Október 19-én szervezték meg a Sepsi Egyházmegye Nőszövetségi Konferenciáját, melyre az egyházmegye gyülekezeteiből közel százötven személy gyűlt össze. A találkozónak idén a sepsiszentgyörgyi Belvárosi Református Egyházközség adott otthont.
Csípős hideg, kellemes meleget ígérő napsütés, derűs ég és derűs arcok, izgatott és reménykedő szervezők, kíváncsi várakozással teli vendégek… így indult október 19-e azon nőszövetségi tagok számára, akik szombatjukat szabaddá téve eljöttek, hogy ezt a napot együtt tölthessék, és egymás hite által, egymás tapasztalataiból merítkezve, Isten tanítását hallgatva a nap végén élményekkel telve térhessenek haza.
A konferencia istentisztelettel kezdődött, melyen igét hirdetett Biró Erika szörcsei református lelkipásztor. „A ti szelídségetek ismert legyen minden ember előtt!” (Filippi 4,5) – bátorított bennünket Isten igéje. Bizony, szükség van erre a bátorításra, erre a felszólításra egy olyan világban, amelyben a szelídség nem erény, hanem egyenlő a gyengeséggel, naivsággal. Pedig a szelídség egyáltalán nem gyengeséget jelent, hanem gyengédséget, amely mögött acélos erő rejlik, valamint bizalom és hit, amely által jónak fogadom el azt, ahogyan bánik velem Isten – világlott ki a lelkésznő igehirdetéséből.
Ezt követően Bocz Rita nőszövetségi alelnök köszöntése, majd a számbavétel következett. Bocz Rita mint leköszönő elnök néhány szóban összefoglalta a szeptember 14-i tisztújító közgyűlés lefolyását és eredményét, majd bemutatta és átadta a szót az új elnök asszonynak, Ungvári Évának, aki a következő igével köszöntötte az egybegyűlteket: „Isten útjai kifürkészhetetlenek, de gondolatai és útjai annyival magasabbak a hívő ember elképzeléseinél, mint az egek a földnél.” (Ézsaiás 55, 8–9) Az Úr Istennek terve van velünk, és ebbe a tervbe a nőszövetségi munka, asszonytestvéreink fáradhatatlan szolgálata is beletartozik, hiszen a lelki élet, diakónia, művelődés és ökumené terén végzett munka mind Isten egyházát építi és erősíti. Erre a szolgálatra kért bölcsességet, türelmet és erőt az elnök asszony, hogy azon valóban meglátszódjon Isten áldása.
Ungvári Éva köszöntése után nt. Dénes Előd esperes szólt az egybegyűltekhez a 133. Zsoltár szavaival, és hálát adott Istennek, hogy békességben élhetünk, alkalmanként összegyűlhetünk, együtt lehetünk és támogathatjuk egymást. Pap Attila lelkipásztor mint házigazda az alkalom mottójául választott igével (Filippi 4,5) köszöntötte az asszonyokat, hangsúlyozva azt, hogy az otthon melege jobban függ az asszony szelídlelkűségétől, mint a kályhában pattogó tűztől.
Ezt követően az egyházmegyei nőszövetségi zászló ünnepélyes átadása következett. Egy évig a lisznyói asszonytestvérek vigyázták a zászlót, mint mondták: egészen hozzászoktak, így most kissé sajgó szívvel, mégis jó reménységgel adják tovább a sepsiszentgyörgyi belvárosi nőszövetségnek, bízva abban, hogy ők is ugyanolyan féltő szeretettel fogják megőrizni, majd egy év után büszkén továbbadni, ahogyan azt ők is tették. A felemelő pillanatot Tánczos András presbiter szavalata és Könczey Csaba kántor éneke tette még ünnepélyesebbé.
A hosszabb szünetet, melyet nem csak a szeretetvendégség, hanem a sok személyes találkozás és együtt örvendezés töltött ki, egy tartalmas előadás követte. Kádár Hanga mentálhigiénés szakember arról beszélt, miként lehet megmaradni nőnek negyven és hetven év fölött is. Sok személyes példát és tapasztalatot megemlítve vezetett végig bennünket a nővé érés, majd anyává válás útján úgy, hogy közben hangsúlyozta: a sok-sok szerep mellett,melyet életünk során felvállalunk, elsősorban nők vagyunk. Ezt a nőt nem szabad elnyomni, elhallgattatni, megfeledkezni vagy lemondani róla, hanem szeretni kell!
A hirdetések és az ajándékok átadása után felcsendül a Nőszövetség himnusza, a Mindig velem, Uram, mindig velem, még ha nem láthat is gyarló szemem kezdetű ének, majd a konferencia közös ebéddel zárult. A csípős hideget elűzte a nap simogató melege, a házigazdák izgatottságát felváltotta a sikerélmény öröme, a reggel még kíváncsi asszonytekintetekben délutánra ott csillogott az elégedettség és a sok-sok élmény. Isten áldása végigkísérte ezt a napot, jelenléte megáldotta az alkalmat. Hálát adunk elsősorban az Ő ajándékainak, de köszönettel tartozunk mindazoknak, akik bármilyen formában besegítettek a konferencia megszervezésébe.
Marosi Tünde
