsőség az élő Istennek! címmel jelent meg a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete által kiadott Kárpátországi téridő – Nagyjaink Szent Istvántól Kányádi Sándorig című kötetben (Illyefalva, 2022, ötletgazda Galbács Pál, szerkesztette Szekeres Attila). Szerzője Neszméri Tünde felvidéki újságíró, aki a szenci Szenczi Molnár Albert Alapiskola diákja volt. Azt írja az interjúról: „Talán ezzel egy kicsit közelebb hozom mindenkihez Szenczi Molnár Albertet, akit szülővárosában és annak környékén tisztelnek a magyarok, de szegényen halt meg, úgy sok helyütt méltatlanul el is felejtették őt, pedig nélküle ma sokkal szegényebb lenne a magyar nyelv, és a református egyház, de az egész magyarság is szegényebb lenne zsoltárai nélkül.”
– Az utókor tudósnak írja le, olyannak, aki nélkül még a magyar nyelv is más lenne. Szótárát többször kiadták, a 19. századig használták. Ez valóban nagy sikernek nevezhető…
– Amikor Kassán voltam nevelő, rájöttem, sokkal nehezebb a dolgunk, mint a németeknek, hiszen nekik vannak szótáraik, nekünk nincsenek. Szerencsére voltak, akik biztattak, fogjak hozzá ehhez a nehéz, de hiánypótló munkához. 1603-ban kezdtem dolgozni a szótáron, tanáraim és a strasbourgi lelkész, Johannes Pappus is biztatott. Nem volt könnyű munka, hiszen nem volt addig Magyarországon latin–magyar szótár, de fontosnak tartottam, hogy elkészüljön. Ezt a szótárt jó szívvel ajánlottam II. Rudolf fenséges és győzhetetlen császárnak. Az alábbi szavakat írtam a fenséges császárnak: „Mivel tehát én magam is magyar vagyok, és a háború borzasztó lármájához születtem: Mars akarata ellenére, de remélhetőleg nem Minervának ellenére, a Múzsák táborában szökevényként, ijedelmek közt élek, így esdeklem, vedd át művemnek kegyes és jóindulatú védelmét, annak példája szerint, aki egykor a fejedelmek marhái mellett a szegények galambjait is elfogadta és az özvegyasszonyok garasait sem utasítja vissza. Művem anyagát részint magyar szülőföldemen kaptam, részint a németországi akadémiákon, vagyis a Te felséges uralkodásod alá tartozó földeken gyűjtöttem. Alapjait a strasbourgi líceumban vetettem meg, ahol is ama város alumnusaként három esztendőnél tovább éltem. Az egész művet pedig a híres altdorfi akadémián írtam meg és fejeztem be, amely a Te áldásos pártfogásoddal annak idején, a Te németországi uralkodásod kezdetén alapíttatott.”
– Ma sikerkönyvnek neveznénk ezt a szótárt, hiszen kevésszer fordul elő, hogy több kiadást is elkapkodnak a vevők. Mit gondol, minek köszönhető ez a siker?
– Mint említettem, korábban nem volt ilyen, csak egy növénytani szótár állt rendelkezésünkre. Az iskolában tanultunk latinul, voltak tankönyvek, volt ugyan latin–német szótár, ami segítség volt, de a magyar diákoknak magyar–latin szótárra volt szükségük. Szerettem volna ezzel a szótárral segítséget nyújtani, hogy a magyar diákok is több forráshoz jussanak, legyen segédanyaguk. De abból, amit elmondtál, ez sikerült is.
Szenczi Molnár Albert szobra Vizsolyban. Fotó: Szekeres Attila
– Igen, és még más sikerkönyvet is megírt. Megalkotta latin nyelven a magyar nyelvtant…
– Erre is azért volt szükség, mert nem volt még ilyen tanulmány. Az volt vele a célom, hogy idegeneknek is elérhetővé váljon csodás anyanyelvünk, hogy megtanulhassák azt. Mivel a mi nyelvünk más, mint a szomszédos nemzetek és a velünk élő nemzetek nyelve, ezért ez nagyon is fontos volt. Büszkeségem, hogy még Pázmány Péter is elismerően szólt erről a munkámról. Nem elég, hogy azzal kellett küzdenem, el tudjam a családomat és magamat tartani, nehézséget okozott ám az is, hogy nem volt olyan magyar tudós, akihez fordulhattam volna, hogy magamra kellett hagyatkoznom ezeknél a munkáknál.
