Ezen külső és belső elvárások és teljesítésük mentén sokszor elveszni látszik a lényeg. Az állandó hajtás, a mókuskerék-pörgés közepette nem jut idő befelé fordulni, pedig arra lenne szükség, ha a belső hangot meghallgatnánk. Lassítani, elcsendesedni kellene, kizárva a külső zsivajt, hogy a lélek hangja „szóhoz jusson” és vezetni tudjon. Hogy megtalálni tudjuk általa életünk kincseit, értékeit és ezekkel együtt értelmét is.

De mivel minden nagyon gyorsan kell megtörténjen, hamar kell elintézni, azonnal kell teljesíteni, sokszor elmarad a csendesebb (belső) hang intelme – hogy jó lenne megpihenni, megállni vagy szeretteinkkel több időt tölteni… Szoktuk mondani, hogy „majd később” vagy „holnap”, vagy „majd egyszer”. Sajnos, olyan is van, hogy nem kerül rá sor.

Az önmagunkba fordulással tudatosítani tudjuk, hogy mi az, ami valóban lényeges és értékes nekünk, és így lehet egy fontossági sorrendet felállítani, prioritásokat meghatározni vagy értéklistát készíteni, ami mentén döntünk és választunk mindennap. Nem csak ünnepnapokon vagy különleges alkalmakkor jó együtt lenni, törődni egymással vagy szeretni egymást, hiszen életünk a mindenkori jelen perceiből áll. Ezért nem érdemes elvesztegetni időnket külsőségekre vagy lényegtelen, mulandó dolgokra, vagy akár várni egy jövőbeni megfelelő pillanatra, ugyanis mindig az „itt és most” a valós időnk.

Antoine de Saint-Exupéry szavaival: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ezért tudnak szívbéli dolgaink örömet és igazi tartalmat adni az életnek. A szeretet – és annak minden megnyilvánulási formája – az az erő, mely táplálja a lelket és soha nem vesz el – bárhol legyen is. A boldog élet forrása ebben keresendő: áramoltatni ezt az erőt/szeretetet, amely a látható és a láthatatlan világban is örök és állandó.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó