Október a városi gombák világában sem telik el észrevétlenül. Ez az egyik leggazdagabb időszak, ami a fajok számát illeti, e hónapban az elmúlt tíz év alatt több mint 170 fajt figyeltem meg Sepsiszentgyörgyön.
Piruló őzlábgomba
(Chlorophyllum rhacodes)
Kalapja általában 10–15 cm széles, fehér alapon nagy, gyapjas, kissé felálló, barnás színű pikkelyek borítják, púpja barna. A lemezek fehéresek, idősen barnulnak, sűrűn állnak, és mint a legtöbb őzlábfajnál, a tönk előtt gyűrűbe (kolláriumba) nőnek össze. Tönkjének felülete csupasz, egyszínű, nincs rajta kígyóbőrszerű mintázat, töve gumós (nem peremesen, mint a mérgező rokonának, a kerti őzlábgombának!), gyűrűje kétélű, elmozdítható. A gomba minden része: a kalapbőr, a hús, a lemezek, a tönk nyomásra, sérülésre narancsvörösre színeződik.
Fenyők közt érzi igazán otthon magát, de olykor lombhullató fák alatt is terem. A nagy őzlábak közül a leggyakoribb Sepsiszentgyörgyön. Az általam felderített termőhelyei kivétel nélkül a város nyugati felében találhatók. Talán nem véletlenül, hisz nem messze innen magaslik az Őrkő gombában gazdag fenyvese. Ahogy megfigyeltem, benn a városban inkább a tömbház körüli, többnyire bekerített, szerényebb méretű zöldövezeteket lakja előszeretettel. Főleg ott bukkan fel kisebb-nagyobb csoportokban, ahol luc- és erdeifenyőt ültettek. A szárazabb éveket azonban rendre kihagyja.
Ehető, habár nem annyira ízletes, mint a nagy őzlábgomba. Nagyon hasonlít rá közeli rokona, a kerti őzlábgomba (Chlorophyllum brunneum), amelynek húsa ugyancsak pirul, azonban gallérja nem kettős élű, tönkje pedig peremesen gumós. Mivel a kerti őzlábgomba a parkok, kertek egyik jellegzetes korhadékbontó faja, várható megjelenése városunk területén is. Ez utóbbi faj gasztrointesztinális tünetekkel járó mérgezést okozhat, főleg az érzékeny gyomrú fogyasztóknak. Hogy a kellemetlenségeket elkerüljük, bolygatott területekről vörösödő húsú őzlábgombát egyáltalán ne gyűjtsünk!
Farkas János