– Elárulom, még ennél is nagyobb sikertörténet a zsoltárfordítás, hiszen azokat még ma is éneklik. Mi motiválta a zsoltárok lefordítására?
– Amikor Heidelbergben voltam a Kázmér-kollégiumban, nagyon tetszett, hogy az ottaniak anyanyelvükön, németül énekelték a zsoltárokat. Mivel a protestáns istentisztelethez hozzátartozik a nemzeti nyelvű éneklés is, úgy éreztem, a magyarság is megérdemli, hogy szépen megfogalmazott zsoltárokat énekelhessenek. Sztárai Mihály magyar nyelvű zsoltárfordításaival valahogy nem tudtam azonosulni. Nagyon parasztosan fogalmazta meg azokat, hiányzott belőlük a kedvesség, pedig Isten azt szereti. Nekifogtam ezért a fordításoknak, és örömmel hallom, hogy azokat a 21. században is énekelik a protestánsok. Úgy gondoltam, az lesz a jó, ha saját lelkemet is belefogalmazom, a saját tapasztalataimat is beleírom a versekbe, amelyekhez százharminc dallam kapcsolódott. Nehézséget okozott, hogy arra is gondolnom kellett, illő legyen a dallamokra a vers, de sikerült a strófaszerkezetet megalkotnom, így énekelhetők lettek azok, ezért nem nevezném tükörfordításnak ezeket a szövegeket, hanem inkább olyan költeményeknek, amelyek az eredeti zsoltárokból indulnak ki, de igazodnak a magyar nyelvhez és a magyar emberek lelkiségéhez is. 1606 őszére elkészültek a zsoltárok, de csak 1607-ben sikerült kiadót találni, végül szerencsére 1100 példányban megjelenhetett a könyv. Azt gondolom, ezzel a munkámmal is jelszavamat erősítem: Dicsőség az élő Istennek!
A Vizsolyi Biblia egy eredeti példánya a vizsolyi református templomban. Fotó: Szekeres Attila
– Isten dicsőségét látta abban is, hogy jelen lehetett Károli Gáspár mellett a Biblia magyar fordításánál?
– Láttam Vizsolyban a Biblia kinyomtatását, ott lehettem a fordításkor is, de azt gondoltam, újra ki kellene adni, esetleg kicsit finomítani azt. Úgy véltem, az a jó, ha minél több helyre eljut ékes magyar nyelven a Biblia. Ugyan nem tud mindenki olvasni, de Isten szolgái már szerencsére mind olvasó emberek, így jó, ha az mindegyiküknek elérhető magyarul is. Tudom, hogy a pápisták is ki akarták adni a Bibliát magyar nyelven, volt ilyen szándékuk. A Károli-féle Bibliát én javítgattam, hogy még érthetőbb legyen, a hívekhez közelebb hozzam a tanításokat. Bízom abban, hogy ez sikerült, hogy a mai kor embere is szívesen lapozza, hallgatja a Bibliát anyanyelvén.
– Furcsa ugye, hogy akkoriban éhezett, ma már elismerik, és munkájáról sikertörténetként beszélünk, úgy érzi, nem értették meg abban a korban? Azért alakult ilyen szomorúan az élete? Állandó szegénységgel küzdött, mégsem adta fel, küzdött a magyarságért. Mi motiválta?
– Úgy éreztem, meg kell tennem, amit Isten feladatul adott. Éreztem, hogy nemzetemnek segítenem kell, és másként, mint tudásommal, nem tudok. Ezért dolgoztam.
Neszméri Tünde
